A Szentlélek munkája-pünkösdre

Kép a netről, de nem tudom, hogy honnan.
Ha lesz saját, lecserélem.

Egy
játékos-kézműves-illusztráció arra, hogy mit tesz a Szentlélek.
Kellékek:
- lufi/fő
- zsinór/fő (lazán elférjen a szívószálba, és kb 3-4 m/fő))
- szívószál/fő (nem hajlós vagy levágva, 1 db/fő)
- ragasztószalag
- figura rajz (előre megrajzolt körvonallal gyorsabb)

1. Mindenki rajzol egy gyerekalakot. (magát) Mérete: kb 12 cm magas.
2. Felfújunk egy lufit.
3. A figurát ráragasztjuk a szívószál egyik végére. A másik végét a lufira ragasztjuk.
4. A madzag egyik végét rögzítjük valahova. A másikat a gyerek kézben tartja.
5. Ha a lufi végét kioldjuk, a lufi által vezetett emberke a szívószál-és-madzag sínen fog futni. Nagyon feszítve. Lehet két figurát is készíteni. Egyik a Lélekkel telt, a másik a hitetlen, akihez elér a Lélek, és ő is hívő lesz.
Ezt lehet tovább variálni.
A második figurát lehet a következő sínre tenni. Stb.
Nem szükséges versenyezni, mert a lényeg elérni a célt.
De fontos, hogy többször is kipróbálhassák, mert szerintem kísérletezgetni akarnak majd.

Hogyan tanítsunk a pünkösdről?


1. Pünkösd előtt a tanítványok egy helyben álltak, nem indultak el, szomorúak voltak.
(Kiindulópontnál leírhatjuk egy lapra: "Pünkösd előtt")
És ilyenek vagyunk mi is.

2. Aztán a Szentlélek feltöltötte őket és elindította.
Ha a Szentlélek minket elindít, velünk is ez történik.

3. És nagyon gyorsan elvitték az üzenetet másokhoz.
Jézus ma már nincs testben jelen, mert a mennybe ment.
Ezért van itt helyette a Lelke közöttünk láthatatlanul, de nagyon is észrevehető a hatása.


A levegő jól szimbolizálja a Lelket. A gyorsaságot, erőt is érzékelteti a játék.
Ha kész a sok kísérletezés, akkor beszéljük meg, hogy mit tanít ez a játék a Szentlékek munkájáról.

pl. láthatatlan, de a hatása érezhető,
Isten tölti újra,
elvisz messzire a célhoz,
a másik emberhez visz,
amit én nem tudnék, azt segít megtenni,
rajtam keresztül is tud hatni a világban stb.

A kreativitásról

A képen egy kézművesfoglalkozás egyik pillanata látható.
Monogramos kulcstartókat készítettünk.
Addig, amíg Peti azt nem gondolta, hogy más funkciója is lehet a betűknek.
Meg is koronázta magát.

Azt mondják, hogy minél több felhasználási lehetőséget tud kitalálni valaki egy tárgynak, mondjuk gémkapocsnak, annál kreatívabb.

Nem terhel benneteket az, hogy mindig új és új ötletet kell kitalálni a gyerekeknek?
Én jól feladtam magamnak a leckét, amikor a blognak a kreatív jelzőt adtam. Bár szerintem ez a legpontosabb meghatározása az én csapongásaimnak.
Nem szoktatok attól tartani, hogy most már nem tudok több jó ötlettel előállni?

Egy sikerkönyv írónője elgondolkodott ezen. Mi lesz velem, ha ez volt életem legnagyobb sikere, pedig alíg vagyok negyven éves? Mi lesz ezután?
Történelmi kutatásokat végzett. Rájött, hogy az ókorban a görögök és a rómaiak is úgy tekintettek a kreatív, alkotó lélekre, mint akiket időnként az isteni segítő szellem megszállta. A siker és a kudarc csak részben volt a  géniusz sajátja. Nem volt akkora felelőssége. És az a felelősségtudat és a félelem nem ölte meg az alkotáshoz szükséges szabadságot. Az ókori felfogás szerint az alkotást és a zsenialitást az ember kölcsönkapta.
Így nem pusztultak bele, ha csak egy világra szóló gondolatuk vagy alkotásuk született.
Mindez megváltozott, amikor a kreativitást, géniuszt az egyén sajátjának kezdték tekinteni, tőle elválaszthatatlannak. Ezzel a felelősséggel sok nagy tehetség nem tudott megküzdeni.


Szoktatok előadást hallgatni a TED-en?
Én szoktam. Ez egy olyan oldal, ahol nagyszerű előadások vannak összegyűjtve a legkülönfélébb témában. Maximális hossza 20 perc.
A fent említett írónő előadása itt nézhető. Magyar felírat is van hozzá.


Benneteket nem szokott nyomasztani: Ötletet, de azonnal!
Ilyenkor mi a módszeretek?

Nem a fejünkben élünk

"A fejemben éltem sokáig."- mondja egy írónő. Szinte leéltem az életemet, mire észrevettem, hogy van testem.
"A testünket arra használjuk, hogy hordozza az agyunkat. Az agyunkban élünk."-mondja egy kreativitással foglalkozó professzor.

Nem ez van sokszor a hit terén is?
Vegyük az imádságot. Nincs összhangban a testünk a lelkünkkel, a gondolatokkal, nem támogatják egymást, amikor imádkozunk. Mindegy, hogy

az Isten iránti szeretetről beszélünk, vagy mindegy, hogy
azt mondjuk el, hogy bánunk dolgokat,
esetleg kérünk,
meg sem mozdulunk, mert aki megmozdul, az ugye: nem figyel.

Adjunk mozgásteret a hittanórán, gyerek-istentiszteleten a gyerekeknek! 

Hozzuk egységbe a testet és a lelket!

Engedhetjük meg a gyerekeknek, hogy kifejezzék egész testükkel, amiről beszélni akarnak Istennek!

Sokszor hiába mondunk ki imádságban érzéseket, nem születnek meg bennünk, mert a testtartásunk megakadályozza. És aztán csodálkozunk, hogy a hitet nem ültetik át az emberek a gyakorlatba, hanem az agyuk-lelkük területén tartják meg.

Két módot ajánlok a (nevezzük így) teljes ember imádságára.

1. Direkt mozdulatokat adunk meg, és várjuk, hogy milyen gondolatok születnek meg.


Kipróbáltuk azt, hogy különböző mozdulatokat mutattam a gyerekeknek, és kértem őket, hogy mondják meg, hogyha így tartom a kezem, vagy úgy tartom a fejem, akkor mit mondanak Istennek.
A mozdulatok statikusak. Kipróbálhatjuk mozgással is, nem csak mozdulattal.
Sőt, mit soha sem próbálunk ki a nem egyéni imát.
A közös ima legtöbbször csak az együtt kimondottat jelenti, nem olyat, amikor összekapaszkodnak a gyerekek.

Tanítsuk meg őket együtt imádkozni! Kapaszkodjanak össze, mint a képen, és mondják ki azt, ami ekkor születik meg bennük.

A mozdulat, mozgás után jön a gondolat.

Másik mód a teljes ember imájára:



2. Megadunk imamondatokat, többször egymásután elmondunk egy-egy mondatot, vagy változtatva a szavakat egy gondolatot ismétlünk, és kérjük a gyerekeket, hogy fejezzék ki ezt a mozgásukkal.
Ebben az esetben a gondolat után jön a mozdulat, mozgás.

Bemelegítő játék

2-3. osztályos csoporttal kezdtük  így az órát.
Fogtam egy papírzsebkendőt a kezembe és azt mondtam:

"Ez egy fehér papírzsebkendő és az jut róla eszembe, hogy..."
Aztán továbbadtam.
Azonnal bekapcsolódtak a gyerekek, mindenki figyelt, és olyan dolgot mondtak, ami abban a pillanatban leginkább foglalkoztatta őket.
Ezután könnyű volt elkezdeni a történetet.

Hol vagy Tamás? Játék Jézus mennybemenete ünnepén

Eljátszottam a történetet a gyerekeknek a mennybemenetelről a papírfigurákkal.
A bábos képzésen azt mondta a tréner, hogy mindig hagyjunk időt a gyerekeknek arra, hogy az elkészített bábokkal tudjanak játszani. Ezt jól megjegyeztem. De akkor is érdemes játszani, ha nem ők készítik a bábokat. Így folytatódott  a múltkori óra:

-Válasszatok egy figurát!
- Hol vagy, Tamás!

A gyerekek kapcsoltak, és megszólalt egyikük:
- Itt vagyok!
- De jó. Te, mit szólsz ahhoz, hogy Jézus csak úgy eltűnt előlünk. Szerinted visszajön még?
......
-Hol vagy Péter, János?
Másik gyerek:
-Itt vagyok.
- Téged annyira szeret Jézus, hogy érzed magad, miután itt hagyott?
.....
- Hol vagy Fülöp?
- Itt vagyok.
- Szerinted mi fog történni 10 nap múlva?


Azután kilépünk a szerepből, és elmondom nekik, hogy mi az, ami tényleg úgy lesz, ahogyan gondolták, és mi az, ami nem. Mert beszélgettünk arról is, hogy mikor jön el Jézus, milyen lesz a királysága. Amiről utoljára beszélgetett a tanítványaival.
Jól kijátszották magukat, de tanultak is.

Jézus mennybemenetele

A feltámadt Jézus nem feledkezik meg a tanítványairól. Sokszor látogatja őket, és tanítja őket az Isten országáról.









Néha egy házban találkoznak.

Néha kint a szabadban. De Jézus újra és újra bebizonyítja, hogy ő él, hogy ő a barátai mellett van.












A tanítványok sokszor kérdezgetik Jézust:

- Mikor fogsz királyként uralkodni?
Jézus azonban nem árulja el nekik. Azt mondja, hogy ez az Atya Isten dolga, ezt ő tudja.
- Ne azon gondolkozzatok, hogy mikor lesz a világnak vége. A ti dolgotok az, hogy legyetek Jeruzsálemben, amikor eljön a Szentlélek.
Mert azután az egész földön ti lesztek az én tanúim! Ti fogjátok elmondani mindenkinek, hogy én élek!

Ahogy erről beszél a tanítványainak, valami nagyon furcsa dolog történik.

A tanítványok szeme láttára felemelkedik az égbe. És egy felhő mögött eltűnik.


Ahogy néznek fölfelé, két férfi szólítja meg őket.
- Jézus felvitetett a mennybe. Majd így fog visszajönni, ahogy most elment.

A tanítványok engedelmeskednek, és visszamennek Jeruzsálembe.

Bemennek a szállásukra. És felmennek a felső szobába. És kitartóan imádkozni kezdenek. Velük van Mária, Jézus anyja is és a testvérei is.

Addig együtt vannak, amíg 10 nap múlva valami szokatlan és csodálatos dolog nem történik.
Mert akkor azonnal elhagyják a házat és bemennek Jeruzsálem központjába.

Jézus pedig a mennyben van.





- eddig a mesélés-




Így készült:
Csomagolópapírból varrtam egy hosszú csíkot. Az egyik oldalán felhő és fák vannak.

A középső felhő alá lehet Jézus becsúsztatni.
A felhős rész túloldala arannyal van befestve. Az a menny.
A fás előlap túloldalán festett fák vannak.
Van egy ház is, aminek nyitható ajtaja van. Ott bent laknak a tanítványok.
(Muszáj volt függönyt is varrni rá a lányok kedvéért.)
Angyalokat még nem  készítettem el.
Jézus másik oldalának nincsen arca, csak fehérrel van befestve. Ez jelképezi azt, hogy Lelke által van jelen.

Van egy hiba a papírfigurákkal kapcsolatban. Mi az?

Báb

Szoktatok bábozni?

Nekem van egy papírmasé bábkészletem, amit szoktam használni.
De most megtanultam újabb módszereket a bábozáshoz egy katechetikai képzésen.
Délelőtt elmélet volt, délután bábokat készítettünk.
Az előadó több fajta saját bábot mutatott  be. Választhattunk, hogy melyiket készítjük el.
Rajtam kívül mindenki hungarocell fejű bábot készített.
De én nem szeretem a műanyagot.
Ezért textil fejet készítettem.
Az előadó bábját alul láthatjátok. Egy idős férfi-báb feje harisnya, akrillal festve. Én csak pamutanyagból varrtam a fejet.
Nem merem befesteni ezt még, nehogy elrontsam.

A szeme nincs kész még, csak oda varrtam egy kis szürke filcet. Emiatt a szemgolyó nem kiemelkedik, hanem behúzódik.
A keze mozgatható egy hurkapálca van beillesztve. Amikor mozog nagyon kifejező.

Mivel vasárnap a 18 éve meggörnyedt asszonyról prédikáltam, valahogy egyértelmű volt, hogy ezt az asszony bábosítom.
Fogok még készíteni bábokat így.

A teste még nincs kész, mert nem vittem elég nagy anyagot. A kezét is szeretném géppel beszegni. Ha kész, megmutatom.

 

Emlékkövek helyett

Az Ószövetségben emlékkövek, emlékoltárok emlékeztették az embereket arra, hogy Isten mit tett értük.
Ma hittanon emlékeztetőt fogunk készíteni, hogy el ne felejtsük mennyi jót tett Isten.
Egy dobozt fogunk készíteni, amibe lapokra mindig bele lehet írni, hogy mit tett Isten értem. És a dátumot is felírhatjuk.
Ha rossz a kedvünk, elkeseredünk, vagy kételkedünk, akkor csak elővesszük, és olvasgatjuk a kis lapokat.

A doboz személyes. Annyi képem van már a gyerekekről, hogy a papírdoboz fényképes lesz.
A képeket előkészítem Picasa képszerkesztővel.
1. Kivágom.
2. Fekete-fehérre állítom.
3. Képregény funkciót használok.
4. Egy word dokumentumba beillesztve sokat halványítok még rajta.
A doboztetőhöz készítünk majd doboz aljat is.
Ugyanúgy, mint a tetőt, csak 1 cm-rel kisebb oldalú négyzetből, mert különben nagyon szorulna.
Hogy stabilabb legyen a doboz, megragasztjuk.

Óra menete:

•  Megmutatom azt a dobozt, amit magamnak készítettem a saját képemmel. Megkérdezem a gyerekeket, hogy szeretnének-e ilyet.
• Akkor készíthetnek, ha 3 kis lapra leírnak 3 dolgot, ami történt velük, és hálásak érte.
  Pl. Isten segített, amikor beteg voltam a nyáron.
  Isten megalkotta az állatokat, ennek örülök most. stb. (Életkorhoz mérten.)
• 1. o.-ban: Együtt hajtogatunk dobozaljat. Utána megragasztják a tetejét.
• A doboz oldalára ráírják élekoruknak megfelelően, hogy mi van a dobozban:
  pl.: kicsik: Köszönöm, Istenem.
  nagyok: "Áldjad lelkem az Urat, és el ne feledd, mennyi jót tette veled!"
  még nagyobbak: saját szavakkal az előbbi ige tartalmát.

Elsősöknek előre hajtogattam a fedelét, mert kevés időnk van.

Visszajelzések

Kaptam egy virtuális díjat Júliától. Akit nem ismerek még személyesen, de szokott ide visszajelzéseket adni.
Megtiszteltetésnek találom, ha valaki újra és újra felkeresi a gondolataimat. Köszönöm Júlia.
A díjjal az jár együtt, hogy mondanom kell 5 dolgot magamról. Nem a legfontosabbakat, hanem ami most eszembe jut.
1. Balkezes vagyok. Szerintem ezért olyan szerves része az életemnek az alkotás. Vagy nem ezért.
2. Szeretek felnőtteket tanítani. Azért, mert motiváltak, és gyorsan lehet velük előrehaladni.
3. Kedvencem a rózsalekvár és a gyömbérlekvár. Valamint a gyömbértea. Ma is ittam már.
4. Nem szeretek magamról olyan sokat elárulni, sok idő kell, hogy valaki elnyerje a bizalmamat.
5. Nem szeretem a focit, amit most a nagyobbik fiam néz. Soha sem szerettem meccset nézni és nem is fogok szeretni. Szerintem unalmas, valamint sajnálom azt a csapatot, amelyik veszít.


Továbbadom :
1.http://werkavilag.blogspot.com
2. http://bakarasz.blogspot.com/
3. http://ladafia.blogspot.com/
5.
4.