Kreativitás fejlesztő gyakorlat- munkatársi megbeszélés 3

A munkatársi megbeszélést a következő feladattal kezdtük:

A kérdésem: Melyik bibliai idézet jut eszetekbe az alábbi ponthalmazról.

Az eredeti kép, amit a munkatársaknak megmutattam egy műanyag lapra felragasztott piros pöttyökből álló kép, ahol a piros pöttyök között van fekete is. Ez a rengeteg o betűből több napi kísérletezés után összeállt kép szerintem ugyanazt mutatja, mint az eredeti.

Szóval a feladat: kitalálni, hogy milyen igéről van szó.  

Ma nem árulom el, várom a válaszokat legalább egy napig.

De: Miért fejleszti ez a kreativitást?

Azért, mert meg kell próbálni más szemszögből nézni, meg kell próbálni minél több megoldást találni.

Kaptam karácsonyra egy könyvet, amiben kreativitásfejlesztő gyakorlatok vannak. Az egyik gyakorlat:

15 perc alatt találjunk minél több felhasználási módot egy téglára. A könyv írója javasolja, hogy legalább 50 ötlettel álljunk elő a negyed óra alatt.

Szóval szerintem próbáljátok meg kitalálni, melyik ige, történet stb. kapcsolódik ide. 

Remélem több megoldás is van.

És az az érdekes, hogy egyes igék lerajzolva mennyire többet mutatnak, mintha csak halljuk.

Majd kiderül minden!

                                                        

                                                         ooooooooo

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooo

Munkatársi megbeszélés 2

A tanév eleji munkatársi megbeszélésen elmondtam, hogy a nyár folyamán jutottam arra a meggyőződésre, hogy a mostani gyermekistentiszteleti évben a pedagógiai cél az legyen:
Építsünk ki még jobb kapcsolatot a gyerekekkel!

A munkatársin elmondottakat kicsit kibővítem most:

MIÉRT ÉPÍTSÜNK KI MÉG JOBB KAPCSOLATOT A GYEREKEKKEL?

Pedagógiai válasz:
(Tekintettel arra, hogy a nyár folyamán sokat hallgattam és olvastam Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató gondolatait, ezért az alábbi pedagógiai válasz az ő hatása alatt született. Néhol szinte szó szerinti idézet, néhol az ő gondolatai az én olvasatomban.)

A gyerekek sokszor csak minket ismernek, mint hívő embereket, és tudat alatt azonosítanak minket a "hívőséggel".

A gyerekek így gondolkoznak:
Ilyen X néni, Y bácsi, szóval ilyenek a hívő emberek!         
Gyerek kérdése: akarok-e olyan lenni?        
Ahhoz, hogy megszerettessük a gyerekkel a hitet, először minket kell megszeretniük.    
(Ez még nem hit.)      
Ha szeretnek minket, a kedvünkért megtesznek többet.     
Ha nem kedveljük, akkor ő sem fog kedvelni,  és nem fog semmit sem megszeretni, ami a hittel kapcsolatos.
Amit indirekten fejezünk ki, az sokkal erősebben hat.        

Pozitív kötődés jelei:
törődés
támogatás
védelem

Az érzelmeknek nagyon nagy szerepe van a nevelésben.   
Az a tanár képes igazán hatni a tanulókra, aki biztonságos kapcsolatot képes kialakítani velük.
Az érzelmek vagy agyonvágják vagy megsokszorozzák a nevelés hatását. 

Csatornát kell találni a gyerekhez!  

Saját tapasztalatom:
Ha megvizsgálom a kapcsolatomat a viszonyulásomat a tavalyi gyerekekhez, akkor észreveszem, hogy vannak nehéz esetek.

Például egy felsős lány, aki félhangosan tesz megjegyzéseket, de ha azt kérem, hogy mondja el nyugodtan hangosan, akkor félsértődötten elhallgat, és soha sem ismétli el, vagy védi meg a gondolatait.

Ezért én neheztelek rá. És persze ezután előfordult, hogy kioktattam. És hiába volt akár igazam is abban, hogy inkább mondja el hangosan, amit gondol, és képviselje a gondolatait, őbenne biztos, hogy rossz érzés marad.

Szóval az első kérdés legyen az, hogy vajon milyen hatást váltok ki a gyermekekben, vajon a szavaim, válaszaim azt üzenik-e indirekt módon, hogy én elfogadom őt, Isten elfogadja őt, szereti őt, és neki helye van itt.

A kamaszok egyébként maguk sem tudják néha, hogy miért is viselkednek úgy, ahogy. Kicsi korától ismerem ezt a lányt. El tudom képzelni, hogy igazából nem akar ő velem szemtelen lenni, vagy udvariatlan, csak egyszerűen ő most így működik. És nekem így még jobban szeretni kell. Hiszen sok kamasznak nagyon nehéz szeretni önmagát.

Szóval, ha szópárbajba is keveredek egy hittanossal, és igazam is van, és ő téved, mit is érek vele,  ha be is látja, hogy igazam van. és utána elfordul Istentől, a hittől?

  

Teológiai válasz:

Jézus módszere: A saját élete kapcsolataival tanított.

Az Atyával való kapcsolatával is és a tanítványaival való kapcsolatával is tanított.

Az ember Jézus az Atyához való viszonyulásával megmutatta, hogy egy ember mekkora mértékben bízhat Istenben. Egészen. Ez volt a példa. Jézus nem olyan volt, mint egy elméleti akrobata tanár, aki a földön járva elméletben mutatja meg:
- Így kell kötélen járni, így tesszük a lábunkat, így emeljük, így egyensúlyozunk. 
És elméletben megtanulja a diák a földön, nézve a tanárát, hogy hogyan kell.
De ettől még nem tudja.       

Jézus valahogy úgy tanított, hogy felment a kötélre előre, majd felsegítette a tanítványait is. És együtt jártak a kötélen.

Amikor Jézus a tanítványaival együtt élt, és amikor féltek, bátorította őket, ha éhesek voltak, enni adott nekik, vigasztalta, erősítette őket, útmutatást adott nekik. Ekkor át is élték, hogy mit jelenthet egy személyes kapcsolat Istennel.         

Munkatársi megbeszélés

Szoktatok-e rendszeresen munkatársi megbeszélést tartani?
Mit szoktatok ilyenkor megbeszélni?
Milyen gyakran ültök össze?

Az évkezdő megbeszélésünk így zajlott:

I. Kreativitás fejlesztő gyakorlat. (Erről fogok írni legközelebb, csak egy szemléltető képet kell alkotnom hozzá.)
II. Elméleti bevezetés.
III. Hátra és előre gyakorlat: visszatekintés és tervezés

A hármas ponttal kezdem most a beszámolót.
III./1. Az első kérdésem az volt, hogy mindenki három különböző kis lapra írjon három jellemzőt, ami a tavalyi évben jellemezte a saját csoportjához való viszonyát.
III./2. A válaszokat asztalra kiraktunk, sorban felolvastuk és amelyik nem volt egyértelmű, ott rákérdeztem, hogy mit takar a szó.
III./3. Egy mondatban összefoglaltam a jellemzők alapján, hogy milyen volt tavaly a kapcsolatunk a gyerekekkel.

Törekedtünk megismerni a gyerekeket, miközben szoros kapcsolatot nehézen tudtunk kialakítani úgy, hogy csak hetente vagy kéthetente egyszer találkozunk.

Továbbgondolandó: Ebben a tanévben mit lehetne változtatni ezen?

III./4. Egy lapra mindenki írja le, hogy konkrétan mit tett tavaly annak érdekében, hogy a csoportjába tartozó gyerekekkel a kapcsolata a lehető legjobb legyen? (5-6 dolgot írtunk le.)

III./5. A felsorolásokat felolvastuk. Kiegészítettük konkrét helyzetek elmesélésével.
III.//6. Összefoglaló észrevételeim:

a.: Amikor arról beszélgetünk, hogy ki mit tett, akkor nem gondolunk a tettek előtti tettre: a gyerekért való imádkozásra.
Mert mielőtt a gyerekeknek Istenről beszélünk, nagyon fontos, hogy előtte Istennek beszéljünk a gyerekről.
Sok nehéz gyerek van, akit nehezebb szeretni, elfogadni, mint azt a gyereket, aki alkalmazkodó és érdeklődő. Nagyon fontos, hogy az elfogadást ne a saját erőnkből akarjuk kipréselni. Ha imádkozunk a gyerekekért, és kérünk erőt, akkor máshogy viszonyulunk a gyerekekhez. Még tudatosítjuk is azt, hogy ez nem az én ügyem csak, hanem az Istené.
Az is tett, ha imádkozunk. Sokszor átéltem saját magam is, hogy az ima után én vagyok más, és a gyerek ezért máshogy reagál énrám is. Nem tegyünk úgy, mintha mindent jól tudnánk csak azért, mert Isten szolgálatába álltunk. Sokszor olyan nagy az elhívatási kedvünk, hogy nem tudja egy rossz válasz sem elvenni. De néha úgy tartunk órát, hogy nem vagyunk elég lelkesek. És egy szó is elég, hogy elfelejtsük, hogy ez nem a mi ügyünk csupán.

Másik észrevételem:

b.: Nagyon meglepődtem, amikor mindenki felsorolta, hogy mit tett tavaly a gyerekekkel való kapcsolat érdekében.
Felsorolom, nem szó szerint, gondolom, hogy nektek is feltűnik majd:

• igyekeztem minél többet beszélgetni külön-külön a gyerekekkel, 
• figyeltem arra, hogy megdicsérjem a gyerekeket,
• ajándékokat adtam nekik,
• a lányok fejét megsimogattam, megölelgettem őket, a fiúk vállát megveregettem...

Ha ismeritek a szeretetnyelveket, akkor nektek is feltűnik, hogy (egyrészt hiányzik egy) a csoportok vezetői a maguk szeretetnyelvén próbálják meg a gyerekekkel való jobb kapcsolatot kialakítani.

Tehát: Aki tudja, hogy neki mi az elsődleges szeretetnyelve, figyeljen oda, mert lehet, hogy az adott gyermeknek nem az a szeretetnyelve, ezért arra nem fog úgy reagálni.

Ne csak azon az egy szeretetnyelven próbáljuk meg szeretni a gyerekeket, ami nekünk fontos.

Példa:

Ha soha sem akarunk ajándékot adni hittanon a gyerekeknek, mert pedagógiai okokból ezt nem tartjuk jó ötletnek, gondoljunk arra, hogy van olyan gyerek, aki a legkisebb, legapróbb ajándékból szűri le, hogy mi szeretjük őt. Hiába dicsérgetjük, meg beszélgetünk vele, ha ő így van bekódolva.

A jövőre vonatkozólag pedig erről is beszélgetünk majd a megbeszélések során:

Milyen erőfeszítéseket tesz a két vezető együtt? Mi az, amire oda kell figyelni jobban?

Milyen konkrét ötletük van arra, hogy a kapcsolat még jobb legyen.