Jézus meggyógyítja a bénát

Vannak olyan eszközök, amiket egyszer megveszünk vagy elkészítünk, és utána nagyon sok módon tudjuk használni.
A nyári táborban használtunk úszórudakat. Most ezekből építettem meg egy biblia korabeli házat. A szembekötős kendők között vannak olyanok, amelyeken növényi minta van.
Ezek lesznek a növények.
Az egyszínűekből lesznek a kötelek.
A padlószőnyegdarabból ágy.

Megépítettem két négyzetet maszkoló (festéshez használt papírszalag) szalag segítségével.
Utána kockát készítettem belőle. A két négyzetből kockát 5 perc alatt el lehet készíteni.
Lemértem, mert ezt az oviban a helyszínen kell megépítenem.

Egy fal mellé kell állítani, vagy szekrény elé, hogy kicsit stabil legyen.

Tetejére mehetnek a rudak és a textilek. Kész a bibliakorabeli ház.
Csak két bábbal zajlik a foglalkozás, a többi szereplő a gyerekek lesznek.
A négy barát és a tömeg.

Ezeket a habrudakat lehet helyettesíteni újságpapírral. Ha legalább A/3-as lapokat átlósan feltekerjük. Nem ilyen stabil persze, de lehet belőle tetőt építeni.

Ráhangolódás a történetjátszásra

Anita az előző bejegyzéshez írt egy kérdést. Először a megjegyzésben szándékoztam megválaszolni, de a válasz túl hosszúra sikeredett. Inkább ide írok.

A kérdést is bemásolom. A kérdés a (székszínházas) történet eljátszásra vonatkozik.

"Hogyan szoktad a gyerekeket "bemelegíteni" az ilyen foglalkozásokra? Én még csak egyszer próbálkoztam, de folyton nevetgéltek..."

Nem véletlen, hogy a bibliodráma bemelegítő gyakorlatokkal kezdődik. Pontosan azért, hogy ráhangolódjon az ember.

A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor egyszer egy sok (felsős)fiúból álló csoporttal bibliodrámáztam. Bevittem magnót, és kértem, hogy feküdjenek a hátukra, miközben már nem tudom mit, maguk elé kellett képzelni csukott szemmel. Én lepődtem meg a legjobban, amikor teljesen ráhangolódtak.

Igazából az óra eleji énekek, körjátékok, harangozás is nálam azt a célt szolgálja, hogy éles határt húzzak a kinti és a benti világ között. Ez itt a hittan óra, ezt kimondom. Vagy gyerekistentisztelet.

De ez még sokszor nem vezeti be a gyerekeket a bibliai korba. Mindenképpen valami érdekes dolgot végeztetek el vele, amivel egy kicsit muszáj magára figyelnie.

Például volt olyan óra, amikor az egyiptomi kiszabadulást úgy vezettük be, hogy körben székekre ültünk. Utána lehajoltunk keresztbe tett kézzel, és megérintettük a padlót, és úgy maradtunk egy kicsit, majd lassan felegyenesedtünk. Itt nem lehet másra figyelni. Viszont egyúttal azt is megtapasztalod, hogy milyen érzés majdnem megkötözve lenni.

Hogyan hangolódjunk rá a székszínházra és Tamás történetére?

Lehet például azt is, hogy lassan elindulunk körbe a székek körül, mindenki. És az a feladat, hogy próbáld meg elolvasni a széken a neveket. Érintsd meg a szék támláját. És miközben lassan körbejárunk, én megpróbálom elmondani a bevezető szöveget. Amikor a szövegnek majd vége lesz, akkor megállok és hátra lépünk a székek mellől.

Ez alatt a körben sétálás alatt megszokjuk, hogy a székekhez hozzáérünk, hogy a szék mögött vagyunk. Megszokjuk a neveket.

Szerintem ezt fogom holnap kipróbálni. Úgyis van egy olyan csoportom, ahol sok gyerek van. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy sikerül ez náluk, de most úgy érzem, hogy megvan a megoldás. Holnap kiderül.

Egyébként minden történethez valami saját, kapcsolódó ráhangolódást érdemes kitalálni.

A néma lélek kiűzése-Jézus gyógyít

Előfordult már veletek hittanon, hogy felkészültetek egy történet előadásával, vittetek képeket vagy figurákat, kitettétek a lelketeket is, és a gyerekek nem figyeltek?

Van egy ötletem arra, hogy hogyan lehet a gyerekekben feszült figyelmet kelteni.

A következőket mondtam el a gyerekeknek:

Szeretnék elmesélni nektek egy bibliai történetet, ehhez a szereplőket ti fogjátok elkészíteni. Nem mondom el előre a történetet, de ti pontosan a megfelelő figurákat fogjátok lerajzolni.

(Ezt nagyon izgalmasnak találták.)

Rajzolhattok férfit vagy nőt, gyereket vagy felnőttet, gazdagot vagy szegényet. Lehet vidám vagy szomorú, mérges vagy kíváncsi. És én a ti figuráitokkal fogok elmesélni egy történetet.

Papírból kivágtam a bibliai szereplők körvonalát. Rajzoljatok rá.

A mellékelt fényképen láthatjátok, hogy milyen formára rajzoltattam.

És nézzétek meg a képeket, tényleg vannak csodálkozó arcok.

A fiú anyukája nem szerepel a történetben, de kellett, hogy a háttérben legyen. Nem tudom, hogy miért rajzolt egy kislány egy síró királylányszerű alakot. De egyértelműen ő volt a szomorú anya. A végén pedig az örömtől sírt-mondta az egyik gyerek.

A bal felső sarokban lévő apa-fia kettősnél feltűnt, hogy kereszt alakot ad ki a színes ruhájuk. Ekkor elmondtam, hogy a gyógyítások során az emberek lelke is meggyógyult.

Az egyik csoportban nem volt olyan figura, akire méltó lett volna a Jézus szerep. Ezért fogtam egy üres lapot, ő lett Jézus.

Látni kell az arcokat, hogy milyen boldogok, amikor az ő figurájukat veszem kézbe, és elmondom, hogy kicsodát is rajzoltak le.

Próbáljátok ki!

u.i. Egy következő csoportban képzeljétek el, hogy úgy jött ki, hogy egy fiút rajzolt valaki, aki az egyik kezével kapaszkodik valakibe. Egy másik gyerek pedig rajzolt két olyan férfit, akinek az egyik keze mintha fogná egy gyerek kezét. Egyik férfi lett az apa, a másik Jézus. Amikor felolvastam, hogy a kezénél fogva állította Jézus talpra a fiút, akkor annyira csodálkoztak a gyerekek. És én is.