Imádság gyakorlása alsósokkal

Az 1.  Zsoltárt tanultuk. Ki a boldog ember.
Az óra végén azt kértem a gyerekektől, hogy gondoljanak valakire, akit boldognak tartanak.
De ne mondják ki a nevét.
Utána gondoljanak valakire, aki nem boldog. Ha megvan, akkor az ő nevét se mondják ki.
Ezután imádkoztam hangosan először azokért, akik boldogtalanok, majd szünetet tartottam, hogy magukban a gyerekek imádkozva mondják ki annak a személynek a nevét.
Utána imádkoztam azokért, akiket boldognak látunk, hogy maradjon így. Szünet, és befejezés.
Nagyon jó élmény volt számomra.

Álljatok meg a hitben

A képen látható, hogy a nagy erejű fehér ruhás támadó
nem tud mit kezdeni a terpeszállásban lévő ellenfelével.
A színes ruhás ellenfelet nem tudja kibillenteni
hatalmas lendületével sem. :)

Hittanórai szemléltetés arról, hogy mit jelenthet az ember életében, ha Istenben bízik.
Egy gyereket kértem, hogy álljon a terem közepére, szépen, vigyáz-állásban. Lábai szorosan egymás mellet.
Majd megmutattam, hogy mit jelent az, ha valaki úgy akar az életben megállni, hogy nem bízik Istenben.
Egy kicsit a gyerek vállánál oldalra toltam.
Azonnal elvesztette az egyensúlyát, és oldalra lépett, nehogy elessen.
Utána megmutattam, hogy mit jelent, ha akármilyen nehézség, próba ér minket, de Istenben bízunk.
Kértem a gyereket, hogy álljon terpeszben. Nézzük meg, hogy mi történik, ha most még egyszer meglököm ugyanolyan erővel, mint az előbb.
Nem történt semmi, állt biztosan.
Ezek után mindenki szerette volna kipróbálni.
Oszlopba állítottam a gyerekeket. Először mindenki vigyázban, utána terpeszben.
Kipróbálták, hogy ez tényleg így van.
Utána annyit mondtam, hogy amikor akármi miatt az életük során úgy érzik, hogy nehézség van az életükben, akkor imádkozzanak, kérjék Isten segítségét. A félelem néha nem is múlik el, de Isten erejével  megbátorodva tudnak kitartani.

Munkatársi megbeszélés

Szoktatok-e rendszeresen munkatársi megbeszélést tartani?
Mit szoktatok ilyenkor megbeszélni?
Milyen gyakran ültök össze?

Az évkezdő megbeszélésünk így zajlott:

I. Kreativitás fejlesztő gyakorlat. (Erről fogok írni legközelebb, csak egy szemléltető képet kell alkotnom hozzá.)
II. Elméleti bevezetés.
III. Hátra és előre gyakorlat: visszatekintés és tervezés

A hármas ponttal kezdem most a beszámolót.
III./1. Az első kérdésem az volt, hogy mindenki három különböző kis lapra írjon három jellemzőt, ami a tavalyi évben jellemezte a saját csoportjához való viszonyát.
III./2. A válaszokat asztalra kiraktunk, sorban felolvastuk és amelyik nem volt egyértelmű, ott rákérdeztem, hogy mit takar a szó.
III./3. Egy mondatban összefoglaltam a jellemzők alapján, hogy milyen volt tavaly a kapcsolatunk a gyerekekkel.

Törekedtünk megismerni a gyerekeket, miközben szoros kapcsolatot nehézen tudtunk kialakítani úgy, hogy csak hetente vagy kéthetente egyszer találkozunk.

Továbbgondolandó: Ebben a tanévben mit lehetne változtatni ezen?

III./4. Egy lapra mindenki írja le, hogy konkrétan mit tett tavaly annak érdekében, hogy a csoportjába tartozó gyerekekkel a kapcsolata a lehető legjobb legyen? (5-6 dolgot írtunk le.)

III./5. A felsorolásokat felolvastuk. Kiegészítettük konkrét helyzetek elmesélésével.
III.//6. Összefoglaló észrevételeim:

a.: Amikor arról beszélgetünk, hogy ki mit tett, akkor nem gondolunk a tettek előtti tettre: a gyerekért való imádkozásra.
Mert mielőtt a gyerekeknek Istenről beszélünk, nagyon fontos, hogy előtte Istennek beszéljünk a gyerekről.
Sok nehéz gyerek van, akit nehezebb szeretni, elfogadni, mint azt a gyereket, aki alkalmazkodó és érdeklődő. Nagyon fontos, hogy az elfogadást ne a saját erőnkből akarjuk kipréselni. Ha imádkozunk a gyerekekért, és kérünk erőt, akkor máshogy viszonyulunk a gyerekekhez. Még tudatosítjuk is azt, hogy ez nem az én ügyem csak, hanem az Istené.
Az is tett, ha imádkozunk. Sokszor átéltem saját magam is, hogy az ima után én vagyok más, és a gyerek ezért máshogy reagál énrám is. Nem tegyünk úgy, mintha mindent jól tudnánk csak azért, mert Isten szolgálatába álltunk. Sokszor olyan nagy az elhívatási kedvünk, hogy nem tudja egy rossz válasz sem elvenni. De néha úgy tartunk órát, hogy nem vagyunk elég lelkesek. És egy szó is elég, hogy elfelejtsük, hogy ez nem a mi ügyünk csupán.

Másik észrevételem:

b.: Nagyon meglepődtem, amikor mindenki felsorolta, hogy mit tett tavaly a gyerekekkel való kapcsolat érdekében.
Felsorolom, nem szó szerint, gondolom, hogy nektek is feltűnik majd:

• igyekeztem minél többet beszélgetni külön-külön a gyerekekkel, 
• figyeltem arra, hogy megdicsérjem a gyerekeket,
• ajándékokat adtam nekik,
• a lányok fejét megsimogattam, megölelgettem őket, a fiúk vállát megveregettem...

Ha ismeritek a szeretetnyelveket, akkor nektek is feltűnik, hogy (egyrészt hiányzik egy) a csoportok vezetői a maguk szeretetnyelvén próbálják meg a gyerekekkel való jobb kapcsolatot kialakítani.

Tehát: Aki tudja, hogy neki mi az elsődleges szeretetnyelve, figyeljen oda, mert lehet, hogy az adott gyermeknek nem az a szeretetnyelve, ezért arra nem fog úgy reagálni.

Ne csak azon az egy szeretetnyelven próbáljuk meg szeretni a gyerekeket, ami nekünk fontos.

Példa:

Ha soha sem akarunk ajándékot adni hittanon a gyerekeknek, mert pedagógiai okokból ezt nem tartjuk jó ötletnek, gondoljunk arra, hogy van olyan gyerek, aki a legkisebb, legapróbb ajándékból szűri le, hogy mi szeretjük őt. Hiába dicsérgetjük, meg beszélgetünk vele, ha ő így van bekódolva.

A jövőre vonatkozólag pedig erről is beszélgetünk majd a megbeszélések során:

Milyen erőfeszítéseket tesz a két vezető együtt? Mi az, amire oda kell figyelni jobban?

Milyen konkrét ötletük van arra, hogy a kapcsolat még jobb legyen.

Egy imádság

Igaz, hogy inkább októberben lesz aktuális, de most hangzott el a Református Félórában.
Fekete Ágnes idézte.

Damjanich János imája kivégeztetése előtt, 1849. október 5-ről 6-ra virradóra: 

"Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom." Ámen

Hálaima-Hogyan tanítsd?

Kérdezzük csak meg a gyerekeket hittanóra végén:

Ma miért imádkozzunk?

Biztos vagyok benne, hogy a gyerekek nagy százaléka kérni szeretne.

De mi azért ennél többet is szeretnénk megtanítani az imádkozásról!

Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket arra, hogy hogyan mondjanak hálaimát?

Mi nagyon sok dolgot fel tudunk sorolni, amiért szerintünk a gyerekeknek hálát kellene adni.

A gond az, hogy ez nem mindig érdekli eléggé őket.

Mert a mi meglátásunk, a mi gondolatunk legtöbbször nem a sajátjuk.

Belátják, hogy azokért, amit mi gondolunk, hálát kell adni, de sokszor nem érzik.

Hogyan segítsünk a gyerekeknek abban, hogy sajátjuknak érzett dolgokért adjanak hálát?

Van egy nagyon egyszerű módszer, amivel könnyen hálaadási témát találhat egy gyerek a mi segítségünkkel.

Ez a módszer a felsőfok módszere.

Kérdezzünk felsőfokban a gyerekektől!

Például:

• Ki a legjobb barátod?
• Mi volt ma a legjobb, ami veled történt?
• Melyik a kedvenc játékod?
• Mit szeretsz a legjobban játszani?
• Mi a legjobb tulajdonságod?

És így tovább....

Ezekre a kérdésekre gyorsan megvan a válasz.

Egyszerre persze csak egyet kérdezzünk, ami illik az óra témájához.

Ha sok a gyerek, akkor nyugodtan jegyzeteljünk, hogy nehogy elfelejtsünk egy választ is.

Utána már csak mondatba kell foglalni, amit a gyerekek felsoroltak.

Például:

Köszönjük Urunk, hogy István jól tud focizni. Hálát adunk Neked azért, hogy Zsófi ügyesen balettozik. Áldunk azért, mert Luca megtanult görkorcsolyázni.

És amint látható a példából, azt is megtanítjuk indirekt módon, hogy a hálaadást sokféle módon megfogalmazhatjuk.

Például: Köszönöm; hálát adok Neked azért; áldalak; olyan jó, Istenem, hogy...

És a példákból azt is megtanulják a gyerekek, hogy a legegyszerűbb és legtermészetesebb dolgokért is Istennek hálát adhatunk.

Ima a hittanon a gyerekek gondolataival

Most ismét néhány gondolatot írok arról a módszeremről, aminek a neve lehetne:

Mondjatok három imatémát!

Hogyan vonjuk be a gyerekeket az imádságba?

Hogyan tanítsuk nem direkt módon imádkozni?

Erről írtam a Mi a hittan? című bejegyzésemben.

A lényege az, hogy úgy szoktam imádkozni a gyerekekkel hittanóra végén, hogy kérem őket, hogy mondjanak 3 témát, amiért szeretnék, hogy imádkozzak.

Három dolgot meg lehet könnyen jegyezni, és nem hagyunk ki senkit.

Anita kipróbálta ezt, és ennek kapcsán feltett egy kérdést. Itt válaszolok rá.

„Kipróbáltam, hogy kérek 3 dolgot, amit imádkozzam. Először nehezen ment nekik, de a második órán már belejöttek. Érdekes volt, hogy feljött olyan dolog, amiért korábban imádkoztam, mielőtt ezt kipróbáltuk - ezek szerint figyeltek... :) Természetesen ismétlések is vannak (ugyanazt mondják, mint előzőleg), és mondanak nagyon szívmelengetőket is (pl. imádkozzunk azért, hogy mi itt mindannyian találkozzunk Jézussal!). De mit teszel akkor, ha valami olyat kérnek, amit nem tudsz úgy teljes szívből kérni, ahogy mondják? Nekem ilyen volt az, hogy "imádkozzunk azért, hogy 100 évig éljünk!"

Aki ezt kipróbálja, számítson rá, hogy
rengeteg nagyon vad kérésük is van a gyerekeknek.

Például egyszer egy gyerek az iskolája felrobbantását kérte.

Vannak „félvad” kérések. Valaki azt kérte a nagyon-nagyon-nagyon hosszú tél végén tavasszal, hogy essen a hó.

Ilyen kérésekkel találkoztam:

• Szó szerint elismételhető kérések.
• Kevéssé reális kérések: ezek a kevéssé reális kérések (100 év).
• Megosztó kérések: aminek valaki örülne, de más valaki nem (hóesés).
• Rossz kérések: amelyekben valakinek valami baja lehet (robbanás).

Hogyan imádkozzunk olyan esetekben, ha nem reális, megosztó, sőt rossz kérések hangzanak el?

Ha nem reális a kérdés, akkor például így:

"Istenünk! Egy kéréssel fordulunk Hozzád. Szeretnénk sokáig élni, szeretnénk akár 100 évig is élni. Segíts nekünk abban, hogy minél tovább élhessünk., hiszen az életünk a Te kezedben van."

Ha megosztó a kérés, akkor így lehet például imádkozni:

"Mennyei Atyánk! Olyan sokan szeretik, ha esik a hó, ha szánkózni vagy hógolyózni lehet. Többen nagyonvágynak arra, hogy hadd lehessen még egy kicsit örülni a télnek. Itt a csoportban vannak, akik már alig várják a tavaszt, a napsütést, a virágokat, hogy kint lehessen futkározni, focizni. Add Urunk, hogy akárhogy is lesztaláljunk örömet a télben vagy a tavaszban, és akármi is történik, fogadjuk el a Te akaratodat."

Vannak kérések, amiket nem imádkozom. De a kérést soha nem hagyom ki., hanem nagyon is komolyan veszem, mert az ilyen kérések mögött problémák vannak. És hadd tanulják meg a gyerekek, hogy minden gondot Istenre vethetünk..

Az a kisfiú, aki az iskola felrobbantását kérte, nagyon vicces próbált lenni, nevettek is s többiek. De én tudom, hogy gyomorfájásokkal járt akkor az iskolába, és nem tudott teljesíteni, mert a tanító nénije nem szerette.

De akkor mit mondok helyette? Például:

"Uram, sok gyerek nem szeret iskolába járni. Azt kívánják, hogy bárcsak ne kellene minden nap elmenni, tanulni, vagy bárcsak ne csúfolnák, bárcsak ne lenne rossz tanuló vagy ügyetlen. Kérünk téged, hogy segíts nekünk abban, hogy megváltozzon az a dolog, ami miatt nem érezzük jól magunkat az iskolában, ami miatt rossz érzéssel lépünk be a kapun. Tudjunk örömmel iskolába járni, és érezzük ott jól magunkat."

Jákób házassága és hazatérése

1. Mózes 29-35.

• Jákób további történetét mozgással adjuk elő.
  Bizonyos neveknél vagy szavaknál egy-egy előre megbeszélt mozdulatot kell tenni.
  Először leírom a történetet, utána kikeresem belőle a leggyakrabban használt neveket és szavakat, és ezekhez keresek "koreográfiát".
  Az órát azzal kezdjük, hogy ezeket a mozdulatokat gyakoroljuk be.
  
  Jákób: meghajlás
  Lábán: rámutatunk a lábunkra
  Ráhel: illegetjük magunkat
  Lea: szemünk elé szemüveget formázunk
  Ézsau: kihúzzuk a nyilat
  számoknál: számokat mutatjuk
  imádkozni: imára kulcsolt kéz
  Isten: fölfelé mutatni
  
  Jákób szemszögéből mesélem a történetet. A figyelmet a Jákóbban végbemenő változásra irányítva.
  
  Jákób menedéket talált Lábánnál. Nála dolgozott. És még nem is sejtette, hogy Lábán ugyanúgy be fogja csapni őt, mint ahogyan ő becsapta Ézsaut.
  Megegyezett Jákób és Lábán abban, hogy 7 évig dolgozik itt Jákób, és a végén feleségül kapja Ráhelt.
  
  Meg is rendezték a nagy menyegzőt.
  Igen ám, de Ráhel volt a fiatalabb. És Lábán nem akarta előbb férjhez adni a fiatalabb lányát.
  Ezért úgy elrejtette a menyasszonyt, hogy szegény Jákób csak az esküvő után vette észre, hogy nem is Ráhelt vette feleségül, hanem a nővérét, Leát.
  De hiába mérgelődött Jákób, már megtörtént az esküvő.
  Abban az időben még lehetett valakinek több felesége is. Ezért Lábán azt ajánlotta, hogy még 7 esztendőig szolgáljon nála Jákób, és feleségül kapja Ráhelt.
  7 év után elvehette Jákób feleségül Ráhelt, akit nagyon szeretett.
  
  Telt múlt az idő, Jákób egyre gazdagabb lett. Sorban születtek a gyermekei. És úgy látta, hogy elérkezett az idő, hogy hazamenjen és újra találkozzon Ézsauval.
  Ezért aztán Jákób fogta a feleségeit, Leát és Ráhelt. Fogta gyermekeit, szolgáikat, szolgálóikat, minden vagyonukat, és útnak indultak hazafelé, Jákób otthonába.
  
  Bizony Jákóbban félelem volt. Vajon mit szól majd Ézsau? A haragja lecsillapodott már, vagy ellenkezőleg, alig várja, hogy ő hazatérjen, és meg fogja ölni?
  Elhatározta, hogy maga előtt követekkel ajándékokat küld Ézsaunak. És azt üzente, hogy azért küldi az ajándékokat, hogy elnyerje Ézsau jóindulatát.
  
  Elvitték az ajándékokat, és jönnek vissza a követek. Azt mondják, hogy Ézsau is elindult, jön velük szembe. 400 ember van vele!
  Jákób, most mi lesz veled?
  
  Jákób nem tudott semmi mást tenni, csak imádkozni Istenhez.
  - Méltatlan vagyok minden jóra, amit tettél velem. "Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem..." (1. Mózes 32, 12) és a családomat.
  Hiszen megígérted, hogy nagy nép lesz az utódaimból, és azt ígérted, hogy megáldasz engem.
  
  Azon az éjszakán Jákób egyedül maradt. Elküldte családját előre, és ő maga egyedül maradt.
  És ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Valakivel tusakodott reggelig. És ez a Valaki reggel egy új nevet adott Jákóbnak. Izráel lett a neve. És kiderült, hogy Istennel küzdött éjszaka.
  
  Reggel elindult Jákób Ézsau elé. Nagyon félt. Leborult 7-szer a bátyja előtt. Minden gyermeke, mindenki meghajoltak Ézsau előtt.
  De Ézsau nem volt haragtartó ember. Megbocsátott Jákóbnak, amiért ilyen csúnyán elbánt vele.
  Jákób pedig letelepedett Bételben, azon a helyen, ahol megjelent neki Isten és látott egy égig érő létrát, rajta angyalokkal.
  
  Jákób visszatérhetett az otthonába. Megbocsátott neki a családja. Ézsau és apja Izsák is.
  Miután hazatért Jákób, még mindig éltek a szülei. Apja is, pedig már régóta gyenge volt. Aztán az élettel betelve meghalt. Fiai temették el.