Spontaneitás

Előfordult-e már veletek, hogy hirtelen az órán jutott eszetekbe egy nagyon jó ötlet?

Az iskolai hittanórákon gyakran előfordul, hogy meglepetés ér. Például az, hogy hiába tartom fél éve egy teremben az órát, hirtelen kiderül, hogy odaszerveztek egy másikat.
(Így sikerült már benyitnom például egy érettségire is.)
A takarításról nem is beszélve.

Vagy előfordul, hogy átrendezik a termet.
Egy ilyen átrendezés alkalmával történt, hogy a teremben a padokat oldalra rakták, és a terem közepén lett egy hatalmas hely. Éljen!
Akkor fogtuk a székeket, és kört alkottunk.

Az jutott eszembe, hogy

• rakjuk keresztbe a karunkat magunk előtt, két kar a combon.
• Hajoljunk előre. (Nagyon kényelmetlen testhelyzet, alíg kap levegőt az ember!! )
• Aztán kértem a gyerekeket, hogy most emeljék a kezüket magasra.

Ekkor Mózes történetét tanultuk, az egyiptomi fogságot, és a fogságból szabadulást.

Szerintem már értitek, hogy miért volt ez a két mozdulat egy jó ötlet ott hirtelen.

Az egyik mozdulat a fogságot, a másik a szabadságot jelképezte.

Így már könnyen lehetett beszélni arról, hogy hogy érzi magát az ember, ha fogságban van, vagy hogy érzi magát, ha szabad. Ezt a kisebbek is megértik.

Nektek milyen spontán ötletetek volt?

Középiskolás hittan

Amikor az illusztrációt Isten adja

Csak úgy érdekességképpen írom le, hogy szombaton az ifjúsági órára hogyan kaptunk illusztrációt.
Az volt az ige a Zsidókhoz írt levélből (3, 13), hogy:

"...buzdítsátok egymást minden egyes napon..."

Arról beszéltem, hogy mennyire fontos például egy versenyen, vagy egy csapatnak a szurkoló tábor. Ugyanígy nagyon fontos az is, hogy a hitben is támogassuk egymást.

Erre az egyik egyetemista lány azt mondja, hogy most jön egy óráról, ahol azt vizsgálták meg mérőműszerekkel, hogy milyen hatása van az izommunkára, ha valakit biztatnak egy feladat végrehajásában.
Megmutatta a grafikont, amin jól lehetett látni, hogy addig a pontig, amíg el nem kezték biztatni a többiek, a tesztszemély izommunkája egyenletesen csökkent. Aztán a buzdítástól kezdve gyakorlatilag egyenletes teljesítményt nyújtott, a hanyatlás megszűnt.

Mindenki megnézte a grafikont. Ennél jobb illusztrációt nem is találhattam volna. Ha sikerül, később mellékelem ide.

Zebedeus fiai

Jézus van középen. Mindenki őt figyeli.

Látjátok, hogy mennyire átéli, amit mond? Amikor azt kértem, hogy mondjon valamit a tanítványainak arról, hogy hogyan lehetnek egymás szolgái, akkor olyan szép gondolatokat mondott!

A "Legyetek jók egymáshoz, segítsetek egymásnak."- mondat nem adja vissza azt a beszédet.

De mi is volt ezen a hittanon?

Vasárnap óta nem raktam el a jelmezbőröndöt.
Rég adtuk már elő a bibliai történetetet jelmezben hittanon. Itt volt az ideje!

Szereposztás: Jézus, János, Jakab, Péter és a többi tanítvány.

Jakabnak mondom:
Téged Jakabnak hívnak. Egyik legjobb barátja vagy Jézusnak. 12 közeli barátja van, de a 12 tanítványon belül mégis van három, akik különösen is közel állnak hozzá. Te vagy az egyik.
Néha csak Téged, a testvéredet és még Pétert visz el Jézus magával.
Mondd, örülsz ennek?
Jó az, hogy Te vagy az egyik legjobb barátja vagy Jézusnak?
Miért?

Jánosnak:
A Te neved János. Jakab a testvéred. Te is követed Jézust, és a testvéred is. Nagyon jóban vagytok Jézussal. Nemrég egy különleges élményben volt részetek. Ti hárman Jézussal felmentetek egy hegyre, és láttátok, hogy Jézus ruhája átváltozott tündöklő fehérré, és hallottátok, hogy Isten megszólalt, és azt mondta, hogy Jézus a szeretett Fia, és hallgassatok rá.
Ilyen élményben csak ti hárman részesültetek, a többiek nem. Nagyon csodálatos élmény volt.
Mondd, örülsz ennek?
Milyen érzés, hogy az egyik legjobb barátja vagy Jézusnak?

Jézusnak:
Te vagy Jézus, aki a tanítványaival vándorol, hogy az embereket megtanítsa, hogy Isten szeressék.
12 jó barátod van. Három közülük különösen is nagyon fontos neked. Jakab, János és Péter.
Ők is tudják és érzik ezt, ezért egy nap Jakab és János a következő kéréssel fordulnak hozzád.
Jézus, szeretnénk tőled valamit kérni. Beszéltél arról, hogy dicsőségesen fogsz uralkodni. Mi pedig azt szeretnénk tőled kérni, hogy engedd meg, hogy mi ketten, Jakab és János, mi ülhessünk majd a királyságodban melletted. Egyikünk az egyik oldalon, másik a másik oldalon. Szeretnénk melletted ülni. Hiszen itt a földön is mi vagyunk a legközelebb hozzád.

Péternek:
Péter, Te hallod, hogy a legjobb barátaid mit kérnek Jézustól? Ki akarnak szorítani Téged Jézus mellől. Veled nem is törődnek. Sem a többiekkel. Mit mondasz most Jakabnak és János?
Nagyon haragszol rájuk? Miért?

Jézusnak:
Jézus, két kedves tanítványod kért tőled valamit. Ők azt gondolják, hogy Te földi király leszel, trónon fogsz ülni, és az embereknek parancsolsz. De Te mennyei király leszel és vagy is.
Mondd, Jézus, most, hogy Jakab és János melletted szeretne ülni, Te mit mondasz nekik?
Ki lehet a legnagyobb a mennyben?

Mond valamit Jézus nevében a szereplő.
Végül én elmondom, hogy valójában mit is mondott Jézus.
Aki az első akar lenni közületek, az legyen mindenki rabszolgája.
Aki nagy akar lenni, az legyen a szolgátok.
Szolgáljatok egymásnak, mert én is azért jöttem, hogy nektek szolgáljak és életemet adjam váltságul sokakért.

Jakabnak:
Jakab, kérdezd meg Jézust, hogy hogyan tudsz szolgálni másoknak!

Jézus szereplő válasza.

Jánosnak:
János, kérdezd meg, hogy Te mit tudnál tenni másokért!

Péternek:
Péter, kérdezd meg Jézustól, hogy mit tehetsz mások javára.

Alkalmazás direkt kérdésekkel:
Szerinted Te, Zsófi, hogyan tudsz szolgálni másokat, mit tudsz tenni mások javára?
István, mi az, amit eddig már megtettél?
Anna, mi az, amit megteszel ezután?

Ámósz eljátszva

Beszámoló a felsősök gyerekistentiszteletéről
Téma: Ámósz elhívásának a története

Szeretném megosztani veletek, hogy milyen érdekes volt, amikor a gyerekek Ámósz elhívásának a történetét eljátszották.

Hogyan játszottuk el a történetet?

1. Bevezető:

Általam kiemelt információk:

• a próféta neve
• északi országrészbe küldte Isten, ő délen lakott
• két lábon állt a gazdasága
• rövid időre hívta el Isten prófétaságra
• üzenete: bálványimádás következménye büntetés

2. Szereposztás:

Adottak:

• Isten
• Ámósz

Kitalált:

• feleség
• gyerekek

3. Szerepfelvétel:

a. Mindenki keres magának egy jelmezt. (Évek óta egy bőröndben gyűjtöm a bibliai történetek eljátszására alkalmas ruhákat.)

b. Mindenki kitalál magának egy nevet és egy életkort.

c. Riport a szereplőkkel a játék előtt.
pl. Istenhez intézett kérdés:
- Kit válaszottál ki most? Mi lesz a feladata? Miért küldöd el Bételbe Ámoszt?
Lea, a feleség: Hogy hívnak? Hány éves vagy? Milyen ember a te férjed? (Ezekkel a kérdésekkel rögzítem az információkat, pl. Ámósz fügetermesztő és juhpásztor.) Jól vezeti a gazdaságot? El tudod képzelni, hogy fogja magát, és elmegy világgá? Szokott imádkozni a férjed?
Ámósztól: Mivel foglalkozol? Fontos-e neked, hogy Istennek tetszően élj?

A lényeg, hogy irányítsuk a kérdéseket, a neveket, a szerepeket rögzítsük a gyerekekben.

4. Játék:
A játék tapstól tapsig tart. Tehát én határozom meg az időt.

A végeredmény:
Többször eljátszottuk a történetet.
Ennek az volt az oka, hogy amúgy is sokáig tartott az úrvacsorás istentisztelet, de még inkább az volt az oka, hogy az elején nem adtam meg minden információt, és a történet első eljátszása nem volt egészen biblikus. De szerintem ez így jó is volt, mert már az elején olyasmit játszottak el, ami a saját életük problémája is.

1. verzió:
A családtagok hitetlenek voltak, és azt mondták Ámósznak, hogy ha egyszer elmegy, akkor nem jöhet vissza többet. Kitagadják. Ki is az az Isten?

Az első verzió után elmondtam, hogy a családtagok is bizonyára hittek Istenben, mert a családfő vallását követték és gyakorolták.

2. verzió:
Miért pont téged küld el Isten, Ámósz? Szeretnénk beszélni mi is Istennel és megkérdezni őt, hogy miért pont őt választotta ki. Ámósz: Menjünk el a Sínai hegyhez, és ott beszéljünk Istennel. Ebben a verzióban Isten azt mondta, hogy azért választotta Ámószt, mert ő a legmegbízhatóbb és legkitartóbb. Azután megkérdezték, hogy mennyi ideig tart a küldetés. Végül Ámósz kiosztotta a feladatokat.

A második verzió után elmondtam, hogy Bételben nem aranybárányt, hanem aranyborjút imádtak.

3. verzió:
Ámósz ellenkezett, nem akart elmenni, mert nem szeretné a családját ott hagyni egyedül. Mikor jövök vissza? A család ekkor azt mondta, hogy Ámósznak el kell menni, mert Isten küldte. A veszélyeket megbeszélték. És a feleség azzal küldte el Ámószt, hogy ha Isten küldött el, akkor Isten vigyázni fog rád az egész úton.

4. Szereplevétel:

Mindenkit leültettem és feltettem pár kérdést. Ilyesmit: Milyen volt a beszélgetés Istennel?
Milyennek találtad Ámószt?

Gyerekek gondolatai:
Milyen bátor volt Ámósz, hogy elment úgy egy idegen országba, hogy eleve tudta, hogy amit ő akar mondani, azt nem akarják hallani!
Ámósz biztosan félt, hogy a családja mit fog reagálni.
Jó lehetett neki, hogy Isten őt válaszotta ki. Isten ki tudja választani a megfelelő embert.

5. Alkalmazás: Mai elhívott emberek történetei.
Például a többi gyermek-munkatárs, akik nem lelkészek.

Olyan sok fontos gondolat jött a felszínre, ami egyszerű beszélgetés során nem jutna eszünkbe.

Ti hogyan tanítjátok a történettelen bibliai szakaszokat?
Szoktatok kitalálni történeteket?

Ámósz és más próféták

Hogyan tanítsunk olyan könyvekről, amelyben kevés a cselekmény?
Mit kezdjünk egy olyan prófétával, akinek az életéről nagyon keveset tudunk?

1. A legelső, amit megtehetünk: a létező összes információt megkeressük a prófétával kapcsolatban a bibliai szövegből.
Szöveginformációk:

• Lakhely: Tékoa (18 km-re található Jeruzsálemtől) (1, 1)
• Foglalkozása: pásztor és fügetermesztő (7, 14)
• Király: Uzzijá (1, 1)
• Feladata: Izráelben prófétálni (7, 15) elsősorban Bétel ellen,
• Konfliktus: Amacjával, Bétel papjával.
• Konfliktus oka: Ámósz prófétál arról, hogy Izráel fogságba kerül, Jeroboám fegyver által elesik (7, 11).
• Próféciák: szóban és látomásban kapta.
  

A próféciák témái:
- idegen népek ellen, azok vétkei miatt 1-4. (részekben),
- Izráel ellen bálványimádás miatt (3, 14; 5), hazug istentisztelet miatt (5, 21 kk.),
- Amacjá ellen: parázna lesz a felesége, haláláról (7, 17 kk.),
- társadalmi igazságtalanságok, kereskedői csalások (5, 10-12; 8, 4-6),
- boldog jövő ígérete (9, 11-15).

A szöveg alapján Ámósz történetét szakaszokra lehet felosztani. Pl:
Ámósz elhívása
Az Úr üzenetei
Prófécia és konfliktus Bételben
Ámósz hazamegy

Most Ámósz elhívásának a történetét dolgozom fel.

2. Emeljünk ki néhány információt, amire felépítünk egy kitalált történetet.
Minden információról következtetek valamire, ami alapja lesz a keret-történetnek.

Kiemelt információ: pásztor és fügetermesztő.

Következtetésem: Ámósz egy gondoskodó, előrelátó ember lehetett, aki két lábon álló gazdálkodást. Amikor az Úr elküldte, akkor bizonyára maga helyett keresett olyan megbízható embereket, akik távolléte alatt helyettesítették.

Kiemelt információ: Bételbe küldte el Isten.

Következtetésem: Isten időszakosan hívta el őt egy feladatra, nem kellett feladni mindent az életéből, hanem csak el kellett mondania a próféciákat.

Kiemelt információ: Prófétált a csaló kereskedők ellen.
Következtetésem: Személyesen érintette a sok csalás őt is, mivel munkája során közvetlen kapcsolatban állt kereskedőkkel.

3. Írjunk egy történetet!

Egy címben szereplő foglalkozás-megjelölést egy hittanosomtól tanultam.

A tékoai fügepásztor elindul

Azon a délelőttön Ámósz felesége kétségbeesetten kereste férjét.
- Hol lehet ez az ember akkor, amikor mindjárt ideérnek a kereskedők? Tegnap óta arról beszél, hogy milyen sok lesz az idei gyapjú, és hogy mennyi búzát fog majd venni belőle. És tessék, most sehol sincs!
Ha nem küldte volna már a fiút az apja után, most még egyszer elküldené. És különben is hol van már az a fiú?
Ámósz felesége nyugtalan lett. Nem szokott így viselkedni a férje. Mindig ő várja a kereskedőket, rá soha sem kellett eddig várni. Hacsak nem valami baj érte! A Mindenható őrizze meg őt, csak jöjjön már haza!
Ahogy így tépelődik magában az asszony, megjön a fiú. Roppant furcsa ábrázattal. Nem tudja még az anyai szem sem kiolvasni az igazságot róla.
- Hát ezzel meg mi történhetett?- gondolta az asszony. A szíve kalimpálni kezdett, hogy nehogy történjen valami a férjével. De csak ennyit kérdezett:
- Jön-e már az apád?
A fiú furcsa képpel csak annyit szól:
- Azt hiszem, hogy jön.
Nem kellett sokat várni, mert a bejáratnál megjelent a gazda. Homlokán mély barázdák jelezték, hogy most valamin nagyon gondolkodik.
Hogy mi volt az oka ennek a mély tanakodásnak, nem tudta meg azonnal a feleség, mert a kereskedők ebben a pillanatban megérkeztek. A háziasszony dolga most az, hogy megkínálja őket étellel, itallal.

A délelőtt így telt el. A kereskedők megnézték a gyapjút, lemérték, majd mindent rákötöttek a szamarak hátára. Ámószné megnyugtatta magát. Biztosan nicsen semmi baj. Mindaddig ezt el is tudta hitetni magával, amikor is egy mondatfoszlány jutott el a fülébe. A férje ezt mondta:
- Akkor a jövő héten már én nem... Igen. A pénzt neki...Ahogy megállapodtunk.
- Ez meg mit jelenthet?

Ahogy a kereskedők elmentek, Ámósz ha lehet, még mélyebben elgondolkodva lépett be a házba. Nagyon furcsán nézett ki.
-Talán nem sikerült a vásár?-kérdi az asszony.
- Az nagyon is jól sikerült, még egy kosár aszalt fügét is eladtam a tavalyiból. Vettek volna többet is, ha van.
- Akkor mi a baj?
- Kérlek, hogy pakolj nekem több napra élelmet, mert el kell mennem.
Erre a szóra a fiú is bedugta a fejét az ajtón, és reménykedve kérdezte, hogy ő is mehet-e, mert szeretett volna világot látni.
- Hogyhogy el kell menned? Mennyi ideig, hova mész? Egyedül mész? Mikor indulsz? Mit pakoljak?
Ha nem kellett volna levegőt vennie, akkor biztosan még sok kérdést feltett volna. Így azonban Ámósz belekezdhetett a válaszadásba.
- Évek óta azt veszem észre, hogy az emberek egyre többször megpróbálnak becsapni. Nem akarnak fizetni eleget az áruért. Ha meg gabonát veszek, akkor itthon derül ki, hogy jóval kevesebb a súlya. Hamis mérleggel mértek. Mindig valamit kitalálnak, hogy csalhassanak! Közben meg a gazdagoknak egyre több lesz és több, akinek meg nincsen, azzal meg nem törődnek, akinek meg nincsenek rokonai, az haljon éhen. Annyi szívtelen emberrel találkoztam az utóbbi években. De eddig semmit sem tettem. Csak magamban mérgelődtem, meg a juhaimnak. De most eljött az idő, hogy tegyek végre valamit. Most végre tudom, hogy mit kell tenni.
Szegény Ámószné nem tudta, hogy vajon a nap szúrta meg a férjét, vagy csak egyszerűen megbolondult. Mit akarhat ő tenni a világért? Hiszen csak egy pásztor, hiszen csak egy egyszerű, hétköznapi fügetermesztő! Hogy tudna ő valamit is változtatni az emberek viselkedésén.
Mi jutott az eszébe!?
De mielőtt a férjét végképpen bolondnak tartotta volna, ami ugye nem való, Ámósz elmagyarázta, hogy miért késett el reggel, amikor jöttek a kereskedők.
- Ma reggel Istennel beszélgettem. Az egész úgy indult, hogy elmondtam egy imát. Aztán azon gondolkodtam, hogy hova romlik tovább még ez a világ.
Ekkor meghallottam Isten hangját. És azt mondta, hogy menjek el Bételbe, és mondjam el az üzenetét. Mondjam el, hogy neki nem tetszik, hogy aranyborjút imádnak, ahelyett, hogy neki megköszönnék, hogy annyi éven át mindig megőrizte a népét.
Aztán azt is mondta, hogy mostmár szóljak a szegények kizsákmányolóinak, hogy elég. Nem lehet a nyomorultat és a szegényt tovább kihasználni. Közben meg áldozatot mutatnak be, meg mindent megünnepelnek, és mégsem Isten kedvére élnek. És azt is mondta, hogy ennek nem lesz jó véga, ha mindenki így viselkedik továbbra is. És most elmegyek Bételbe, hogy ott ezt mindenkinek elmondjam. Oda kell elmennem. A határon túlra.

Ha Ámósz felesége nem ült volna, akkor biztosan leül a meglepetéstől. Kérdések kezdtek heggyé tornyosulni a fejében.

De Ámósz folytatta:
- Már szereztem embert a helyemre, míg távol leszek, ő irányítja a nyájakat. Remélem, hogy fügeérésre hazaérek. El kell mennem és tennem kell végre valamit. Eddig nem tudtam, hogy mit tehetnék, de Isten megmutatta, hogy mi a feladatom.

Így összepakolt Ámósz, és elindult a nagy ismeretlenbe. Nem mintha nem lett volna a szívében kétszer annyi félelem, mint a feleségéében. Próbálta magát azzal nyugtatgatni, hogy legrosszabb esetben megkövezik, de azt is túl lehet élni. De ez a gondolat nem nyugtatta meg. Aztán arra gondolt, hogy legfeljebb kinevetik, elzavarják. De a legjobb az volna, ha meghallgatnák Isten üzenetét, és kivinnék Bételből az aranyborjút, aztán mindenki tisztességesen kereskedne, a szegényeknek meg adnának a gazdagok. Az özvegyektől nem vennék el az örökölt adósság miatt a házukat. Az ünnepeket tiszta szívből Istent imádnák.

Félelemmel és reményekkel indult útnak Ámósz. De mindenesetre vele volt az ÚR. Bár nem volt tanult szónok, Isten mégis őt választotta ki erre a feladatra.

Feleségétől, gyermekeitől elbúcsúzott, még adott néhány utasítást a helyettesének, még elrendezett egy-két ügyet, aztán elindult Ámósz, a tékoai fügepásztor, hogy teljesítse a küldetést.
Ki tudja, milyen kalandok várnak rá az ismeretlenben?

----

Az óra végén néhány mai példát mesélek el. Olyan emberekről, akik nem lelkészek, de kaptak Istentől feladatot arra, hogy szolgálatot végezzenek azért, hogy az Isten üzenetét mások meghallják.

Ima másokért

Hogyan tanítsuk meg a gyerekekkel, hogy imádkozzanak másokért?

Szerintem az a fontos a hittan tanításnál, hogy ne a fogalmakat rögzítsük, hanem a lényegét az egésznek.
Mit jelent ez?
Ha azt szeretném megtanítani a gyerekeknek, hogy imádkozzanak másokért, akkor nem keresztrejtvénnyel tanítom meg nekik azt, hogy imádkozz másokért, hanem készítek velük egy eszközt, ami segít nekik abban, hogy tudjanak imádkozni. (ld. hálaima levendula)
Ezért a mai órán így fogjuk megtanulni, hogy másokért imádkozzunk.

Ma egy karkötőt fogunk készíteni.

1. Egy papírszalagra hálószerű mintát rajzolunk. (Nekünk van egy háló, ezért azt megmutatom a gyerekeknek.) Előre készítek 3-4 cm széles papírcsíkokat.

2. Előre kivágok kicsi halformákat, különben ezzel elmenne az egész óra.

Arról beszélgethetünk, hogy szoktak-e másokért imádkozni. Elmesélem, hogy én hogyan szoktam. Este elalvás előtt azokért, akiket szeretek. Vannak virágok, amiket másoktól kaptam. Amikor meglocsolom őket, akkor mindig egy rövid imát elmondok azokért, akiktől kaptam. Ha valaki napközben eszembe jut valamiről, akkor egy mondatot imádkozom.

Elmondom, hogy mindenkinek készítünk egy halacskát, akiért szeretnének imádkozni.
Lesz egy hal anyának, apának, a testvéreknek, barátoknak, vagy olyanoknak, akikről azt gondolják, hogy imádkozni szeretnének értük. Mindenki kap 5-6 halat. (Ha túl sokat szeretnének, akkor soha sem lesz vége az órának.)

3. Kiszínezik a halacskákat. (Figyeljünk az időre!)
A kezdőbetűt, akié a halacska, írják rá.
(analfabéták a színekkel tudják megkülönböztetni a halakat)
Egy halacskán ne legyen írás. Azokért, akiket később ismernek meg.

4. A halacskákat felragasztjuk a karkötőre. És felvesszük azt. Gyönyörködünk benne.

5. Elmesélem a Péter halfogásának a történetét. A lényeg, hogy az emberhalászatra hegyezzük ki.
A csodálatos halfogással tanította meg Isten arra Pétert, hogy ilyen sok embert fog majd Istennek kifogni.

6. A gyerekek keresnek egy sarkot a teremben, és magukban imádkoznak azokért, akiknek a neve a halkon szerepel. Segítségül elmondom, hogy azt kell mondani:
Mennyei Atyám! Imádkozom Hozzád ...-ért, ...-ért... Kérlek, vigyázz azokra, akiket szeretek. Ámen

7. Óra végén mindenki körbeáll, és a közös imánál a következőt imádkozom:
Mennyei Atyánk! Imádkozunk Hozzádazokért, akik fontosak Zsófi, Luca, Matyika... számára. Kérünk, hogy vigyázz azokra, akiket szeretünk. Ámen


A végén valami közbenjárós éneket is lehet keresni. Ha ugyan van ilyen. Ha nincs, akkor találjatok ki!

A karkötőt az íróasztalukon tartsák otthon! Így nem felejtik el, hogy másokért is imádkozzanak.

Néhány héttel a készítés után érdemes megkérdezni, hogy használják-e a karkötőt.

Csoportosan

Történetcsoportok

Általában csak egy bibliai történetet szoktunk tanítani a hittanon.
De miért ne lehetne néha történet-egységeket, történet-blokkokat tanítani?
Például lehetne egyszerre venni a három elveszett történetét is.
Tudom, hogy azért a tékozló fiú egy nagyobb falat, de mégis együtt jobban kidomborodik az, amit maga az evangélista is ki akart emelni: Isten nagyon keresi az embert és nagyon örül, ha megtalálja.
Úgyhogy költöttem is egy éneket erre az estre:

1. Nem találom a drachmám, a drachmám, a drachmám.
Nem találom a drachmám, hova gurult el?
2. Nem találok egy bárányt, egy bárányt, egy bárányt.
Nem találok egy bárányt, hova szökött el?
3. Nem találom a fiam, a fiam, a fiam.
Nem találom a fiam, hova kószált el?

Van persze dallama is, amit most ide nem tudok lekottázni.


Vagy van egy másik ilyen történet egység, amit nemrég vettünk gyerekistentiszteleten.
A tanítványok kiküldése-ötezer ember-Jézus a tengeren jár. Márk evangéliumából.
Az az érdekes az egészben, hogy szolgálatba mennek, elfáradnak, szinte ez a történet vége. Hiszen annyi csodát átéltek, lehet ezt még fokozni?
Jézus nagyon figyel rájuk, észreveszi, hogy éhesek, aztán csodát tesz, egy olyan nagyhatású csodát, amit minden evangélista feljegyez. Jól lakik egy elképesztően nagy tömeg az ő kenyerükből. Lehet ennél többet átélni?
Aztán még ugyanekkor hajóra szállnak, és Jézus megint egy újabb arcát mutatja meg, megint egy újabb képességét, csodát, amikor a tengeren jár.
Jézus mindig újabb és újabb csodákat enged átélni a tanítványaival.

És még egy. A tegnapi kérdéshez. Hogy mi tűnt fel az 5000 megvendégelésénél?
Hogy hova lett a maradék 12 kosár kenyér? Erről könnyű megfeledkezni, ha csak a szöveg van előttünk. De ha esetleg a kosarak is ott vannak...
Szerintem az a tanítványoké lett.
Vitták magukkal a hajóba. Hiszen nem lett vége a kiküldetésüknek, hiszen mentek más városokbe és falvakba hirdetni az evangéliumot.
Szerintem ezért maradt pont 12 kosár.
Odaadták az utolsó falatukat és sokkal többet kaptak vissza. Ha nincsenek a figurák, ez nem jut eszembe.

Bartimeushoz

Ha egy bibliai történetet előadunk, eljátszunk, egyszóval vizualizálunk, akkor érdekes mondanivaló derülhet ki a történetből.

Két ilyen felfedezésemről szeretnék most írni Bartimeussal kapcsolatban.

1. Az első felfedezés pár éve történt. Bibliodrámás hittantábort tartottunk Bartimeusról. Miközben eljátszottuk a gyógyulás csodáját, közben néhány gyerek beleélve magát a szerepve, mint jerikói járókelő, beszélgettek. Lejátszódott a csoda. Megkérdeztem a gyerekeket/szereplőket, hogy milyen érzés volt látni, ahogyan meggyógyul Bartimeus. Mire azok, akik beszélgettek, megkérdezték, hogy milyen csoda. Ők nem vették észre, hogy bármi történt. Miközben pontosan háttal álltak "Jézusnak", aki valóban nem több, mint 1 lépésre volt tőlük.

És semmit sem vettek észre.

2. Amikor felállítottuk a múlt héten a hittanon a figurákat. Odament Jézushoz Bartimeus, és előtte megállt, akkor a bábu valahogy meghajolt és én úgy hagytam, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor vettem észre, hogy mennyire szemtől szembe van egymással Jézus és Bartimeus.

Az első, akit a gyógyulás után meglátott Bartimeus, az Jézus volt.

Vasárnap prédikáltam és megfertőződve a játékfigurás hittanórától, magam elé képzeltem figurákkal is a történetet. És feltűnt valami, ami amúgy nem. Az 5.000 ember megvendégelése volt a történet. És elárulom, hogy a kenyerekkel kapcsolatban tűnt fel valami. De mi?

Bartimeus meggyógyítása

Playmobil játékfigurák az evangélium szolgálatában. Időnként előkerülnek ezek a figurák is a hittanon. (Néhány éve ezekkel a figurákkal az irgalmas samaritánus történetét játszottuk el hittanon.)

Nem csak azért érdemes térben elmesélni a történetet, mert jobban megragad, hanem azért is, mert olyan mozzanatokat is felfedezünk a történetben, amit nem látnánk, ha csak halljuk a szöveget.

Sokkal több információt tudunk közölni, mintha csak mesélünk. Itt például nem esik szó a város faláról, mert az ott van a szereplők körül. Mégis megjegyzik. Régebben vittem Jerikóról szóló történetekhez hittanra fügét és mazsolát, de ma már annyi az allergiás, hogy nem próbálkozom ezzel, főleg nem az ovisoknál.

A történet elmesélése 8 jelenetben.

1. kép: A jerikói városkapun emberek jöttek-mentek.

Utazók és vásározók, kereskedők vitték a város csodálatos fügéit, mazsoláit szerte az országba.

Nem mindenki számára volt itt az élet gyönyörű.

Nem mindenki látta, hogy hol legelésznek a lovak, nem mindenki gyönyörködhetett a csodálatos pálmafákban!

Az út mentén egy fiatal fiú üldögél. Szeretne újra látni, mint amikor még gyermek volt. De sajnos mára elvesztette látását. Dolgozni nem tud. Ezért minden nap leül az út szélére, és koldul.

-Könyörüljenek rajtam!- ezt mondogatja.

2. kép: Ezen a napon azonban hallja ám, hogy sok ember közeledik a városkapuhoz. Kik lehetnek, miért jönnek ennyien? Hallgatózik. Hallja ám, hogy Jézusról beszélnek. Bartimeus, mert így hívják a fiút, hallott már Jézusról. Ő egy csodálatos ember, egy gyógyító, egy tanító! Úgy látszik, hogy ő jön a sokasággal.

3. kép: Bartimeus felkiált: Dávid Fia, Jézus könyörülj rajtam!

De az emberek nem akarják, hogy Jézust megállítsa. Odamennek Bartimeushoz, és mondják neki, hogy ne kiabáljon.

4. kép: Csakhogy Jézus meghallja. És odafordul a hang irányába, és azt kéri a barátaitól, hogy hozzák oda hozzá a fiút.

5. kép: Az emberek szólnak a fiúnak, hogy menjen oda Jézushoz.

6. kép: Bartimeus felpattan, és odamegy. Jézus azt kérdezi tőle, hogy mit szeretne? Bartimeus azt mondja, hogy szeretne megint látni. És Jézus meggyógyítja.

7. kép: Jézus azt mondja, hogy menjen el, mert a hite miatt meggyógyította őt.

8. kép: De Bartimeusnak esze ágában sem volt elmenni. Ő is követni akarta a Mestert, mint a többiek, hogy városról-városra, faluról-falura, házról-házra hirdesse, hogy Jézus a gyógyító, hogy Jézus a világ Megváltója.

Ti milyen játékfigurákat használtatok már hittanon?