A reggeli áhítatokon a történetből mindig kiemelek egy részletet.
Ma arról volt szó, hogy a múltat, jelent és a jövőt hogyan láthatja egy hívő ember, ha a jelen nagyon rossz.
A múlt:
-Fejezzétek ki hangutánzó szavakkal, hogy hogyan érezhette magát a sérült ember, amikor minden jól ment az életében, amikor nagy reményekkel elindult az útra!
Gyerekek:-Ha-ha-ha!
-És még?
-Hi-hi-hi!
- Együtt a kettőt!
- Hi-hi-hi-ha-ha-ha!
A jelen:
- Fejezzétek ki hangutánzó szóval, hogy vajon hogyan érezte magát ez az ember, amikor a rablók megtámadták, megverték, elvették mindenét, és az sem érdekelte őket, hogy vajon mi lesz vele!
- Aú! Aú!
Két csoportra osztjuk a gyerekeket.
Mondjuk együtt a múlt és a jelen hangjait!
Jövő:
- Hangutánzó szóval fejezzétek ki, hogy hogyan érezhetné magát az az ember, aki a jövőjére gondol, amikor összeverve fekszik a földön, és nem hisz Istenben!
-Ó, ó!
- Most fejezzük ki azt, hogy mit gondol a jövőjéről az, aki hisz abban, hogy Isten vele van, és visszagondol minden jóra, ami régen történt vele.
- Hi-hi-hi-ha-ha-ha.
- Most mondjuk egyszerre a múlt, a jelen és a jövő hangjait, és figyeljük meg, hogy mit hallunk!
- Több a hi-hi-hi, de lehet hallani az aút is, csak nem annyira.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése