Isten szereti Pannát

Ma az óvodásokkal kipróbáltuk a szív-levelet. Itt olvasható az ötlet.

Mindenkinek hajtogattam egy levelet, és leragasztottam egy narancsos pötty matricával (valami irodai jelzőpötty).
Azt mondtam, hogy szeretném elmondani, hogy miért született meg Jézus. Ezt a levelet el tudja olvasni mindenki, még olyan gyerek is, aki nem tud olvasni.
Egyszerre fogjuk kibontani (ezért kell leragasztani).
Mikor kiosztottam, egyik kisfiú közölte:
Úgy izgujok! Úgy izgujok!
Kinyitották, és elolvasták, hogy Isten mit üzen nekik.
Hogy a levél névre szóljon, mindenki lerajzolta magát a levél közepére.
De a lényeg, ami a legjobb volt, csak ezután jött. Amikor elkészültek óra végére, felolvastuk a leveleket.
Én kezdtem, és a gyerekek csak folytatták.
"Az van az én levelemben, hogy Isten szereti Noémi nénit."
És sorban minden gyerek felolvasta, hogy Isten szereti Pannát és Lilit.
És mindegyik gyerek meghatottan mondta ki ezeket a szavakat.
Azzal zártam, hogy mindig emlékezzenek erre a levélre, ha nagyon szomorúak lesznek, vagy ha rosszat tesznek.

Gyerekalkalmak célja

Mostan többször kérdezték tőlem:

Mi a célja a hittanórának?

Mi a célja a gyerekistentiszteletnek?

Ugyanúgy tartom-e a hittant, mint a gyerekistentiszteletet?

Igen, ugyanúgy tartom, csak nem ugyanott.

Annyi a különbség, hogy a gyerekistentisztelet elején bent vagyunk a templomban, és az alkalom végén persely is van.

Mind a két tréningen rákérdeztek. És valaki e-mailben is. És lett világos a számomra, és most fogalmazom meg, hogy igen, ugyanúgy tartom.

Mert nekem mind a két esetben ugyanazok a céljaim.

Ezzel lehet vitatkozni. Vitatkozzatok!

Szóval a célok: 

- gyerekeket Istenhez vezetni,

- hithez szükséges információkat tanítani,
(első sorban bibliai történeteket)

- hitéletet gyakorolni.

Ha mind a két esetben ugyanaz a célom, akkor miért legyen már a forma? 

Remélem, hogy ezek a célok megfelelnek Istennek.

Persze a szülőknek a hittanórával más a célja.

Egyszer egy szülőt felhívtam, hogy mostanság nem jött a gyerek órára, és járni fog-e még. 

Anyuka elmondta, hogy persze, jön majd, hátha nekem sikerül megnevelni.

Hú, ez igen! Heti 45 percben milyen kis apróságot várnak el tőlünk!

Aztán azt is mondják sokszor, hogy:

Nem tanul rosszat ott a gyerek. Illetve kell az általános műveltséghez (ovis anyuka mondta múlt héten).

Rendben, e két szülő  tudásátadásra és pedagógiai bravúrra szűkítik le céljaikat a hittannal.

Nektek milyen céljaitok vannak? Ti milyen célokkal találkoztatok? Kiknek a céljaival?

Hit és erkölcstan

Ha szeretnétek tudni azt, amit a jövő évi hit és erkölcstannal kapcsolatban már lehet tudni, olvassátok el az alábbi oldalt.

http://reformatus.hu/gyik/hittan/

Adventi hírnök

A Debrecenben tartott tréningen az volta az egyik feladat, hogy a résztvevők fogalmazzanak meg advent idejére órakezdésre liturgikus elemet.
Egyik résztvevő ajánlotta az Adventi hírnök c. éneket körben állva, úgy, hogy minden héten másik 4 gyerek a gyertya. Amelyik hét, annyi gyerekgyertya formál meggyújtott gyertyát.
Kipróbáltuk. De úgy, hogy óra elején és végén is elénekeltük váltott gyertyákkal.
Aki gyertya volt, kézbe kapta az összetekert újságot, és maga előtt tartotta. Az égő gyertya pedig feje fölé emelte.

Karácsony

Karácsonyra készülünk a hittanórákon. Ezúttal nem a karácsonyi történet egyes eseményeit fogjuk venni, mert azt már sokszor vettük. Idén 4 héten keresztül azokat a bibliai történeteket fogjuk elismételni és megismerni, amelyek elmondják, hogy miért is kellett Jézusnak megszületnie.
Idén a választ így fogalmazom meg magamnak:
Jézus földre jött, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és ember között.
olyan történeteket keresek, amelyekben erről van szó.
A kiindulás az Édenkert lesz.
A bűneset előtti és a bűneset utáni Isten-ember kapcsolattal foglalkozunk.
Azt kellene valahogy szemléltetni, hogy előtte akadály nélküli volt a kommunikáció, utána pedig akadályozott.

A bűneset előtti állapotot úgy érzékeltetem, hogy kiderüljön belőle, hogy az engedelmességnek jutalma van.
Ha azt teszik, amit mondok, akkor megkapják.

Két csoportra osztom a gyerekeket:
Ádámok és Évák
A teremben felépítek egy folyópartot. A folyóként funkcionáló kendő alá elrejtek műanyag kupakokat. Ezeket beválthatják kagylóra. Azért nem direkt a kagylót, mert összetaposhatják, összeveszhetnek és többet is vehetnek el egyszerre.
Ez a preventív felkészülés.
A kupakokat becserélem egy kagylóra. Fenti képen látjátok a kagylóimat, nagyon picik egyébként.

Aztán jön a bűneset elmesélése. Felolvasom a Bibliából.

A megromlott kapcsolatot pedig úgy fogom ábrázolni, hogy ismét utasításokat adok, de most már csak egyesével tudják meghallani. A kommunikációhoz készítettem egy eszközt.
Régi újságokból egy papírhengert készítettem.

Öt darab újságot tekertem össze és tettem egymásba.
Egytől ötig megszámoztam. Majd a találkozási pontokat megjelöltem. Azt szeretném, ha a gyerekek raknák össze órán, és így a legegyszerűbb. Amúgy kb. másfél méter hosszú.
Aztán egyesével mindenki kap egy utasítást. Ha túl csendben fülelnének a gyerekek, akkor megkérem őket, hogy halkan és lassan kezdjenek el számolni 20-ig.
(Azért kérem, hogy számoljanak, mert ha azt kérem, hogy beszéljenek, akkor nem tudják, hogy mit beszéljenek, és úgyis figyelni fognak. Így meg tudnak beszélni és figyelni egyszerre.)

Van, aki megértette, van aki nem. Egyik csoportban éppen fele-fele lett az eredmény.
Ezután beszélgetünk:
A kisebbekkel egyszerűen direkt kérdéseket fogalmazok meg, a nagyoknál komolyabb kérdéseket.
A kérdésekre adott válaszoknak oda kell kilyukadni, hogy a bűneset előtt könnyen és egyszerűen beszélhetett Ádám és Éva Istennel.
A bűneset után pedig sokkal nehezebb lett.

Az Édenkert. Középen a tiltott fa.

Beszélgethetünk arról is, hogy mit szimbolizál a papírrúd.
A bűneset után Istennel imádság révén beszélgethettek.
Ha az ember beszél Istennel, engedelmeskedik, akkor Isten megjutalmaz. Ezt áldásnak is nevezzük.

Szabadság és törvények

Konfirmandusokkal az alábbi játékot azzal a céllal játszottuk, hogy bevezetője legyen a Tízparancsolatnak. Arra gondoltam, hogy adok 5 szabályt, amit a játék során be kell tartani.

Egy asztal közepére kiraktam egy csomó lego duplo figurát.
A feladat: építsetek meg egy lovat ezekből a legokból.
A következő szabályokkal:
1. Nem szabad beszélni.
2. Mindenki csak egy kockát építhet be.
3. Nem szabad átrakni már lerakott építőkockát.
4. Minden egyes legot fel kell használni.

5. Órával megegyező irányban halad az építés egymás után.

Megépítették a lovat. De nem sikerült minden kockát beépíteni.
Utána megkérdeztem, hogy van-e kedvük másodjára is építkezni. Egy szabályt megváltoztathatnak. Melyik legyen? Erre azt mondták, hogy mindet hagyjuk el.
Ne legyenek szabályok!
Mondom, rendben.
El is kezdtek építkezni, nagyon jól haladtak.
Nagyon jól működött, hogy mindent szabad.
Szinte egészen lószerű volt.
Annyira, hogy már azt hittem, hogy valóban ló lesz belőle. És attól féltem, hogy a végén majd mit hozok ki a játékból.

Aztán megszületett:

Ez a legjobb indulattal is csak hason-ló.

Arról beszélgettünk, hogy mire jutottunk azzal, hogy mindent megtehettünk. Vajon jobb-e, ha mindent szabad? Vagy jobb az, ha vannak szabályok.
Így ez jó bevezető volt a Tízparancsolathoz.

Szóval kellenek a szabályok, különben rosszabbul járunk.

Mózes Áron és Húr

Olyan játékot kerestem, amelyben a gyerekek megtapasztalhatják, hogy milyen érzés az, ha rajtunk múlik egy másik ember sorsa. Amiből kiderül, hogyha kitartóak és ügyesek vagyunk, akkor hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a másik ember megmeneküljön.

Erről szól Mózes, Áron és Húr története. Rajtuk múlt az, hogy győz e Isten népének serege, vagy az amálekiták győznek.
Mózesnek is volt egy saját feladata, és Áronnak és Húrnak is. Áron és Húr maga választotta ezt a feladatot, észrevették, hogy a győzelemhez az ő erejük is kell.

Játékhoz kitaláltam egy történetet.
A korábban habrudakból megépített kockát most börtönné alakítottam.

Történet:
A jó és a rossz sereg harcolt egymással. A rossz sereg  győzött, ejtettek néhány embert. Börtönbe zárták őket. Csakhogy elfáradtak a rossz katonák, és elaludt az őr is. Addig, amíg fel nem kel a nap, addig alszanak. Ez alatt kell kimenekíteni a foglyokat egyesével a börtönből és a hegygerincen át. Akkor menekül meg egy fogoly, ha a mentőkosárba jut.
Ha legurulnak a hegygerincről, visszajutnak a börtönbe.

A hegygerinc úgy áll össze, ha összeraktok két rudat.


Kezdjétek a mentést, mert lassan kezd felkelni a nap.

Kaptok egy kis időt a megbeszélésre.

Ahogy játszanak, kialakulnak a szerepek, hogy ki lesz, aki a börtönből egyesével kiszedi a labdákat, ki irányítja, ki szalad, ki tartja a mentőkosarat a végén.

Ha lejár az adott idő (nem számít, hogy mindenkit kimentettek-e), beszélgetünk.


Néhány kérdés, amiről beszélgettünk:
1. Mi volt a feladat?
2. Mi volt a te feladatod?
3. Mi volt a te választott feladatod?
4. Mi volt a tétje annak, hogy te végrehajtod-e a feladatot?
5. Előfordult-e, hogy miattad gurult le a labda?
6. Mire gondoltál, amikor miattad nem sikerült?
7. Mit gondolsz most az akciótokról, amikor sikerült négy foglyot kimenteni?

Igeolvasás

8. Milyen hasonlóságot találtok a játék és a bibliai történet között?

9. Mi a tanulság számotokra a játékból?

Nagyon jó játék!
Egyrészt egészen jól egymásra hangolódva tudtak a végén dolgozni. Rájöttek, hogy vállalnak saját feladatot, és felelősek vagyunk egymásért.
Másrészt nagyon jól lehet a bibliai történetről beszélgetni utána.

Ajándék óra végén

Ma úgy jártam, hogy az ovis hittanóra végén elsírta magát egy kisfiú. Mert ma nem hoztam ajándékot.
Minden óra végén minden gyerek kap valamit. De nem mindig tárgyat.
A szeretetnyelveknek megfelelően kapnak valamit.
Ma nem az ajándékozás volt soron.
Ma a dicséret és biztató szavak voltak soron. Az következett, hogy mindenkinek egyenként a fülébe súgtam valami titkosat, amit itt nem árulhat el senkinek, mert az csak neki szól, de otthon elmesélheti az anyukájának vagy az apukájának.
Amikor meghallotta azt, amit neki súgtam, akkor felderült az arca. De jaj, nem mondhatom el nektek, hogy miket súgtam a gyerekek fülébe, mert titkos. Nektek sem mondhatom el. De mindenki elégedetten és mosolyogva ment el.
Próbáljátok ki ti is.
Van, amikor nem a fülükbe súgok valamit, hanem  megdicsérem őket.
Az ajándékozás többször kerül sorra, mint a többi.

Majdnem

A tető épül

Ma majdnem elfelejtettem egy gyülekezeti hittant.

Ez nálam előfordul általában az őszi és a tavaszi szünetek után.

De még "időben" egy órával az óra előtt.

Még jó, hogy arról is beszéltem múlt szombaton, hogy időben el kell kezdeni a készülést.

Így aztán improvizálni kellett. 

Van egy-két ötlet a tarsolyomban, de az idő szorítása nem kedvez mindig az üzenetnek.

Szóval elővettem a múlt heti ovis hittanos házépítős gyógyítási történetet. 

Bemutattam a tárgyakat, amelyeket a gyerekeknek fel kell használni a történet előadásához.

A megbontott tető

A másik csapat tetőtípusa

Kendők, habrudak, szőnyegdarab és két báb.

Felolvastam a történetet.

Két részre osztottam a csapatot, és meg kellett beszélniük, hogy mit adnak elő, de a tárgyakhoz nem nyúlhattak.

Aztán egymás után előadták a történetet.

Jól sikerült!

Az egyik ötödikes majdnem szó szerint visszamondta a bibliai történetet!

Az óra témája: együtt végzett szolgálat, hogy a másik ember Jézushoz eljusson.

Előtte játszottunk egy kicsit olyan játékot, amivel a közös munkát előkészítettük.

Műanyag kis labdákkal.

Vannak, akik szerint a blogírás nagyon-nagyon sok idő.

Ez a bejegyzés 5 perc alatt készült el most, fotók nélkül.
(Fotó +10 perc)

Szóval írjatok ti is blogot.

Ha így járnék, akkor csak megnézném a ti bejegyzéseiteket.