Minden óra végén minden gyerek kap valamit. De nem mindig tárgyat.
A szeretetnyelveknek megfelelően kapnak valamit.
Ma nem az ajándékozás volt soron.
Ma a dicséret és biztató szavak voltak soron. Az következett, hogy mindenkinek egyenként a fülébe súgtam valami titkosat, amit itt nem árulhat el senkinek, mert az csak neki szól, de otthon elmesélheti az anyukájának vagy az apukájának.
Amikor meghallotta azt, amit neki súgtam, akkor felderült az arca. De jaj, nem mondhatom el nektek, hogy miket súgtam a gyerekek fülébe, mert titkos. Nektek sem mondhatom el. De mindenki elégedetten és mosolyogva ment el.
Próbáljátok ki ti is.
Van, amikor nem a fülükbe súgok valamit, hanem megdicsérem őket.
Az ajándékozás többször kerül sorra, mint a többi.
Ó, de jó ötlet! Az utóbbi időbe feltűnt mennyire ki vannak éhezve a "gyerekeim" szeretetre, meghallgatásra, vigasztalásra, bátorításra, odafigyelésre. Nem is a legkisebbek... Talán ez a fülbesúgás 2-3 o. környékén még bevihető. Köszi!
VálaszTörlésNagyobbaknak pedig lehetne névre szóló otthon megírt üzenetet adni. Nem bibliai idézetre gondolok itt, hanem egy személyes gondolatra, biztatásra, dicséretre.
VálaszTörlésEzt ki is fogom próbálni.