Református Félóra

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2013-05-29

Református Félóra 13 óra 30-kor.

Beszéltem egy kicsit a Zefírről és erről a blogról is egy-két szót.

Jázon fiúnk mellettem segít a labirintus megépítésében.
Eredetileg festőszalaggal kellett volna megalkotni vagy kötéllel.
Ez egy gombolyag zöld fonal.
Fekete szigetelőszalaggal rögzítettük méterenként.
Ez a legolcsóbb verzió és gyorsan eltávolítható.

Gedeon-Honnan vette a bátorságot?

Alkalom célja:
Bátorítani a gyerekeket arra, hogy bízzanak Istenben.

Készülök a Zefírre. Hogy mi ez?
Olvashattok itt róla.
Az "Úton a személyes hitvallás felé" elnevezésű program egyik állomására készülök.
Itt egy élménypedagógiai állomáson leszek az egyik szervező-kivitelező-segítő.
Ezen az állomáson többek között lesz egy olyan játék is, amelyben párok mennek egy egérfogókkal gazdagon ellátott labirintusban. Egyikük bekötött szemmel, másik szavakkal irányítja.
Előtte teszteltem az eszközöket.
A teszt két részből áll:

• Mielőtt játszottunk, minden egyes egérfogót többször kipróbáltam úgy, hogy hagytam, hogy rácsapódjon az egyik ujjamra. Fájdalmas, de nem töri el az ujjat, nem is sérti meg a bőrt. De ezt nem a gyerekek előtt tettem. Ugyanis, ha látják, hogy nem is fáj annyira, akkor azonnal kisebb lesz a vélt kockázat. Ebben a játékban fontos, hogy valóban félelmetesnek tűnjön az egérfogó. A tesztelés nagyon fontos minden új eszköz esetében.
• Az egérfogókat teszteltem játék közben is. A Zefír programja ifiseknek szól. De csak alsósaim voltak kéznél tegnap, ezért (1-4. o.) velük próbáltam ki.

A játék lényege:
Kiálljanak egy olyan bátorságpróbát, ami a bizalomra épül.

Feladat lényege:
Bekötött szemmel labdákat gyűjteni három székről, ahol a széken a labda közelében egy-egy élesített egérfogó van.

Előkészítés:
Három széket helyeztem el a teremben. A felső képen lehet látni mind a hármat, a távolságokat is.
Az egérfogókat csak azután raktam a székre, miután bemutattam. Nehogy odarohanjanak és felkapják.

Bevezetés a játék előtt:
Először mindenki válasszon egy olyan társat a csoportból, akiben a legjobban megbízik.
Utána bemutattam az egérfogót.
Először élesítetlenül.
Aztán élesítve.
Majd bemutattam, hogy mekkorát csattan, ha hozzáérek, és elkapom az ujjam.
Meglehetősen hangos.
Beszéltem a biztonságról.

A kerettörténet más volt, hiszen mi Gedeonról tanulunk éppen.

Emlékeztek Gedeonra.

Egy fiatal fiú, aki nem is gondolta, hogy ő bármi különleges re képes lenne.

Isten mégis őt választotta ki egy nagyon különleges feladatra.

Miközben ő nem érezte magát alkalmasnak.

Nem akarta elhinni, hogy Isten tényleg kiválasztotta őt.

Ezért kétszer is rákérdezett, hogy Istenem, tényleg.

Kétszer is azt mondta neki Isten: igen, képes vagy, te leszel.

Pl.:

Képzeljétek el, hogy nektek is van egy titkos képességetek. 

Csak nem tudjátok, ahogy Gedeon sem tudta.
Ez a képességetek csak akkor bontakozik ki, ha a kulcsot megtaláljátok hozzá.       
Ez egyedül nem tudjátok megtenni.  
Valaki irányít majd benneteket.       
Párosával. Egyikőtök szeme be lesz kötve.   
Ez a kulcskeresés veszélyes. Ha rossz helyen keresed, akkor fájdalmas lesz.       
Ha jó helyen keresed, megkapod a képességet.      

Ezután párosával elindulnak. De mindig csak egy pár, a többiek figyelnek.
A szék mellett én is ott álltam végig. Azoknál a pároknál, ahol bizonytalan volt a jobb és bal irány, a kezemet ott tartottam a közelben, hogy szükség esetén azért közbelépjek.

De nem történt semmi gond. Nagyon óvatosak voltak a gyerekek.
A legnagyobb szájú fiú kétszer is megfutamodott a játék elől. Végül úgy vállalta be, hogy én irányítom.
Aki nem volt elég bátor, annak felajánlottam, hogy irányítom én.
Ketten kérték.
Nem volt kötelező kipróbálni.

Végén a lényeg:
Beszélgetés.
Milyen titkos képességet szereztél meg? (Nem én mondtam meg, hanem ők. És ezzel azt is elmondták, hogy melyik volt a legfontosabb tapasztalatuk.)
Hogy érezted magad?
Milyen volt az, hogy valaki irányít.
Végén: Mi volt számodra a tanulság?
Egyesével mondták, és egyesével a végén hozzáfűztem egy bibliai gondolatot.
Pl. Én nem gondoltam, hogy én meg tudom csinálni. (10 éves lán, aki legelőször bevállalta a csoportból)
Én: Erről eszembe jut az, amit Jézus mondott: Kicsinyhitű, miért kételkedsz.
Stb.
Végén Istenbe vetett bizalomról lehet beszélgetni, hogyan bátorít minket Isten.

Az egyház

Konfirmációi előkészítőn egy játékkal próbáltam elmélyíteni a fiatalokban azt, hogy mi az egyház.
Ez a játék kiemeli:

• Jézus a pásztor,
• mi bárányok vagyunk,
• együtt egy nyáj vagyunk,
• Jézus Krisztus hív el,
• minden egyes tagot külön hív,
• Jézus vezet,
• aki hallgat a szavára, azt elvezeti a célba

Játék bevezetése:

Bárányok vagytok. Az lesz a feladatotok, hogy be kell menni a karámba.

Ez nem lesz nagyon könnyű, mert be lesz kötve a szemetek.

Egy valaki közületek a pásztor lesz.

De még nem tudjátok, hogy ki az.

Van 5 percetek, hogy megbeszéljetek olyan hangjeleket,
amikkel majd a pásztor egyenként vezeti a bárányait.
Mindenkinek bekötjük a szemét.

Tapasztalat:
Nem egyeztek meg abban, hogy mi lesz a jele, ha beérkezik egy bárány.
Így aztán egyszerre ketten is mozogtak. Ekkor közbeléptem úgy, hogy ne hallja a második bárány, hogy az elsőnek mit mondok. Ugyanis az első bárány leleményesen kezdett felmászni bekötött szemmel az asztalra.

Volt, aki lassan ment, nagyon óvatosan.
De volt egy fiú, amúgy is nagyon magas, villámóriás léptekkel elindult. Neki a páncélszekrénynek, úgy kellett odarohannom, hogy nehogy megsérüljön. De ez sem tántorította el attól, hogy továbbra is rohanjon.

Ez jó alapot adott arra, hogy megbeszéljük a végén, hogy ki hogyan indul el a Pásztor hívására.

Megbeszélésnél kiemeltük:
Hogyan hívott a Pásztor? (egyesével, névre szólóan)
Mikor sikerült bemenni a karámba? (ha hallgatott a bárány a hangra)

A játék után először megbeszéltük, hogy mi is történt, és ki hogyan éreztem agát ebbe a helyzetben. Mi okozott nehézséget.

Ebből kiindulva beszélgettünk arról, hogy Jézus egyesével hívja el a gyermekeit.
(Isten Fia a világ kezdetétől fogva... hív el)
A bárányok egyesével alkotják a közösséget. Mindenki más, és mindenki máshonnan jön, különböző ideig tart az út, más és más nehézségekkel kell az úton számolni. Más akadályokat kell legyőzni.
Mindenki a maga tempójában indul el.
Ráadásul van, aki eltévesztette a bal és jobb irányt. Erre is ki lehet térni. Szól Isten, de ha más irányba indulok, akkor megállít (Jónást is pl.).

Ezzel a játékkal nagyon jól ki lehet ábrázolni a láthatatlan egyház fogalmát, működését, az elhívásokat, és hogy egy közösség tagjai vagyunk, a sokféleséget stb.
Attól függ, hogy a végén a játéknak mely mozzanatát emeljük ki, és miről beszélgetünk hosszabban.

Isten, akiben bízhatunk

Gyerekistentiszteleten a felsősökkel most Isten személyével kapcsolatban a téma az volt, hogy
Istenben megbízhatunk.

Kerettörténet:
Képzeljétek el, hogy ti egy nyaralás nyertesei vagytok. Egy távoli szigeten nyaralhattok. Amikor letelt a nyaralás, elindultok egy hajóval hazafelé. Sajnos a hajó léket kapott. Szerencsére útközben van egy sziget. Csak el kell jutni a szigetig. A hajó pedig fokozatosan süllyed, egyre kevesebb a hely.

Játék menete: egy nagy plédet terítettem le a földre, és egyre jobban összehajtottam, közben mondtam, hogy süllyed a hajó.

A gyerekek egyre szorosabban álltak, míg végül az egyik gyerek a másikat a hátára vette. Ekkor mondtam, hogy megmenekültek.

Folytatás:
A szigeten sajnos történt egy baleset.
A baleset miatt nem láttok.
Egy valaki lát csak, és ő tud benneteket irányítani a szavaival a kimenekülés útján.
Fogjátok meg egymás kezét, és induljatok el.
(A látó gyerek egy széken ült, és mondta, hogy merre menjenek,)
Minél több gyerek van, ez annál nehezebb. Mert az első embert tudja irányítani a látó. A bekötött szeműek beszélhetnek egymással.

A végén beszélgettünk arról, hogy mi okozott nehézséget az úton.
Hallgattak-e az irányításra, visszakérdeztek-e.
Megbotlott-e valaki, miért stb.
Megbíztak-e az irányító szavában.
Miért bíztak meg benne?
Utána beszélgetünk arról, hogy Istenben megbízunk-e?
Miért?
Hogyan?

Gedeon-fogócska

Ma egy olyan fogócskát játszottunk, ami révén év végén még meg lehet egy-két infót tanulni, és egy kicsi tanulsága is van.
(Nincs most fotó, elfelejtettem.)
Vegyes csoport, gyülekezeti. 8-12 évesek.

Az udvaron kijelöltem egy útvonalat, ami mellett lehetett futni. Óvatosan kell futni a gyerekeknek, nehogy elessenek.

Kerettörténet:
Ti midjániták vagytok. Az a helyzet, hogy megpróbáljátok ellopni Isten népétől a gabonakévéket.
Ezen a kijelölt útvonalon tudjátok elvinni a saját területetekre a kévéket.
Azért nem olyan egyszerű ez, mert Isten népe védelmezi azt, amit termesztettek.
Ezért, amikor elindultok, akkor megpróbálják visszaszerezni a tulajdonukat.
Erre van 7 percetek.

Játék menete:
Párosával futnak a gyerekek.
Egymásnak háttal állnak.
Háttal egymásba karolnak úgy, hogy a karjuk közé vesznek egy polifoam rudat.
Így futnak.
Egyszerre több pár indul.
Akiket utolér a fogó, engedi, hogy kihúzzák a rudat, és azonnal futnak is vissza újabbért.

A játék végén sok gabonát el tudnak lopni a midjániták.

Ez alatt a 7 perc alatt kifáradnak a gyerekek, leülnek, és áhítatos figyelemmel hallgatnak.
Ezután jön a bibliai történet, helyzet elmesélése.

Történet:
Isten népe elfoglalta az Ígéret földjét.
Szerintetek mi történhetett, ha Isten megengedte a midjánita népnek, hogy minden egyes alkolommal, amikor beérett a gabona, elrabolják tőlük?

(gyerekek válaszait meghallgatjuk)

Az történt, hogy egy idő után megtetszettek nekik a bálványszobrok.
Hiszen Isten láthatatlan, a szobrokat meg meg lehet fogni.
Szerintetek Isten miért engedte a gabonarablást a midjánitáknak?
Azért, hogy észhez térjenek, hogy hagyják a szobrokat, és az élő Istenhez imádkozzanak.
Ez történt.
Ekkor Isten kiválasztott egy fiatal fiút.
Gedeont.
És az ő vezetésével véget ért az a 7 év, amíg a midjániták egyfolytában mindent elraboltak, amit csak lehetett.

Végén az információkat meg lehet erősíteni.

80 000

Ma reggel, amikor megnyitottam az oldalt, kerek szám fogadott. Eddig összesen 

80.000-szer nyitottátok meg ezt a blogot. Húha. És köszönöm.

Oldalmegjelenítési előzmények (összes)

80 000

Nekem nyolc

Ma megtartottam a 8. tréningemet. Tatán. Igazán jó volt ott lenni. És 40-en voltunk.
Ha olvassátok, köszönöm.

Jerikó falai leomlanak

Jerikó elfoglalásának a történetét alsósokkal így dolgoztuk fel:

Kezdő játék: kard és pajzs.

Az osztályt két csoportra osztottam. Fiúk és lányok. Éppen 5 fiú és 5 lány volt.

Fiúk feladata:

Tervezzétek meg egy biblia korabeli város elfoglalását. Ez a város Mózes korában a legnagyobb város volt.

A várost várfal veszi körül. De olyan széles, hogy egy szekér meg tudott rajta fordulni.

Ti találjátok ki, hogy hány katona, milyen fegyverekkel támad. Rajzoljátok le a lapra.

(Előre a lap közepére rajzoltam egy négyzetet.)

Lányok feladata:

Tervezzétek meg a város megvédését. Bármilyen biblia-korabeli eszközt használhattok. 

Ezt nagyon élvezték a gyerekek. A fiúk licitáltak, minél magasabb számot mondjanak. Még több katona. Még több kard és egyéb fegyver. Igyekeztek nagyon veszélyes fegyvereket kitalálni.

Utána megkértem a csapatokat, hogy mutassák be a terveiket.

Ezután jön a lényeg: kérdéseket tettem fel, amire várhatóan mindenki nemmel felel:

El tudjátok képzelni, hogy ezt a várost nem 20.00 katona foglalja le, hanem 0?

El tudjátok képzelni, hogy ezt a várost úgy foglalják el, hogy nem érnek hozzá a falhoz? 

(Ötleteik : kőhajító, földrengés, villámcsapás)

El tudjátok képzelni, hogy senki semmilyen fegyvert nem fog, mégis legyőzik a várost?

stb.

A kérdéseknél az a lényeg, hogy minél jobban csodálkozzanak, és minél inkább hitetlenkedjenek.

Ezt a várost úgy foglalta el ez a támadó csapat, hogy egyetlen fegyvert sem használtak a várfal ledöntéséhez, és senki sem ért hozzá a falhoz.

Ezután következett a történet elmesélése. 

A végén kiemeltem: Isten segítségével lehet fegyver és katona nélkül is győzni.

Álljatok meg a hitben

A képen látható, hogy a nagy erejű fehér ruhás támadó
nem tud mit kezdeni a terpeszállásban lévő ellenfelével.
A színes ruhás ellenfelet nem tudja kibillenteni
hatalmas lendületével sem. :)

Hittanórai szemléltetés arról, hogy mit jelenthet az ember életében, ha Istenben bízik.
Egy gyereket kértem, hogy álljon a terem közepére, szépen, vigyáz-állásban. Lábai szorosan egymás mellet.
Majd megmutattam, hogy mit jelent az, ha valaki úgy akar az életben megállni, hogy nem bízik Istenben.
Egy kicsit a gyerek vállánál oldalra toltam.
Azonnal elvesztette az egyensúlyát, és oldalra lépett, nehogy elessen.
Utána megmutattam, hogy mit jelent, ha akármilyen nehézség, próba ér minket, de Istenben bízunk.
Kértem a gyereket, hogy álljon terpeszben. Nézzük meg, hogy mi történik, ha most még egyszer meglököm ugyanolyan erővel, mint az előbb.
Nem történt semmi, állt biztosan.
Ezek után mindenki szerette volna kipróbálni.
Oszlopba állítottam a gyerekeket. Először mindenki vigyázban, utána terpeszben.
Kipróbálták, hogy ez tényleg így van.
Utána annyit mondtam, hogy amikor akármi miatt az életük során úgy érzik, hogy nehézség van az életükben, akkor imádkozzanak, kérjék Isten segítségét. A félelem néha nem is múlik el, de Isten erejével  megbátorodva tudnak kitartani.