Egyik hittanos szerint ez a füllel látásos játék.
Szóval érdekes volt azt tapasztalni:
- A gyerekek maguk is állítanak fel korlátokat maguknak.
Többen is úgy gondolták, hogy nem szabad elmondani a másiknak, ami a képen van. Ezért nem is árulták el előre, ami jól megnehezítette a saját dolgukat.
- A fiúk kevesebbszer kérdeznek vissza.
A legtöbb fiú úgy játszott, hogy bemondta, hogy mi van a képen, aztán hagyta, hogy rajzoljon a rajzoló ahogyan akar. Az ő rajzuk hasonlított a legkevésbé az eredetire.
Összegzés:
Talán Istennel is így vagyunk?
Azt gondoljuk, hogy Ő azt gondolja?
Azt hisszük, hogy elég, ha egyszer valamit nagyjából megértettünk, aztán a többit majd mi kitaláljuk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése