Munkatársi megbeszélés 2

A tanév eleji munkatársi megbeszélésen elmondtam, hogy a nyár folyamán jutottam arra a meggyőződésre, hogy a mostani gyermekistentiszteleti évben a pedagógiai cél az legyen:
Építsünk ki még jobb kapcsolatot a gyerekekkel!

A munkatársin elmondottakat kicsit kibővítem most:

MIÉRT ÉPÍTSÜNK KI MÉG JOBB KAPCSOLATOT A GYEREKEKKEL?

Pedagógiai válasz:
(Tekintettel arra, hogy a nyár folyamán sokat hallgattam és olvastam Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató gondolatait, ezért az alábbi pedagógiai válasz az ő hatása alatt született. Néhol szinte szó szerinti idézet, néhol az ő gondolatai az én olvasatomban.)

A gyerekek sokszor csak minket ismernek, mint hívő embereket, és tudat alatt azonosítanak minket a "hívőséggel".

A gyerekek így gondolkoznak:
Ilyen X néni, Y bácsi, szóval ilyenek a hívő emberek!         
Gyerek kérdése: akarok-e olyan lenni?        
Ahhoz, hogy megszerettessük a gyerekkel a hitet, először minket kell megszeretniük.    
(Ez még nem hit.)      
Ha szeretnek minket, a kedvünkért megtesznek többet.     
Ha nem kedveljük, akkor ő sem fog kedvelni,  és nem fog semmit sem megszeretni, ami a hittel kapcsolatos.
Amit indirekten fejezünk ki, az sokkal erősebben hat.        

Pozitív kötődés jelei:
törődés
támogatás
védelem

Az érzelmeknek nagyon nagy szerepe van a nevelésben.   
Az a tanár képes igazán hatni a tanulókra, aki biztonságos kapcsolatot képes kialakítani velük.
Az érzelmek vagy agyonvágják vagy megsokszorozzák a nevelés hatását. 

Csatornát kell találni a gyerekhez!  

Saját tapasztalatom:
Ha megvizsgálom a kapcsolatomat a viszonyulásomat a tavalyi gyerekekhez, akkor észreveszem, hogy vannak nehéz esetek.

Például egy felsős lány, aki félhangosan tesz megjegyzéseket, de ha azt kérem, hogy mondja el nyugodtan hangosan, akkor félsértődötten elhallgat, és soha sem ismétli el, vagy védi meg a gondolatait.

Ezért én neheztelek rá. És persze ezután előfordult, hogy kioktattam. És hiába volt akár igazam is abban, hogy inkább mondja el hangosan, amit gondol, és képviselje a gondolatait, őbenne biztos, hogy rossz érzés marad.

Szóval az első kérdés legyen az, hogy vajon milyen hatást váltok ki a gyermekekben, vajon a szavaim, válaszaim azt üzenik-e indirekt módon, hogy én elfogadom őt, Isten elfogadja őt, szereti őt, és neki helye van itt.

A kamaszok egyébként maguk sem tudják néha, hogy miért is viselkednek úgy, ahogy. Kicsi korától ismerem ezt a lányt. El tudom képzelni, hogy igazából nem akar ő velem szemtelen lenni, vagy udvariatlan, csak egyszerűen ő most így működik. És nekem így még jobban szeretni kell. Hiszen sok kamasznak nagyon nehéz szeretni önmagát.

Szóval, ha szópárbajba is keveredek egy hittanossal, és igazam is van, és ő téved, mit is érek vele,  ha be is látja, hogy igazam van. és utána elfordul Istentől, a hittől?

  

Teológiai válasz:

Jézus módszere: A saját élete kapcsolataival tanított.

Az Atyával való kapcsolatával is és a tanítványaival való kapcsolatával is tanított.

Az ember Jézus az Atyához való viszonyulásával megmutatta, hogy egy ember mekkora mértékben bízhat Istenben. Egészen. Ez volt a példa. Jézus nem olyan volt, mint egy elméleti akrobata tanár, aki a földön járva elméletben mutatja meg:
- Így kell kötélen járni, így tesszük a lábunkat, így emeljük, így egyensúlyozunk. 
És elméletben megtanulja a diák a földön, nézve a tanárát, hogy hogyan kell.
De ettől még nem tudja.       

Jézus valahogy úgy tanított, hogy felment a kötélre előre, majd felsegítette a tanítványait is. És együtt jártak a kötélen.

Amikor Jézus a tanítványaival együtt élt, és amikor féltek, bátorította őket, ha éhesek voltak, enni adott nekik, vigasztalta, erősítette őket, útmutatást adott nekik. Ekkor át is élték, hogy mit jelenthet egy személyes kapcsolat Istennel.