Kapcsolat

Pár éve az egyik gyerekistentiszteletet tartó munkatárs arra panaszkodott, hogy hiába tanítja, hiába mondja, hiába írja le vagy fel, a gyerekek csak nem tudják megjegyezni, hogy Jézus Betlehemben született és Jeruzsálemben halt meg.
Akkor úgy zsigerből azt mondtam neki, hogy
"Nem baj, nem számít, az a fontos, hogy szeressenek ide járni."

Ma már azt mondanám:
"Nem baj, csak az a lényeg, hogy szeressenek ide járni."
Igen, ugyanazt mondanám, lehet, hogy más szavakkal, de a tartalma ugyanaz.

A különbség csak annyi, hogy most már tudom, hogy miért.

Nem fogok újat mondani, tudom. De ezen a nyáron ez lett számomra nagyon-nagyon hangsúlyos. És szeretném ebben az évben a gyerekekkel való foglalkozásban erre helyezni a hangsúlyt:

Építsünk ki minél jobb kapcsolatot a gyerekekkel!

Később elmondom, hogy hogyan esett hangsúly erre a témára.

Azzal kapcsolatban, hogy nem mondok újat, hallottam egy jó történetet. Majd elmondom, hogy kitől.

Új  pap érkezik a gyülekezetbe. Nagyon jó prédikációt tart. 

Mindenkinek tetszik. El is hívják a szomszédokat, rokonokat.

Második vasárnap ugyanazt mondja el a pap. 

Gondolják az emberek, nem baj, legalább kiderül, hogy tényleg jó volt az első.

Azért még több embert hívnak.

Harmadik, negyedik, ötödik vasárnap is csak ugyanazt mondja.

Erre elmegy hozzá egy ember, megkérdezi a papot:

-Miért mondja mindig ugyanazt?

Válaszol a pap meglepetten:

- Miért, már csinálják?

Szóval ebben az évben megpróbáljuk valóban "csinálni". 

Azaz megpróbálunk a munkatársakkal mindent megtenni, hogy ez a kapcsolat minél jobb legyen.

(Nem, még a munkatársak nem tudnak róla. Majd igyekszem meggyőzni őket.)

Nézd csak meg a fenti képet! Megnézted? Akkor mondom, mit jelent a kép számunkra most. 

A két sárga habrúd között a ragasztószalaggal kapcsolatot építenek ki a táborozók. 

Így kell nekünk, gyerekekkel foglalkozó munkatársaknak kapcsolatot építeni ki a gyerekekkel.

Ezt szeretném én idén. Mellékesen, ha mi felnőtt tanítók ilyen kapcsolatban leszünk a gyerekekkel, akkor tudjátok, hogy mit lát majd a világ? Nézd meg a képet!

Igen. 

Hogyan esett a hangsúly erre a gondolatra, és kitől hallottam több verzióban is ezt a története?
Egy a válasz.
Nyáron voltam egy képzésen. Az előadó neveléskutató egyetemi tanár volt.
Életemben nem hallottam még ilyen lelkesen beszélni senkit a kamaszokról. Nagyon jó előadó.
Iskolás korúakkal is foglalkozik, és tart előadásokat az egész országban. Könyvei jelentek meg.
És komoly hívő.
Egyik előadása hallgatása közben jöttem rá, hogy ez lenne a legfontosabb most nekünk.
Uzsalyné Pécsi Rita http://pecsirita.hu/
Itt látható az is, hogy mikor hol vannak előadásai. Ha tudtok, menjetek el, és hallgassátok meg.

Néhány előadásrészlet a youtube-on hallgatható.

Most azon gondolkodom, hogy milyen gyakorlati módjai lehetnek ennek a kapcsolatépítésnek.
Mi is legyen az a ragasztószalag?

Kinek van ötlete??

Családos tábor

Szeretem kipróbálni ugyanazt a témát több csoportban is.

Így vettem elő a családi táborban ismét "A zarándok útját".
Olyan részleteket emeltem ki, amelyekről a gyerektáborban nem volt szó.
Egy jól sikerült játékot írok most le.

Keresztyén, a történet főszereplője zarándokútja során megérkezik Hiúság városába barátjával Hívővel. Éppen vásár van. A sok áru és az emberek igyekeznek letéríteni őket, igyekeznek megzavarni.
A beszélgetés témája: zavaró körülmények a hit útján.

A játék neve: Zavaró körülmények.

Csoportot párokra osztottam. Belső és külső körben kellett állni. A párok egymással szemben egymástól távol, kb. 2-3 méterre.
1. Adott idő alatt meg kellett beszélni egy témát. Ez a téma az volt, hogy mit csináltam eddig nyáron. A belső körben álló beszél.
2. Helycsere. Most a beszélőnek be kell a szemét csukni. Így meséli el, hogy mit tervez még nyárra.

Bónusz zavaró tényező: időként a két kör között sétálgattam, megálltam.

Megbeszélés:
- Mindenki elmondta, hogy mit értett meg a másik mondandójából.
- Mi zavart a beszélgetés közben?
- Hogyan próbáltam kiiktatni a zavaró tényezőket?
- Mi az, ami a hit útján megzavarhat?
- Hogyan szoktam kezelni ezeket a tényezőket?
- Hogyan tudnám az életemből ezeket a zavaró tényezőket a leghatékonyabban kiiktatni?

Egy zavaró tényezőt hadd említsek: van, aki azt látja zavaró tényezőnek a saját életében, hogy a mindennapokban nem szán elég időt Istenre.

Hol lakik a szeretet?

Áhítat gyerekeknek:

Papír ragasztószalagos szívek.

Hol lakik bennünk a szeretet?
Válaszok sorrendjében ragasztgattam a szíveket.
Gyerekek kifejezéseit leírom:
Öt helyen:

• Szívben.
  Mert jót érzünk az iránt, aki szeretünk, nem irigykedünk rá, nem kívánunk neki rosszat.
• Fejben.
  Mert jót gondolunk arról, akit szeretünk.
• Kezeinkben.
  Mert megsimogatjuk a fejét annak, akit szeretünk. És megsegítjük, bekötjük a sebét.
• Lábunkban.
  Mert ott állunk mellette, amikor neki nehéz. Odamegyünk hozzá.
• Szánkban. Nem mondunk csúnyát. Megvigasztaljuk, amikor szomorú.

Ugyanígy az Isten iránti szeretet itt lakik bennünk.
Ezeket én soroltam fel.

Az irgalmas samaritánus

Német napközis tábor van.
A reggeli áhítatokon a történetből mindig kiemelek egy részletet.
Ma arról volt szó, hogy a múltat, jelent és a jövőt hogyan láthatja egy hívő ember, ha a jelen nagyon rossz.


A múlt:
-Fejezzétek ki hangutánzó szavakkal, hogy hogyan érezhette magát a sérült ember, amikor minden jól ment az életében, amikor nagy reményekkel elindult az útra!
Gyerekek:
-Ha-ha-ha!
-És még?
-Hi-hi-hi!
- Együtt a kettőt!
- Hi-hi-hi-ha-ha-ha!

A jelen:
- Fejezzétek ki hangutánzó szóval, hogy vajon hogyan érezte magát ez az ember, amikor a rablók megtámadták, megverték, elvették mindenét, és az sem érdekelte őket, hogy vajon mi lesz vele!
- Aú! Aú!

Két csoportra osztjuk a gyerekeket.

Mondjuk együtt a múlt és a jelen hangjait!

Jövő:
- Hangutánzó szóval fejezzétek ki, hogy hogyan érezhetné magát az az ember, aki a jövőjére gondol, amikor összeverve fekszik a földön, és nem hisz Istenben!

-Ó, ó!

- Most fejezzük ki azt, hogy mit gondol a jövőjéről az, aki hisz abban, hogy Isten vele van, és visszagondol minden jóra, ami régen történt vele.

- Hi-hi-hi-ha-ha-ha.

- Most mondjuk egyszerre a múlt, a jelen és a jövő hangjait, és figyeljük meg, hogy mit hallunk!

- Több a hi-hi-hi, de lehet hallani az aút is, csak nem annyira.

Negyedik nap főjátéka

A játékos tábor negyedik napjának főjátéka a Kétségbeesés Várából való kiszabadulás.
A várból való kijutás módját a korábban leírtakhoz képest egy kicsit módosítottam.
A börtönből egy mágneszár és egy számkód kinyitásával lehet kijutni.
A gyerekeket két csoportra osztottam. Első lépésben adtam egy kilyukasztott kartont mindkét csapatnak. A kör alakú karton közepén egy kivágott lyukban egy polifoam darabra kulcsot rajzoltam. A "mágneszár akkor nyílik ki, ha a két polifoam kulcs összeér.
A kartonhoz csak annyit utasítást adtam, hogy a nyaklánc-kulcsokkal kell mozgatni, a kulcshoz érni nem szabad. csak a lánc végét szabad fogni.

Tudom, nem jó a kép, de látszik a sárga polifoam kulcs-korong. És a gyerekek megoldása:

a nyakukban marad a lánc, a kulcsot a lyukba tették.

A másik csapat ezt máshogy oldotta meg.

Beleszúrták a kulcsot és fogták a lánc végét. Hogy itt már be van kötve a szemük?

Igen, mert túl kicsi volt a hely, hogy mozogjanak. Esett az eső egész éjjel, nem tudtunk kimenni.

Szóval elindult a két csapat egymás felé vakon. 

És azért sikerült a "mágneszárat" kinyitni.

Aztán jött a számzár:

Mindenki kapott véletlenszerűen egy számot.

Majd számnövekvő sorrendben kellett állni úgy, hogy helyet cserélgetnek beszéd nélkül.

Csak mutogatva.

Kedvencem:

317-es szám mutogatása.

Egy kisfiú úgy mutogatta, hogy először mutatott 3-at, aztán 10-et, majd 7-et.

Elsőre nem sikerült. Persze csalódtak a gyerekek, mert nagyon sokáig próbálkoztak 16-an.

Amikor nem sikerült, akkor a kihívást fokoztam. Kaptam 5 percet, hogy most jól álljanak sorban. Számokat újraosztottam.

És befejezték a feladatot időre.

Negyedik tábori nap nagy ötlete

Azt mondta valaki, hogy az nem lehet, hogy a gyerekek csak mindig csendben legyenek.
Kell, hogy időnként kiabálhassanak is. Persze nem folyamatosan, csak úgy, koreografáltan.
Elmesélem, hogy történt ez a táborban.

Az úgy volt, hogy kitaláltam, hogy megtanítom a millefiori technika alapjait a gyerekeknek süteménykészítéssel.
A sütemény hozzávalóit a gyerekek úgy nyerték meg, hogy a történethez kapcsolódó kérdésekre kellett zarándoktallérért cserébe válaszolni.
A gyerekek megnyerték a hozzávalókat.
A hozzávalókat hatalmas befőttesüvegekben gyűjtögették.
De a tésztát meg kellett gyúrni.
Azt pedig hogyan lehetne több, mint 30 gyerekkel?
Zsuzsi szerint, majd ő összegyúrja.
Én szerintem pedig csináljunk versenyt. A két csapat egy-egy vezetője gyúrja meg. A gyerekek pedig szurkoljanak.

De a közönség nem volt a helyzet magaslatán. Nem értették meg egészen a feladatot. Ezért mindenki csak Enikő nénit ordított.

Erre aztán:

Igen. Ági néni elrohant a hittan terembe. Felkapta a keze ügyébe eső első dobot, meg valami tüzifát, és a csapattársa érdekében erős hanghatással szurkolni kezdett. Mire kiegyenlítődött a hangzavar, tekintettel a felviharzó nevetésre.

A versenyen hajszállal az egyik csapat nyert a másik előtt. 

Egy szomszéd sem reklamált a hangzavar miatt. 

És legalább végre felavathattuk a tavaly pályázaton nyert kettő darab kötényt. 

Ez a kötény nem azonos azzal, amit az előbb meccsnézés közben (jaj, EB vagy mi van)

Lajos ordított itt mellettem.

Harmadik tábori nap

Nem mondhatnám, hogy nem fárasztó 35 fokban táboroztatni.
Viszont a mai napi játékok nagyon jól sikerültek.
A következő képeken arról a játékról mutatok fotókat, amelyben építeni kellett fél óra alatt polifoam rudakból és festőszalagból egy félelmetes lényt. Hiszen a Zarándok (Keresztyén) a Halál Árnyékának a Völgyében találkozott félelmetes lényekkel.

Megalkották a szörnyeket. A kicsik óriás kartonból, a nagyok polifoam rúdból. A  fiatalember meg is ijedt. Olyan érdekes volt, hogy olyan gyerekek is kezükbe vették az irányítást, akik egyébként nagyon háttérben szoktak lenni.

A játék tanulsága az volt a gyerekek szerint, hogy együtt kell dolgozni, meg kell egymást hallgatni, figyelni kell egymásra. Úgyhogy ez az építő játék leginkább arra alkalmas, hogy az egyházról, a közösségről, a tagok egymáshoz való viszonyáról tanítson.

Napközis tábor második nap

Kezdő játék: kézi csomózás.

Papírkosarakat készítettünk.

Telefonkönyv féllapot ferdén felsodortunk hurkapálcára. 

Aztán csak fonjuk.

Fonták a fiúk.

Fonták a lányok.

A barna kosár a mutatóba készült verzió. 

A kész kosarakat a keresztre tettem. Hiszen a bűneinket letettük már a kereszt lábához. 

Az üres kosár-életünk, hogy megtöltse Isten.

Játszó-kézműves tábor első napi alkotásai

A zarándok útja táborban is sütött a nap. A kézműves foglalkozáson pedig az itt látható sarukat készítettük.

Hozzávalók:

padlófilc (500 Ft/nm)

turkálós rongypóló

Elkészítés módja:

1. Láb körülrajzolása kis ráhagyással papírra.

2. Papír kivágása.

3. Padlófilcre színes ceruzával rárajzoljuk a mintát.

4. 4 lyukat vágunk a talpon. Módja: Kis vonalat rajzolunk a talpra, behajtjuk, ollóval egy kis rést vágunk.

5. Befűzzük a szalagot.

6. Hordjuk.

 Életkoruk: 5 év. Maguk rajzolták körül a lábukat, egyedül vágták ki a papírból, utána egyedül vágták körbe a filcet. A jobb oldali sarumodell egy továbbfejlesztett verzió.

Nagylányok.

Lábmodellek.

Ő nagyon büszke. A többiek a fotózás elől a csocsóhoz menekültek.

Hogy tetszik?