Együtt az egyházban-Papírkép

Ez egy egyszerű, kevés anyagigényű játék.
Arra használhatjuk, hogy a gyerekek megtapasztalják, hogy mit jelent együttműködni.
Ez a tapasztalat lesz a kiindulópontja, hogy az egyházban és a gyülekezeten belüli együttműködésről is beszélgessünk.
Hozzávalók: Ilyen színes kartonok, mint a  fotón.
Feladat:
1. Tépjétek 5 perc alatt minél kisebb darabokra a lapokat. A tépkedés közben lehet beszélni.
2. Kaptok 10 percet és most a kis darabokból készítsetek együtt egy képet úgy, hogy nem szabad közben beszélni.


Amikor a kép elkészült három kérdéskörben beszélgettem a gyerekekkel:
I. Mi volt a feladat? Mit csináltál? Hogyan dolgoztatok? Volt-e valaki, aki irányította a munkát? Mindenki részt vett a munkában? Egymást tudtátok-e segíteni?
II. Milyen volt, amikor kiderült, hogy nem szabad beszélni?
III. Mit tanultatok a közös munkáról?


Gyerekek gondolatai:
Igyekeztem figyelni másokra. Ha ő elkezdte a hajót, akkor én mást készítek.
Így is lehet együtt dolgozni, ha nem beszélünk


Mindenki maga talált feladatot, amit együtt tudtunk végezni
Ez a kész kép (homályos). Rajta hajó, tenger, benne halak és jobb oldalon szikla. Madarak az égen.

Az első gyülekezet élete ís úgy működött, hogy a tagok együtt osztották fel a feladatot egymás közt.
Egymásra kell figyelni, ha együtt akarunk dolgozni.

Ábrahámot Isten vezeti és megígéri neki a sok utódot

Kiinduló gondolat Ábrahám elindulásának a történetéhez és a játékhoz:
Sok út van, de azon kell járni, amin Isten vezet.

Feladat: A gyerekeknek szőnyegdarabokból utakat kell építeni.

Bevezető szöveg:

• Egy barlang mélyéről nagy piros köveket bányásztak ki. Itt vannak ezek a kövek. Mindenki kap egyet. Ma ti lesztek az útépítők. 
• Fogjátok meg a köveket, építsetek belőle jó kanyargós utakat. Itt kezdődik az út és oda kell elérnie...Vannak még köveim, mindenki addig építhet, amíg csak van alapanyag. Elkészült az út, itt-ott kanyarog. De nem vezet minden út a célhoz.
  
  Gondolat: Isten útján kell járni, és akkor jó célba érünk.

• Most lerakok a kövekre nyilakat, ezek a nyilak mutatják meg, hogy Isten merre vezeti Ábrahámot.
• Álljatok fel nagyság szerint, és a legnagyobb elindul és az utat végigjárja, és felvesz az útról egy nyilat. Utána a következő.
• Álljatok meg a nyíllal a kezetekben a célnál. Mindenki megérkezett!
• Isten megmutatta Ábrahámnak, hogy merre kell elindulnia. Isten megígérte Ábrahámnak, hogy nagyon sok utódja fog születni, ha engedelmeskedik neki.
• Miért volt olyan nagyon nagy dolog, hogy Isten azt ígérte meg Ábrahámnak, hogy gyermeke fog születni?
  (mindent mutatunk együtt a gyerekekkel)
  - Ábrahám már idős volt, és így hajlott a dereka
  - így ültek ráncok az arcára
  - így nem látott a szemével
  - így nem hallott a fülével
  
  Gondolat: Isten megáldja azt, aki az Ő útján jár.

Isten azonban azt ígérte, hogyha az útmutatása szerint megy, akkor annyi utódja lesz, mint égen a csillag. Most nyissuk ki csak a nyilat, ami a kezünkben van! Mi az?
EGY CSILLAG!

Csillag elkészítése:
Fénymásolópapírból hajtogatással készítettem el. Adandó alkalommal lefotózom a fázisait. Nyílnak látszik, amíg nincs kinyitva. 

• Húzzuk fel az ujjunkra, és emeljük fel az égre!
• Megérkeztünk Háránból az Ígéret földjére. Az építőkövekből most építsünk egy tornyot. A táska lesz az alapja, amiben hoztam.
  (Oké, igen, a gyerekek itt azt hitték, hogy még játszanak, és szó nélkül építették a tornyot, ami valójában nem más volt, mint egy motivált elpakolás.)
• (Itt még nem volt vége a fegyelmezés helyett szórakoztatás-dolognak.)
  Most a fejünkre tesszük a csillagot, mi vagyunk a csillagok, és így harangozunk. (Hittanlezárás)
• Ki tudja úgy levinni a csillagot a lépcsőn, hogy nem esik le a fejéről? (Szuperül bevált ötlet! Nem rohant el senki!!! Lassan együtt mentünk le!)

Érdekesség:

Hittanról lemaradt egy kislány. Találkoztam később vele, és adtam neki is egy nyilat, hogy nyissa ki. Találja ki, hogy mi az. Aztán kiderült, hogy az oviban csillag a jele.

Tanévbevezető óra- A feldolgozás

Ahogyan az előző bejegyzésemben írtam, év elején szoktam tartani egy általános bevezető órát.
Az ideinek a fő gondolata:

Te Istené vagy, akármit is tartasz magadról és akármit is gondolnak rólad mások.

A feldolgozás.

1. Mindenki kap egy A/4-es lapot, amire egy óriási szemet kell rajzolni. Ez nem rajz óra, ezért nem baj, ha nem szép, mert írni fogunk rá. A lényeg, hogy látszódjon, hogy ez egy szem.

2. A szembe (ami fehér) írjátok bele, hogy
Milyennek látnak téged a többiek. A szüleid, testvéred, barátaid, tanáraid, szomszédok stb.
Írjátok le, hogy a többiek mit gondolnak rólad.
Például, hogy türelmes vagy, szép vagy, okos vagy, kedves vagy, lusta vagy, barátságos vagy...
Erre kaptok 5 percet.

3.  Most írjátok rá a szem szivárványhártya részére, hogy ezzel szemben ti milyennek látjátok magatokat.

4. Olvassuk fel sorban.

Ez egy fiú rajza, aki a szemen kívül kezdte az írást.

Mások szerint:
- Ha tehetném egész nap gépeznék.
- Szeretem piszkálni a testvéremet.
- Szeretem a rap zenét
Én azt gondolom:
- Igaz, hogy szeretek gépezni.
- Igaz, hogy szeretem a rappet.

Miután felolvasta, azt mondtam, hogy igaz, hogy mások ilyennek látnak, és te is ilyennek látod magad, de
elmondom most, hogy Isten mit gondol rólad, Isten szemében ki vagy:
"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy."
Istené vagy, ez az alap. Írd a legbelső részre ezt a két szót: enyém vagy.


Így mentünk sorban, mindenkinél elismételtem, hogy Isten szemében Te az övé vagy. És elmondtam ahány gyerek volt, annyiszor, hogy mindenki magára vegye.
Aztán elismételtük sokszor az egész igét, hogy megtanulják.

Záró gondolatok:
Van, hogy mások olyat gondolnak, ami nem is igaz, mi tudjuk legbelül, hogy nem jól látnak minket.
Van, aki azt mondta most, hogy igaz is, és nem is, amit mások mondanak rólunk.
Egy biztos, hogy Istené vagyunk. És ez a legfontosabb.
Nem véletlenül születtünk meg.
Van, aki megkérdezte már a szüleit, hogy miért is született?
Van, aki tudja, hogy azért született, mert nagyon akarták a szülei. Van, akire sokat kellett várni.
(Egyik gyerek mondta, hogy rá 20 évet vártak. Tudom, ismerem a történetét.)
Van, aki nagyon gyorsan megszületett a testvére után.
(Így szőttem bele mindenkit ,akit tudtam.)
Azt mondja Isten, hogy az övé vagyunk. Azért vagyunk, mert ő akarta, hogy legyünk.
Istené vagy.
Ezért, akármikor akármi is történik, ezt el ne felejtsd!
Isten azt mondja:
Enyém vagy!

Tanévbevezető óra- Játék az óra elején

Minden hittanév elején szoktam tartani egy tanévbevezető órát. Ez nem egy adott bibliai történethez bevezető, hanem egy általános bevezető.

Az egyik idei általános bevezető mondanivalója:

Te Istené vagy, akármit is tartasz magadról és akármit is gondolnak rólad mások.

Ehhez a gondolathoz választottam ezt a bibliai igét Ézsaiás könyvéből:

"Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy."

Bevezetésül élménypedagógiai képzéseimről hozott játékot választottam az udvarra.
Ez a gyülekezeti hittanon volt. Fokozatosan mentünk egyre beljebb fizikálisan is, ahogyan a mondanivaló lényege felé is haladtunk.

Ez a játék alkalmas arra, hogy:

• segítsen abban, hogy egy csoport egymásra hangolódjon, 
• hogy egy kicsit megismerkedjenek a tagok egymással,
• és a kreativitást is fejleszti,
• szórakoztató.

1. kör:
Elővettünk egy kendőt. Egyiket a képen.
Körbeállunk.
Fogom a kendőt és azt mondom, hogy:

"Ez nem egy kendő, hanem egy nyaklánc." (nyakamba is teszem)
Folytassátok ti is egy ötlettel.
Ez nem egy nyaklánc, hanem...
(Várok, amíg valaki valamit nem mond, majd a kezébe adom.)

És addig lehet folytatni, amíg pörgősen megy az ötletelés.
Ugyanezt lehet játszani akármi más tárggyal is.
Eddig én játszottam:
- gyurmával
- konyhai fogókendővel

Játék haszna az óra további részét nézve:

• megtudok olyan információkat, amiket később fel tudok használni:
  (pl. ki az, aki a legtöbb ötletet hozta, ki az, aki sokat gondolkodott, de nagyon különlegeset talált ki, ki volt bátor stb)
• saját gondolataikat kezdik elmondani oldott légkörben, 
• nincs helyes és helytelen válasz, ahogyan majd a későbbi feladatnál is ez fontos lesz

2. kör:
Mindenki kap egy-egy kendőt. A feladat, hogy "készítsetek" belőle egy tárgyat, és vigyétek oda valakihez, kérdezzétek meg, hogy van-e erre szüksége. Ha igen, cseréljétek el a "tárgyakat", majd keressetek újra valakit, akinek adhatjátok.

Itt a gyerekek egymással kezdenek beszélgetni, lehet elutasítónak lenni, lehet elfogadni.

A következő bejegyzésben leírom, hogy mi volt a játék után.

Titokban szolgálni-Bálám

Foglalkozás felsősöknek vagy ifiseknek

A foglalkozás célja, hogy a gyerekeket arra buzdítsa, hogy titokban is tegyenek valami jót egymással.

Játék:
Kerettörténet:
Birodalmam népe! Köszöntelek Benneteket! Azért jöttem most ide, hogy kiválasszam birodalmam két legtehetségesebb emberét. Célba dobó versenyt hirdetek. A két legügyesebb kiválasztott lesz.

- labda kosárba dobó verseny -

Ti vagytok a kiválasztottak!  Népem többi részét két részre osztom.
- csoportosztó játék-

Egyik csoport egyik kiválasztottal, másik csoport a másik kiválasztottal fog most beszélgetni.
Kaptok 5 percet, hogy minél többet kérdezzek a kiválasztott embertől.

- beszélgetés-

A kiválasztottak most eljönnek velem. Átmegyünk egy másik terembe.

(kiválasztottakkal átmegyünk egy másik helyre)
Kiválasztottak, bizonyítsátok be, hogy nem csak jó célba dobók vagytok, hanem kiváló mesélők. Íme, egy régi történet, amit olvassatok el, és pár perc múlva elmeséltek a népemnek.
Most visszamegyek a népemhez.
(vissza a többiekhez)

Birodalmam népe!
Íme kezetekbe adok néhány tárgyat. Ezekből most készítenetek kell a ti embereteknek egy ajándékot, a beszélgetésetek alapján. Egy negyedórát kaptok erre.
(tárgyak: papírok, olló, ragasztó, lufi, textildarabok, filc, és ami akad)

15 perc elteltével:

Most a kész tárgyakat tegyétek az adományozó asztalra. Amennyiben felismeri az ajándékát a kiválasztott, a csoport is kap tőlem egy kis ajándékot.

Jöjjetek be, kiválasztottak. Amíg ti odakint a feladatotokat végeztétek, itt készült valami a számotokra. Ha kitaláljátok, hogy melyik a tietek, a csoport is kap ajándékot.

(nevetéééééés)

Hálából meséljétek el a történeteket.( mesélés)

Köszönöm, birodalmam lakói. Most elmegyek.
(szerepből kilépés)


Megbeszélés:
Mi is történt?
Milyen volt az ajándékkészítés? Mit szóltatok az ajándékhoz?
Mit tanultatok a játékból?

Tanítás:
Milyen érdekes, hogy miközben Bálák király küzd azért, hogy Bálám megátkozza Izráel népét, erről Isten népe semmit sem tud. És ennek az egész próféta-rábeszélésnek végül az lesz a vége, hogy áldást kap az Isten népe. Mégpedig nagyon nagyot. Ami Jézusra vonatkozik. Titokban történik valami nagyon fontos.

Alkalmazás: Titokban mi is tehetünk valami jót mással. Úgy, hogy ne is derüljön ki. Ma persze ez kiderült, és jó volt látni a kiválasztottak arcán a nagy örömet és meglepetést. De néha úgy is tehetnénk valami jót, hogy nem látjuk az örömöt. De tudjuk, hogy Atyánk, aki persze titokban mindent lát, majd megjutalmaz minket a titokban tett jókért.

Ovisoknak

Nagyon nehéz a kicsiknek tanítani a bűnről.
Íme egy lehetőség:

Megkérjük óra elején a gyerekeket, hogy az arcukon mutassák meg, hogy vajon Isten örül annak, amit Bari mond vagy nem.

Ezt mondja Bari:

- Amikor reggel felkelek, a kis csengőmet a nyakamba akasztom.

- Három testvérem van, akikkel együtt megyünk a mezőre legelni. Amikor elindulunk, néha meglököm a testvéremet, hogy elessen. (tett)

- Amikor a testvérem sír, akkor azt gondolom, hogy nem kellett volna meglökni.

- Anyukám azt mondja, hogy segítsek neki leporolni a bundáját. És akkor én ezt megteszem.

- Azt is mondja anyukám ilyenkor, hogy kérjek bocsánatot. És akkor úgy teszek, mintha megtenném, hogy ne legyen mérges rám, és ne büntessen meg. De nem kérek bocsánatot a testvéremtől. (mulasztás)

- A mezőn vagy egy nagyon erős barifiú. Ha megnövök, akkor jól megverem. (gondolat)

- Amikor játszunk a mezőn, futóversenyt rendezünk, akkor én néha kicselezem a többieket, és lerövidítem az utat. De én akarok nyerni. (tett)

- Néha egy kedves bari néni odajön hozzám, amikor legelgetek, meg a felhőket csodálom, és annyit mond csak: Barikám, barikám. És akkor megmelegszik a szívem. És akkor megígérem magamnak, hogy mindig kedves leszek.

- Van egy nagyon vézna bari is a mezőn. Néha odamegyünk hozzá a testvéreimmel és azt mondjuk neki:
- Beeeeee! Ő meg elszalad. (szó)

- Amikor a gyenge fiú sír, akkor rossz a torkomban.

- De nem megyek oda hozzá, és nem mondom neki, hogy a barátom vagy. (mulasztás)

- Szeretem az ebédet. Csak néha nem. Egyszer beletettem egy barackot a zsebembe. Anyukám később megtalálta, de akkor már nagy szaga volt és mindent jól összeragacsozott.

- Nem szeretek játszás után összepakolni. A nővérem tegnap mondta anyukámnak, hogy én nem pakoltam el. Én meg kitaláltam, hogy este jól meghúzom a fülét. (gondolat)

- De eszembe jutott, hogy ez majd fáj neki nagyon és sír.

- Ezért inkább azt mondtam neki, hogy birka. (szó)

- Jól elszaladtam, elbújtam az anyukám elől. Vicces volt, nagyon nevettem. Ő meg sokáig kiabált utánam
és nem nevetett. Lógatta a füleit. Csak amikor észrevett, akkor lett megint a régi anyukám. (tett)

- Azt mondta az anyukám, hogy mielőtt elalszom, mondjam el Istennek a napomat.
 Köszönjem meg, amikor jó tudtam lenni, mondjam el Istennek a legnagyobb Pásztornak, ha valamit elrontottam, és mondjam:
Drága Pásztorom, Istenem, ne haragudj rám, segítsd, hogy holnap jó barid legyek. Ámen

Ábrahám Háránban

Ábrahám történeténél szerettem volna kiemelni, hogy milyen nehéz döntést kellett meghoznia Ábrahámnak, amikor Istennek engedelmeskedve elindult egy ismeretlen helyre.

Ezért elővettem a képen látható szembekötős kendőket. Legalább 40-50 darabot varrtam tavaly a Zefír nevű programra.

• Először megépítettük Hárán városát. 

Ezt mondtam: 

Gyertek ide, mindenki kap egy követ. (kendő) Ebből építjük meg a várfalat. Nehogy éjjel, amíg alszunk egy állat betévedjen a városunkba, és megegye a raktárainkban levő ennivalókat. Építsünk erős falat, nehogy egy rabló beosonjon, és ellopja a kincseinket.

Megjegyzés: A gyerekek még véletlenül sem lépték át a falat, bent maradtak a szőnyegen, pedig máskor mindig szaladgálni akarnak a teremben, de most ez eszükbe sem jutott! Nem kellett fegyelmezni, még a legelevenebb gyerek is hihetetlen gonddal építgetett és egyenesítgette a kendőket.

• Megépítettünk utakat a városon belül.

Ezt mondtam:

-Maradtak még kövek. Gyertek, építsünk utakat a nagy házaink között, hogy ne kelljen a porban járni, ha nagyon süt a nap, ne kelljen a sárban járni, ha esett az eső.

Megjegyzés: Kaotikus utakat építettek.

• Megnézzük Hárán városát, megismerjük Ábrahám otthonát és családját.

Ilyesmit mondtam:

-Álljatok mögém sorba, mert most végigjárjuk Hárán városát, megnézzük, hogy kik is laknak ebben a városban!

Megjegyzés: Rövid mondatokat mondtam, amit ismételni kellett a gyerekeknek. De már nem is emlékszem szó szerint. Ilyesmi lehetett:

- Ott egy nagy ház! 

- Ott lakik Ábrahám!

- Van nagy ablaka! (Kezünkkel ablakot formálva kihajoltunk az ablakon.)

A lényeg: hangsúlyozni:

- A kapcsolati biztonságot. (rokonság, kiemeltem, hogy Lótot nagyon kedvelte)

- Anyagi biztonságot. (sok állat, arany, sok élelem, ügyes gazdálkodó Ábrahám)

- Istennel fennálló kapcsolatot. (nem egy ismeretlen Isten szólította meg)

- A lemondást az utódokról. (nagyon öregek voltak már)

Ezt kell kiemelten szembeállítani a bizonytalan jövővel, az ismeretlennel. 

Ez a feszültség a történetben.

Lehet kicsit fokozni a feszültséget, ha az Isten ígéretét még Sára életkorával is szembeállítjuk.

• Isten szól Ábrahámhoz.

Feszültség fokozása tovább:

A kérdés, vajon mit dönt Ábrahám?

A választásánál pedig kiemelni:

Istennek akart engedelmeskedni, és ezért indult el.

• Összepakolunk. A gyerekekből állatok és szolgák lettek. Felszedtük az utakat, azokból lettek Ábrahám családjának a holmijai. A gyerekek egy része lett teve, rájuk raktuk a kendőket, másik fele hajtotta az állatokat. Lehet közben olyan gondolatokat is adni Ábrahám szájába, ami a döntését igazolja.
  Egyszerű mondatokat, amik a lényeget ragadják meg.
  Pl.: Nem tudom, hogy hova megyek. Itt kell hagyni minden barátomat, rokonomat. De Isten tudja, hogy hova akar vinni. Én bízom Istenben. Engedelmeskedem neki.
  Ezt lehet a gyerekekkel is ismételtetni.

• Kimentünk az ismeretlenbe. Betakaróztak a kendőkkel. De az állatok nem kaphattak kendőt. (Ők mondták.) 

A játék végén azt mondtam:

-Itt egy nagy zsák. (Ez a táska volt, amiben vannak a kendők.) Most ebbe fogunk minden ruhát, sátrat, takarót berakni, így fogunk továbbmenni.

A gyerekek szépen megpróbálták összehajtogatni a kendőket, és együtt gyorsan bepakoltunk a táskába.

Van egy kislány, aki mindig azt kérdezi:

- Mit hoztál?

Az ő kedvéért is fontos, hogy mindig vigyek valami apróságot.

Most azt közölték velem óra végén, hogy hozzak édességet. Mondtam,  hogy azt nem hozok, mert valaki allergiás lehet valamire és a szülők sem örülnek. Mire megtudtam, hogy senki sem allergiás semmire. 

Szóval ezt vittem:

Ezek pici sátracskák. Mindenki kapott egy kis sátrat, ami emlékezteti őket az útra, amin elindult Ábrahám a családjával és mindenével. Mindenki lerakta a szőnyegre a kis sátrát.

A sátor úgy készült, hogy félbe hajtottam maradék vászoncsíkokat. Oda-vissza a hajtás mentén megvarrtam, és aztán feldaraboltam. A varrás és a vágás együtt legalább 10 perc volt. Szóval gyorsan kész.

De papírból is lehet.

Nagyon örültek neki. Pedig ez egy kis semmi.

A nyaklánc, ami az örök életről tanít

Szóval így néz ki az a lánc, ami tanít az örök életről. Csak felfűzve a fagyöngyök.

Tanítás az örök életről

Készítsünk nyakláncot, ami emlékezteti a gyerekeket az örök életre.
Négy-öt egyforma gyöngy és egy nagyobb gyöngy kell hozzá.
Teljesen egyszerű.
Rendben, lehet zöldből is, nem kell ilyen rózsaszín, mint a képen, de nekem ez van.
Felfűzzük a gyöngyöket úgy, hogy az egyetlen eltérő a sor egyik végére kerüljön.
A gyöngyfüzér két végére érdemes egy-egy csomót kötni.
Ez a hernyó-nyaklánc.
Igen, mert a hernyóból lesz a pillangó.
A földi élet olyan, mint a hernyó élete, földhöz kötött, meg lassan jutsz egyik helyről a másikra, meg nem is olyan nagyon szép.
De az örök élet az sokkal szebb, színesebb, szabadabb, szárnyalóbb lesz.
Ez a lánc emlékeztethetic a gyerekeket, hogy mit várunk.
Aki szeretné rajzolhat két szemet a különc-gyöngyre.
Fagyöngyből.