Ezért elővettem a képen látható szembekötős kendőket. Legalább 40-50 darabot varrtam tavaly a Zefír nevű programra.
- Először megépítettük Hárán városát.
Ezt mondtam:
Gyertek ide, mindenki kap egy követ. (kendő) Ebből építjük meg a várfalat. Nehogy éjjel, amíg alszunk egy állat betévedjen a városunkba, és megegye a raktárainkban levő ennivalókat. Építsünk erős falat, nehogy egy rabló beosonjon, és ellopja a kincseinket.
Megjegyzés: A gyerekek még véletlenül sem lépték át a falat, bent maradtak a szőnyegen, pedig máskor mindig szaladgálni akarnak a teremben, de most ez eszükbe sem jutott! Nem kellett fegyelmezni, még a legelevenebb gyerek is hihetetlen gonddal építgetett és egyenesítgette a kendőket.
- Megépítettünk utakat a városon belül.
Ezt mondtam:
-Maradtak még kövek. Gyertek, építsünk utakat a nagy házaink között, hogy ne kelljen a porban járni, ha nagyon süt a nap, ne kelljen a sárban járni, ha esett az eső.
Megjegyzés: Kaotikus utakat építettek.
- Megnézzük Hárán városát, megismerjük Ábrahám otthonát és családját.
Ilyesmit mondtam:
-Álljatok mögém sorba, mert most végigjárjuk Hárán városát, megnézzük, hogy kik is laknak ebben a városban!
Megjegyzés: Rövid mondatokat mondtam, amit ismételni kellett a gyerekeknek. De már nem is emlékszem szó szerint. Ilyesmi lehetett:
- Ott egy nagy ház!
- Ott lakik Ábrahám!
- Van nagy ablaka! (Kezünkkel ablakot formálva kihajoltunk az ablakon.)
A lényeg: hangsúlyozni:
- A kapcsolati biztonságot. (rokonság, kiemeltem, hogy Lótot nagyon kedvelte)
- Anyagi biztonságot. (sok állat, arany, sok élelem, ügyes gazdálkodó Ábrahám)
- Istennel fennálló kapcsolatot. (nem egy ismeretlen Isten szólította meg)
- A lemondást az utódokról. (nagyon öregek voltak már)
Ezt kell kiemelten szembeállítani a bizonytalan jövővel, az ismeretlennel.
Ez a feszültség a történetben.
Lehet kicsit fokozni a feszültséget, ha az Isten ígéretét még Sára életkorával is szembeállítjuk.
- Isten szól Ábrahámhoz.
Feszültség fokozása tovább:
A kérdés, vajon mit dönt Ábrahám?
A választásánál pedig kiemelni:
Istennek akart engedelmeskedni, és ezért indult el.
- Összepakolunk. A gyerekekből állatok és szolgák lettek. Felszedtük az utakat, azokból lettek Ábrahám családjának a holmijai. A gyerekek egy része lett teve, rájuk raktuk a kendőket, másik fele hajtotta az állatokat. Lehet közben olyan gondolatokat is adni Ábrahám szájába, ami a döntését igazolja.
Egyszerű mondatokat, amik a lényeget ragadják meg.
Pl.: Nem tudom, hogy hova megyek. Itt kell hagyni minden barátomat, rokonomat. De Isten tudja, hogy hova akar vinni. Én bízom Istenben. Engedelmeskedem neki.
Ezt lehet a gyerekekkel is ismételtetni.
- Kimentünk az ismeretlenbe. Betakaróztak a kendőkkel. De az állatok nem kaphattak kendőt. (Ők mondták.)
A játék végén azt mondtam:
-Itt egy nagy zsák. (Ez a táska volt, amiben vannak a kendők.) Most ebbe fogunk minden ruhát, sátrat, takarót berakni, így fogunk továbbmenni.
A gyerekek szépen megpróbálták összehajtogatni a kendőket, és együtt gyorsan bepakoltunk a táskába.
Van egy kislány, aki mindig azt kérdezi:
- Mit hoztál?
Az ő kedvéért is fontos, hogy mindig vigyek valami apróságot.
Most azt közölték velem óra végén, hogy hozzak édességet. Mondtam, hogy azt nem hozok, mert valaki allergiás lehet valamire és a szülők sem örülnek. Mire megtudtam, hogy senki sem allergiás semmire.
Szóval ezt vittem:
Ezek pici sátracskák. Mindenki kapott egy kis sátrat, ami emlékezteti őket az útra, amin elindult Ábrahám a családjával és mindenével. Mindenki lerakta a szőnyegre a kis sátrát.
A sátor úgy készült, hogy félbe hajtottam maradék vászoncsíkokat. Oda-vissza a hajtás mentén megvarrtam, és aztán feldaraboltam. A varrás és a vágás együtt legalább 10 perc volt. Szóval gyorsan kész.
De papírból is lehet.
Nagyon örültek neki. Pedig ez egy kis semmi.
de szeretnék hittanos lenni nálad...
VálaszTörlésKöszönöm! Ez a mondat sokat lendít a mai készüléseimen.
VálaszTörlés