Isten szereti Pannát

Ma az óvodásokkal kipróbáltuk a szív-levelet. Itt olvasható az ötlet.

Mindenkinek hajtogattam egy levelet, és leragasztottam egy narancsos pötty matricával (valami irodai jelzőpötty).
Azt mondtam, hogy szeretném elmondani, hogy miért született meg Jézus. Ezt a levelet el tudja olvasni mindenki, még olyan gyerek is, aki nem tud olvasni.
Egyszerre fogjuk kibontani (ezért kell leragasztani).
Mikor kiosztottam, egyik kisfiú közölte:
Úgy izgujok! Úgy izgujok!
Kinyitották, és elolvasták, hogy Isten mit üzen nekik.
Hogy a levél névre szóljon, mindenki lerajzolta magát a levél közepére.
De a lényeg, ami a legjobb volt, csak ezután jött. Amikor elkészültek óra végére, felolvastuk a leveleket.
Én kezdtem, és a gyerekek csak folytatták.
"Az van az én levelemben, hogy Isten szereti Noémi nénit."
És sorban minden gyerek felolvasta, hogy Isten szereti Pannát és Lilit.
És mindegyik gyerek meghatottan mondta ki ezeket a szavakat.
Azzal zártam, hogy mindig emlékezzenek erre a levélre, ha nagyon szomorúak lesznek, vagy ha rosszat tesznek.

Gyerekalkalmak célja

Mostan többször kérdezték tőlem:

Mi a célja a hittanórának?

Mi a célja a gyerekistentiszteletnek?

Ugyanúgy tartom-e a hittant, mint a gyerekistentiszteletet?

Igen, ugyanúgy tartom, csak nem ugyanott.

Annyi a különbség, hogy a gyerekistentisztelet elején bent vagyunk a templomban, és az alkalom végén persely is van.

Mind a két tréningen rákérdeztek. És valaki e-mailben is. És lett világos a számomra, és most fogalmazom meg, hogy igen, ugyanúgy tartom.

Mert nekem mind a két esetben ugyanazok a céljaim.

Ezzel lehet vitatkozni. Vitatkozzatok!

Szóval a célok: 

- gyerekeket Istenhez vezetni,

- hithez szükséges információkat tanítani,
(első sorban bibliai történeteket)

- hitéletet gyakorolni.

Ha mind a két esetben ugyanaz a célom, akkor miért legyen már a forma? 

Remélem, hogy ezek a célok megfelelnek Istennek.

Persze a szülőknek a hittanórával más a célja.

Egyszer egy szülőt felhívtam, hogy mostanság nem jött a gyerek órára, és járni fog-e még. 

Anyuka elmondta, hogy persze, jön majd, hátha nekem sikerül megnevelni.

Hú, ez igen! Heti 45 percben milyen kis apróságot várnak el tőlünk!

Aztán azt is mondják sokszor, hogy:

Nem tanul rosszat ott a gyerek. Illetve kell az általános műveltséghez (ovis anyuka mondta múlt héten).

Rendben, e két szülő  tudásátadásra és pedagógiai bravúrra szűkítik le céljaikat a hittannal.

Nektek milyen céljaitok vannak? Ti milyen célokkal találkoztatok? Kiknek a céljaival?

Hit és erkölcstan

Ha szeretnétek tudni azt, amit a jövő évi hit és erkölcstannal kapcsolatban már lehet tudni, olvassátok el az alábbi oldalt.

http://reformatus.hu/gyik/hittan/

Adventi hírnök

A Debrecenben tartott tréningen az volta az egyik feladat, hogy a résztvevők fogalmazzanak meg advent idejére órakezdésre liturgikus elemet.
Egyik résztvevő ajánlotta az Adventi hírnök c. éneket körben állva, úgy, hogy minden héten másik 4 gyerek a gyertya. Amelyik hét, annyi gyerekgyertya formál meggyújtott gyertyát.
Kipróbáltuk. De úgy, hogy óra elején és végén is elénekeltük váltott gyertyákkal.
Aki gyertya volt, kézbe kapta az összetekert újságot, és maga előtt tartotta. Az égő gyertya pedig feje fölé emelte.

Karácsony

Karácsonyra készülünk a hittanórákon. Ezúttal nem a karácsonyi történet egyes eseményeit fogjuk venni, mert azt már sokszor vettük. Idén 4 héten keresztül azokat a bibliai történeteket fogjuk elismételni és megismerni, amelyek elmondják, hogy miért is kellett Jézusnak megszületnie.
Idén a választ így fogalmazom meg magamnak:
Jézus földre jött, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és ember között.
olyan történeteket keresek, amelyekben erről van szó.
A kiindulás az Édenkert lesz.
A bűneset előtti és a bűneset utáni Isten-ember kapcsolattal foglalkozunk.
Azt kellene valahogy szemléltetni, hogy előtte akadály nélküli volt a kommunikáció, utána pedig akadályozott.

A bűneset előtti állapotot úgy érzékeltetem, hogy kiderüljön belőle, hogy az engedelmességnek jutalma van.
Ha azt teszik, amit mondok, akkor megkapják.

Két csoportra osztom a gyerekeket:
Ádámok és Évák
A teremben felépítek egy folyópartot. A folyóként funkcionáló kendő alá elrejtek műanyag kupakokat. Ezeket beválthatják kagylóra. Azért nem direkt a kagylót, mert összetaposhatják, összeveszhetnek és többet is vehetnek el egyszerre.
Ez a preventív felkészülés.
A kupakokat becserélem egy kagylóra. Fenti képen látjátok a kagylóimat, nagyon picik egyébként.

Aztán jön a bűneset elmesélése. Felolvasom a Bibliából.

A megromlott kapcsolatot pedig úgy fogom ábrázolni, hogy ismét utasításokat adok, de most már csak egyesével tudják meghallani. A kommunikációhoz készítettem egy eszközt.
Régi újságokból egy papírhengert készítettem.

Öt darab újságot tekertem össze és tettem egymásba.
Egytől ötig megszámoztam. Majd a találkozási pontokat megjelöltem. Azt szeretném, ha a gyerekek raknák össze órán, és így a legegyszerűbb. Amúgy kb. másfél méter hosszú.
Aztán egyesével mindenki kap egy utasítást. Ha túl csendben fülelnének a gyerekek, akkor megkérem őket, hogy halkan és lassan kezdjenek el számolni 20-ig.
(Azért kérem, hogy számoljanak, mert ha azt kérem, hogy beszéljenek, akkor nem tudják, hogy mit beszéljenek, és úgyis figyelni fognak. Így meg tudnak beszélni és figyelni egyszerre.)

Van, aki megértette, van aki nem. Egyik csoportban éppen fele-fele lett az eredmény.
Ezután beszélgetünk:
A kisebbekkel egyszerűen direkt kérdéseket fogalmazok meg, a nagyoknál komolyabb kérdéseket.
A kérdésekre adott válaszoknak oda kell kilyukadni, hogy a bűneset előtt könnyen és egyszerűen beszélhetett Ádám és Éva Istennel.
A bűneset után pedig sokkal nehezebb lett.

Az Édenkert. Középen a tiltott fa.

Beszélgethetünk arról is, hogy mit szimbolizál a papírrúd.
A bűneset után Istennel imádság révén beszélgethettek.
Ha az ember beszél Istennel, engedelmeskedik, akkor Isten megjutalmaz. Ezt áldásnak is nevezzük.

Szabadság és törvények

Konfirmandusokkal az alábbi játékot azzal a céllal játszottuk, hogy bevezetője legyen a Tízparancsolatnak. Arra gondoltam, hogy adok 5 szabályt, amit a játék során be kell tartani.

Egy asztal közepére kiraktam egy csomó lego duplo figurát.
A feladat: építsetek meg egy lovat ezekből a legokból.
A következő szabályokkal:
1. Nem szabad beszélni.
2. Mindenki csak egy kockát építhet be.
3. Nem szabad átrakni már lerakott építőkockát.
4. Minden egyes legot fel kell használni.

5. Órával megegyező irányban halad az építés egymás után.

Megépítették a lovat. De nem sikerült minden kockát beépíteni.
Utána megkérdeztem, hogy van-e kedvük másodjára is építkezni. Egy szabályt megváltoztathatnak. Melyik legyen? Erre azt mondták, hogy mindet hagyjuk el.
Ne legyenek szabályok!
Mondom, rendben.
El is kezdtek építkezni, nagyon jól haladtak.
Nagyon jól működött, hogy mindent szabad.
Szinte egészen lószerű volt.
Annyira, hogy már azt hittem, hogy valóban ló lesz belőle. És attól féltem, hogy a végén majd mit hozok ki a játékból.

Aztán megszületett:

Ez a legjobb indulattal is csak hason-ló.

Arról beszélgettünk, hogy mire jutottunk azzal, hogy mindent megtehettünk. Vajon jobb-e, ha mindent szabad? Vagy jobb az, ha vannak szabályok.
Így ez jó bevezető volt a Tízparancsolathoz.

Szóval kellenek a szabályok, különben rosszabbul járunk.

Mózes Áron és Húr

Olyan játékot kerestem, amelyben a gyerekek megtapasztalhatják, hogy milyen érzés az, ha rajtunk múlik egy másik ember sorsa. Amiből kiderül, hogyha kitartóak és ügyesek vagyunk, akkor hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a másik ember megmeneküljön.

Erről szól Mózes, Áron és Húr története. Rajtuk múlt az, hogy győz e Isten népének serege, vagy az amálekiták győznek.
Mózesnek is volt egy saját feladata, és Áronnak és Húrnak is. Áron és Húr maga választotta ezt a feladatot, észrevették, hogy a győzelemhez az ő erejük is kell.

Játékhoz kitaláltam egy történetet.
A korábban habrudakból megépített kockát most börtönné alakítottam.

Történet:
A jó és a rossz sereg harcolt egymással. A rossz sereg  győzött, ejtettek néhány embert. Börtönbe zárták őket. Csakhogy elfáradtak a rossz katonák, és elaludt az őr is. Addig, amíg fel nem kel a nap, addig alszanak. Ez alatt kell kimenekíteni a foglyokat egyesével a börtönből és a hegygerincen át. Akkor menekül meg egy fogoly, ha a mentőkosárba jut.
Ha legurulnak a hegygerincről, visszajutnak a börtönbe.

A hegygerinc úgy áll össze, ha összeraktok két rudat.


Kezdjétek a mentést, mert lassan kezd felkelni a nap.

Kaptok egy kis időt a megbeszélésre.

Ahogy játszanak, kialakulnak a szerepek, hogy ki lesz, aki a börtönből egyesével kiszedi a labdákat, ki irányítja, ki szalad, ki tartja a mentőkosarat a végén.

Ha lejár az adott idő (nem számít, hogy mindenkit kimentettek-e), beszélgetünk.


Néhány kérdés, amiről beszélgettünk:
1. Mi volt a feladat?
2. Mi volt a te feladatod?
3. Mi volt a te választott feladatod?
4. Mi volt a tétje annak, hogy te végrehajtod-e a feladatot?
5. Előfordult-e, hogy miattad gurult le a labda?
6. Mire gondoltál, amikor miattad nem sikerült?
7. Mit gondolsz most az akciótokról, amikor sikerült négy foglyot kimenteni?

Igeolvasás

8. Milyen hasonlóságot találtok a játék és a bibliai történet között?

9. Mi a tanulság számotokra a játékból?

Nagyon jó játék!
Egyrészt egészen jól egymásra hangolódva tudtak a végén dolgozni. Rájöttek, hogy vállalnak saját feladatot, és felelősek vagyunk egymásért.
Másrészt nagyon jól lehet a bibliai történetről beszélgetni utána.

Ajándék óra végén

Ma úgy jártam, hogy az ovis hittanóra végén elsírta magát egy kisfiú. Mert ma nem hoztam ajándékot.
Minden óra végén minden gyerek kap valamit. De nem mindig tárgyat.
A szeretetnyelveknek megfelelően kapnak valamit.
Ma nem az ajándékozás volt soron.
Ma a dicséret és biztató szavak voltak soron. Az következett, hogy mindenkinek egyenként a fülébe súgtam valami titkosat, amit itt nem árulhat el senkinek, mert az csak neki szól, de otthon elmesélheti az anyukájának vagy az apukájának.
Amikor meghallotta azt, amit neki súgtam, akkor felderült az arca. De jaj, nem mondhatom el nektek, hogy miket súgtam a gyerekek fülébe, mert titkos. Nektek sem mondhatom el. De mindenki elégedetten és mosolyogva ment el.
Próbáljátok ki ti is.
Van, amikor nem a fülükbe súgok valamit, hanem  megdicsérem őket.
Az ajándékozás többször kerül sorra, mint a többi.

Majdnem

A tető épül

Ma majdnem elfelejtettem egy gyülekezeti hittant.

Ez nálam előfordul általában az őszi és a tavaszi szünetek után.

De még "időben" egy órával az óra előtt.

Még jó, hogy arról is beszéltem múlt szombaton, hogy időben el kell kezdeni a készülést.

Így aztán improvizálni kellett. 

Van egy-két ötlet a tarsolyomban, de az idő szorítása nem kedvez mindig az üzenetnek.

Szóval elővettem a múlt heti ovis hittanos házépítős gyógyítási történetet. 

Bemutattam a tárgyakat, amelyeket a gyerekeknek fel kell használni a történet előadásához.

A megbontott tető

A másik csapat tetőtípusa

Kendők, habrudak, szőnyegdarab és két báb.

Felolvastam a történetet.

Két részre osztottam a csapatot, és meg kellett beszélniük, hogy mit adnak elő, de a tárgyakhoz nem nyúlhattak.

Aztán egymás után előadták a történetet.

Jól sikerült!

Az egyik ötödikes majdnem szó szerint visszamondta a bibliai történetet!

Az óra témája: együtt végzett szolgálat, hogy a másik ember Jézushoz eljusson.

Előtte játszottunk egy kicsit olyan játékot, amivel a közös munkát előkészítettük.

Műanyag kis labdákkal.

Vannak, akik szerint a blogírás nagyon-nagyon sok idő.

Ez a bejegyzés 5 perc alatt készült el most, fotók nélkül.
(Fotó +10 perc)

Szóval írjatok ti is blogot.

Ha így járnék, akkor csak megnézném a ti bejegyzéseiteket.

Kreatív hittan tréning

Csak egy rövid bejegyzés:
Szombaton megtartottam az első kreatív hittan tréningemet Debrecenben.
Azért első, mert tervezek többet is.
Egyet a szomszédos református hittanoktatóknak.
Egyet a környékbeli felekezettől független érdeklődőknek.
Aztán még meglátjuk, hogy lesz-e igény máshol is.

Jézus meggyógyítja a bénát

Vannak olyan eszközök, amiket egyszer megveszünk vagy elkészítünk, és utána nagyon sok módon tudjuk használni.
A nyári táborban használtunk úszórudakat. Most ezekből építettem meg egy biblia korabeli házat. A szembekötős kendők között vannak olyanok, amelyeken növényi minta van.
Ezek lesznek a növények.
Az egyszínűekből lesznek a kötelek.
A padlószőnyegdarabból ágy.

Megépítettem két négyzetet maszkoló (festéshez használt papírszalag) szalag segítségével.
Utána kockát készítettem belőle. A két négyzetből kockát 5 perc alatt el lehet készíteni.
Lemértem, mert ezt az oviban a helyszínen kell megépítenem.

Egy fal mellé kell állítani, vagy szekrény elé, hogy kicsit stabil legyen.

Tetejére mehetnek a rudak és a textilek. Kész a bibliakorabeli ház.
Csak két bábbal zajlik a foglalkozás, a többi szereplő a gyerekek lesznek.
A négy barát és a tömeg.

Ezeket a habrudakat lehet helyettesíteni újságpapírral. Ha legalább A/3-as lapokat átlósan feltekerjük. Nem ilyen stabil persze, de lehet belőle tetőt építeni.

Levél Istentől

Ezt a képet-ötletet találtam az interneten.
Ovis hittanra fogom elvinni.
Lehet önálló téma is órán vagy egy énekhez illusztráció.
De kapcsolódhat karácsonyhoz is.

Bevezető szöveg:
Ki tud közületek olvasni?
(itt max. 1-2 gyerek jelentkezik)
Most egy olyan levelet hoztam nektek, amiben Isten üzenete van benne, és mindenki, aki csak itt van, el tudja olvasni.
Akkor is, ha nem ismeritek a betűket.

Bontsuk ki a borítékokat.
Mit üzen nekünk Isten?

Azért, hogy nehogy eltévesszük, hogy kinek is szól ez a levél, rá kell írni a címzettet.
Alig használt nem túl piros rúzst vehetünk, és ujjlenyomatot vehetünk. A szív közepére levesszük a lenyomatot.
Utána felolvassuk a leveleket.
Engem, ....(név) szeret Isten.

Amikor hiába fáradozunk

A 12 tanítványt Jézus kiküldte, hogy tanítsanak és gyógyítsanak. Ezt a történetet vettük úgy, hogy a poharakra ráírtam egy papírszalagra a különféle betegségeket, bűnöket. Ezeket az embereket kellett együtt a tanítványoknak Jézushoz vinni.
Kopogtattak, békességgel köszöntötték a házat, majd el mondták, hogy Jézus követésre hívja a ház lakóit. Minden egyes alkalommal együtt mondták a szöveget a gyerekek.
Voltak olyan emberek is a Biblia szerint, akik hiába hallották meg az evangéliumot, nem tértek meg.
Ezért néhány pohár belsejébe ragasztottam egy kis papírszalagot. Őket nem lehetett Jézushoz vinni.

Aztán, ennél a sárga pohárnál elolvasták a gyerekek:
süket. Azt mondja az egyik, hogy nem lesz ez jó, mert ha süket, akkor nem fogja megérteni, hogy miről szól az evangélium. Erre kitalálták, hogy akkor mindent jelbeszédben mondanak el. Megbeszélték a jeleket, elmutogatták együtt. Erre kiderült, hogy ő az, aki nem tér meg.
Pedig ennél az embernél fáradoztak a leghosszabban és a legtöbbet.
És mégsem hallotta meg.

Ti is éltetek már át ilyet?
Ilyet én is tapasztaltam már a hittannal kapcsolatban. Valakivel különösen is sokat foglalkoztam, sőt mások is a gyülekezetből. Aztán azt mondja, hogy nincs már erre ideje.

Folytatták a játékot, és újra megpróbáltak hívni Jézushoz.
Hátha a süket utániak már nem süketek.

Mivel tudjuk, hogy nem csak rajtunk múlik, muszáj továbblépni és a küldetést folytatni.

Lelkesen!

Olvasok egy könyvet arról, hogy hogyan tartsunk prezentációkat. Azt írja, hogy egy prezentációnál nagyon fontos, hogy érzékeltessük, hogy mennyire érdekel bennünket az ügy. Ha valaki igazán elkötelezett, akkor arra szívesen odafigyelnek és a hallgatóság szinte átéli az előadó lelkesedését.

Ezt továbbgondoltam hittanra.
A hittanórán (és minden gyerekfoglalkozáson) is elengedhetetlen, hogy lelkesedjünk az Ügy iránt.
Éreztessük a gyerekekkel, hogy nekünk mennyire fontos az, hogy Istenről beszélünk. És amikor tényleg nehezen kezeljük a hangzavart vagy a rendetlenkedést, akkor is ez legyen a szemünk előtt.

Hogyan tudtok lelkesek maradni?
Az imádság és igeolvasás után milyen eszközt szoktatok még alkalmazni,
milyen módszert szoktatok alkalmazni, hogy a hittanórát, a gyerekistentiszteletet őszinte lelkesedéssel tudjátok tartani?

Indirekt kérdés hittanóra elejére valamint hogyan tornázzunk teológiailag hittan elején

Néha az udvarról magukkal hozott ugrálás tölti el a termet hittanóra elején.
Hogyan lehet ilyenkor a figyelmet megnyerni?
Nem szeretek direkt módon fegyelmezni. Inkább valamit kitalálok.
Ma ezt:
Álljunk körbe! Nyújtsátok ki a kezeteket előre. Van benne egy nyitott könyv. Bele van írva, hogy milyen hittanórát szeretnétek.
Olvassuk fel csak gyorsan!

 Elsősök voltak és olyan folyékonyan olvastak. Jól érezni magunkat, meg nevetni, játszani stb.
Én is felolvastam az én könyvemet. Az enyémbe az volt írva, hogy olyan hittanórát szeretnék, amikor a gyerekek jól érzik magukat Isten közelében.

A kézkinyújtás egyszerűen lefogta őket és az, hogy gondolkozni kellett és magukról beszélhettek, teljesen leszerelte őket.

A másik osztály úgy jött hittanra, hogy sok órájuk volt előtte. Keveset mozogtak, ültek.
Velük egy kicsit tornáztunk, mert még csak másodikosok, nem való nekik a sok üldögélés. Persze mozogni is csak teológikusan.
Én mondtam egy akármilyen szöveget és hozzá egy kis mozgást. Ők utánoztak.
Lábunk alatt a teremtett föld. (dobbantás mind a két lábbal)
Fölöttünk a teremtett ég. (nyújtózkodás)
Hátra nézek. (lassan hátrafordulunk) Ott is Isten teremtett világát látom.
Másik oldalra. (lassan...) Itt is Isten teremtett világát látom.
Ott hullámzik a folyó. Esik az eső. Az időjárást is Istennek köszönjük.
stb. A lényeg, hogy Istenhez kössük a gyermekek gondolkodásában a természetet.
A végén egy nagy levegő:
Mindezt neked köszönjük, Istenünk! Ámen

Nem fogják észrevenni a gyerekek, hogy most fegyelmeztünk és hogy a Teremtő Istenről tanítottuk. Mert játékosan tettük.

Tavalyi vihogósok

Minden évben van egy osztályom, amelyikben a lányok semmi mást nem csinálnak hittanon csak vihognak. Idén a másodikosok.
Olyan aranyosak. Mert nem rosszaságból nevetnek, hanem azért, mert egyszerűen jól érzik magukat, egyszerűen szeretnek lenni.
Mondtam is nekik, hogy nem csodálkozom, hogy nevetnek, mert mindig vannak ilyen lányok.
Erre jót nevettek.

Elismerésalapú visszajelzés

Most olvastam éppen egy könyvben az elismerésalapú visszajelzésről.
Egy világhírű mesemondó műhelyfoglalkozásokat is vezet, hogy tudását továbbadja.
A tanítási módszere a következő:
- ő mesél,
- majd mindenki elmesél egy történetet saját életéből,
- aztán a hallgatóság egyesével elmondja az elismeréseket, azaz: Mi tetszett a legjobban?
- ismét elmesélik a történetet.

Nem szabad negatív kritikai megjegyzéseket tenni.
Ennek a módszernek a célja, hogy demoralizáló következmények nélkül fejleszthessék képességeiket a hallgatók. Ez azért van, hogy a mesélő nyugodt lelkiállapotban maradjon, hogy a benne szunnyadó kreativitás felszínre kerüljön.
Ha az erősségekre figyelnek, és akkor ezek háttérbe szorítják a gyengeségeket.
Miután másodjára, harmadjára is elmesélték a történetet, a gyengeségek javultak, és az erősségek is jobban kidomborodtak.

Sokak szerint az ember abból jobban tanul, ha a hibáira mutatnak rá, ez a módszer a valóságban mégis működik.
Sokkal könnyebb tanácsokat adni, könnyebb felismerni, hogy mi nem jó, mint a jót elismerni.

Ez nem azt jelenti, hogy csak dicsérni szabad. Hiszen azzal, hogy valamit nem dicsér meg senki, világos lesz, hogy az nem működik olyan jól. Csak éppen nem a kritika megcáfolásával fog foglalkozni, hanem a feladatra koncentrál.

Ahogy ezt olvastam, eszembe jutott a hittanóra.
Meg az, hogy hogyan szoktam kirángatni a tudást a gyerekekből.
Ha rákérdezek egy tényre, amit tanultunk korábban, nem mindig tudják a választ a gyerekek.
De legtöbbször úgy állok hozzá, hogy
-Tudod, csak nem tudod, hogy tudod.
És rávezetem. Úgy, hogy megkeressük, amit tud, aztán abból levezetjük, kihámozzuk.

Ha a gyerekek nagyobbak, mondjuk konfirmandusok, akkor gyakran még a legkézenfekvőbb dolgokat sem merik, akarják mondani. Aztán együtt kiderítjük, rájövünk.

Nem azokat a pontokat keresem meg, ahol hiányos a tudásuk, hanem azt, ahol van tudás.
De jó, hogy nem kell osztályoznom.

Egy ideig igehirdetés írási gyakorlatot tanítottam.
Már akkor is az állt közelebb hozzám, hogy elmondjuk, hogy mi az, ami hatott ránk, és mi az, ami elérte a célját.

Jézus kiküldi a 12 tanítványát

A pohárszállítós játékhoz eszembe jutott egy másik alkalmazási lehetőség.
Ha már úgyis ez lesz a jövő heti hittanon a tananyag. A játék ugyanaz, mint itt.

Kellékek:

• műanyag poharak
• alkoholos filc
• fonal
• befőttes gumi
• szőnyegdarabok vagy papírlapok

Előkészület:
1. A teremben két területet jelölünk ki.
- Jézus területe. Egy lapra felírhatjuk Jézus nevét, és letesszük ezt a lapot. (Lehet asztalon vagy a földön. Ez egy kis terület.)
- Kiküldetési terület. Másik terület: azok a városok, falvak, ahova Jézus kiküldte a tanítványait. Szőnyegdarabokat/papírlapokat vagy akár újságlapokat teszünk le a földre egymástól távolra, ahogy engedi a helyszín. A szőnyegdarabok jelképezik a falvakat és városokat.

2. Két pohár belsejét megjelöljük filccel vagy matricával.
Ezek lesznek azok, akik végül nem fogadták be Jézust.

3. Elhelyezzük a poharakat a lapokon.
A lapokra/szőnyegdarabokra elhelyezzük el a poharakat. amelyekre előzőleg felírtuk a képen látható szavakat, vagy tetszés szerint másokat is.
Olyan megnevezéseket keresem, amelyek következnek Máté ev. 10. részében leírtakból.

A játék lényege az lesz, hogy a poharakat együtt viszi át a csoport Jézushoz a befőttes gumi és a fonalak segítségével. Előkészíthetjük az eszközt mi magunk, ha kisebbekről van szó. Nagyobbak talán kitalálják maguk is, hogy a gumira rá kell hurkolni a fonalat, és ha mindenki egyszerre egy kicsit húzza, akkor kitágul, belefér a pohár, majd óvatosan emelhető lesz így. (Előtte próbáljuk ki!)
Ha nem az utasítás szerint akarják vinni a poharakat, akkor azt el vissza kell vinnünk az kiindulási helyre.
A feszültséget fokozhatjuk azzal, hogy eleve kevés időt adunk meg.
Így beleérezhetnek abba a helyzetbe is a gyerekek, hogy nem végtelen a kegyelmi idő.
Ne féljünk attól, hogy vissza kell vinnünk egy poharat, mert kihagytak egy lépést (pl. nem mondtak semmit Jézusról), mert így megérthetik, hogy ev, hirdetése nélkül nem lehet Jézushoz jutni.


Történet:

Ti vagytok Jézus tanítványai.
Jézus elhívott benneteket, hogy kövessétek őt. Otthagytátok a hivatásotokat, és minden időtöket Jézussal töltitek. Jézus megtanított arra benneteket, hogy Isten mennyire szereti az embereket, hogy megbocsátja a bűnöket, és új életet ad. Jézus megtanított imádkozni benneteket.
Most azonban egy nagyon komoly feladatot kell együtt elvégeznetek. El kell mennetek a környező falvakba és városokba.

• Be kell kopogtatnotok a házakba, 
• és köszöntsétek a ház népét, 
• majd az embereknek Istenről kell beszélni. Mondjátok el, hogy Isten szereti őket és segít nekik. 
• Ha beteggel találkoztok, akkor mondjátok: Jézus nevében gyógyulj meg! 

Lesznek olyan házak, ahol nem fogadnak be benneteket. Melyek ezek a házak? Ezt csak akkor tudjátok meg, ha megnézitek a pohár belsejét. Amelyikben van jelzés, az a ház fogad be. Úgyhogy azt az embert nem tudjátok Jézushoz vinni.

Úgy lesznek az emberek Jézus követőivé, ha odaviszitek őket Jézushoz ezekkel a kellékekkel.
Úgy tudjátok őket odavinni, hogy odamentek a házukhoz, békességgel köszöntitek őket, és Jézusról beszéltek.
Az embereket csak úgy hozhatjátok el Jézushoz, hogy nem értek hozzájuk, csak a fonal vagy gumi érhet az emberekhez.

Kaptok 5 percet, hogy megbeszéljétek, hogy hogyan fogjátok a küldetéseteket teljesíteni, hogy az eszközt kipróbáljátok.
(lehet több időt is adni)
Azután kaptok 10 percet, hogy teljesítsétek a küldetést.

A játék után érdemes megbeszélni:


- Nehéz volt-e együtt dolgozni?
- Milyen érzés volt, hogy mindenkinek ugyanaz a feladata?


- Könnyű volt-e beszélni Jézusról?
- Milyen érzés volt, amikor olyannal találkoztatok, aki nem akarta követni Jézust?
- Elég volt-e az idő a feladat teljesítéséhez?
- Mit gondoltok azokról az emberekről, akik nem jutottak át Jézushoz?

Ha nem tudtok megjegyzést írni

Ma kaptam máshol egy üzenetet, hogy valaki szeretett volna megjegyzést írni, de nem hagyta itt a rendszer. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka.
Továbbra is nagyon szeretném kérdezni Tőletek, hogy
mi okozza a legtöbb gondot a hittanra való készülésben.
E-mail címem: lanofijati@vipmail.hu
Várom a válaszokat.