2012. november 8., csütörtök

Amikor hiába fáradozunk

A 12 tanítványt Jézus kiküldte, hogy tanítsanak és gyógyítsanak. Ezt a történetet vettük úgy, hogy a poharakra ráírtam egy papírszalagra a különféle betegségeket, bűnöket. Ezeket az embereket kellett együtt a tanítványoknak Jézushoz vinni.
Kopogtattak, békességgel köszöntötték a házat, majd el mondták, hogy Jézus követésre hívja a ház lakóit. Minden egyes alkalommal együtt mondták a szöveget a gyerekek.
Voltak olyan emberek is a Biblia szerint, akik hiába hallották meg az evangéliumot, nem tértek meg.
Ezért néhány pohár belsejébe ragasztottam egy kis papírszalagot. Őket nem lehetett Jézushoz vinni.

Aztán, ennél a sárga pohárnál elolvasták a gyerekek:
süket. Azt mondja az egyik, hogy nem lesz ez jó, mert ha süket, akkor nem fogja megérteni, hogy miről szól az evangélium. Erre kitalálták, hogy akkor mindent jelbeszédben mondanak el. Megbeszélték a jeleket, elmutogatták együtt. Erre kiderült, hogy ő az, aki nem tér meg.
Pedig ennél az embernél fáradoztak a leghosszabban és a legtöbbet.
És mégsem hallotta meg.

Ti is éltetek már át ilyet?
Ilyet én is tapasztaltam már a hittannal kapcsolatban. Valakivel különösen is sokat foglalkoztam, sőt mások is a gyülekezetből. Aztán azt mondja, hogy nincs már erre ideje.

Folytatták a játékot, és újra megpróbáltak hívni Jézushoz.
Hátha a süket utániak már nem süketek.

Mivel tudjuk, hogy nem csak rajtunk múlik, muszáj továbblépni és a küldetést folytatni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése