Hoppá!

Szilveszter utáni poszt. Avagy post szilveszteri bejegyzés.



Igen.
Komolyan mondom Nektek.
Higgyétek el.
Igen.
Eljön a rutinnak egy olyan szintje.
Van, kinél akár 1 év után is. (Ezt mondjuk én magam sem hiszem.)
Van, akinél 5 év múlva.
És rutinossá válsz.
Tényleg.
Szuper!
És egyszerűen megtervezed az órát.
És tudod előre, hogy mit fognak mondani a gyerekek.
Nem, nem adod a választ a szájukba, csak ismered őket.
Jó, egy kicsit sugallod a helyes választ.

Elmondod nekik:
- Most hollók vagytok.
És itt van Illés.
Illés éhes.
Te pedig azt a feladatot kaptad Istentől, hogy megmentsd ezt az embert.
Csodálatos!
Holló vagy.
Te is ehetnéd.
Te azonban lemondasz.
(Ezen a pontod felmelegszik a szíved ettől a gondolattól. Igen, majd erre reagálnak.)
Hollók vagytok. És adtok.

És a gyerekek jó hollók.
Persze, hogy kárognak, mint a varjúk. -jak.
Meg egymásnak repülnek.
És viszik a csőrükben Illésnek.
Naponta kétszer.
Káosz árán is.
Az sem érdeki őket, ha átkárognak a templomfalon ezzel illusztrálva a prédikációt. Vagy frusztrálva.
És már várod, hogy ők mondják ki a lényeget.
Jön a nagy pillanat.
Szinte hallod, ahogy az egyik Bence kimondja:
- Nem csak karácsonykor kell adni. Akkor is adhatunk, ha látunk valakit, akinek nincs.

Igen.
Ki fogja mondani.
Ki fogja mondani!
És elhallgat mindenki, és majd tényleg azon gondolkoznak, hogy de én, én  mit adjak.
Kinek adjak?

És eljön a pillanat.
Megkérdezed őket.
Nem, nem direkt.
Te azért ebben már profi vagy.
Csak azt kérdezed:
-Holló, mire gondoltál, amikor odaadtad az éhező Illésnek, az elhagyottnak a patakparton a kenyeret és a húst.
(Nehogy válaszolj arra, amikor megkérdezik, hogy : Milyen húst? Lehet, hogy ők is vizuálisak, mint Te.
Nem kell elképzelniük!)

És akkor mondják:
- Arra gondoltam, hogy most ebben az éhínségben nekem lesz kevesebb.
Visszatartod a levegőt. Hoppá.
Talán majd a következő gyerek.
Ő majd megértette.
Ő majd azt mondja, amit kell.
Mit gondolsz másik holló?-kérdezed.
- Arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy ezzel a feladattal bízott meg Isten.
(Ugye, hogy megértette?
Ugye, hogy érdemes volt annyit készülni?
Ugye, hogy ki lehet hegyezni a kérdést, és megkapod a remélt választ?
Éljen!)
És folytatja a gondolatot!
Ez az!
- Szóval örültem, hogy ezt rám bízta Isten, mert ezekben az ínséges időkben nincs nagyon élelem,
és le tudtam egy kicsit csipegetni abból a kenyérből, amit Isten küldött Illésnek.

Ezen a ponton állj meg!
Kérlek, hagyd az egészet!
Meg ne kérdezz még egy hollót!
Eszedbe ne jusson az, hogy hátha majd egy lány mást mond!
Nem fog!
Ő is nagyon sajnálja majd, hogy nem neki jutott a sok kenyér meg a hús.
Ő sem fog örülni, hogy Illés járt jól.
Meg ne kérdezd!

Megkérdezted, igaz?
Ő sem kevésbé önző.

És azt semmi esetre se tedd meg, hogy az alkalmazás megerősítéséhez talált
egyébként szerintem szenzációsan ideillő
két történetet elmeséled!
Hallgass a sokgyerekes családról, meg a 2. világháborús éhezőkről!
Nehogy elmondd!

Elmondtad, igaz?
Sejtettem.

Most majd gondolkozhat szegény gyerek, hogy kapcsolódik az a két történet,
amit az idő rövidsége miatt egy percben
kicsit összemosva meséltél el,
a hollók lemondani nem tudásához!
Igen, ma túl rövid volt a lelkész, már hallod a záróéneket.
Vagy te énekeltetted sokáig az elején a gyerekeket.



Ennyit az év első gyerekistentiszteletéről.
Szilveszter után.
Szabadon.