Hittanévnyitó

Megtaláltam a hittanévnyitó történetét, amit a segítőkkel elő szeretnék adni.
Ezt a történetet egy németországi teológiai tanáromtól hallottam. Az a szép benne, hogy ez egy igaz történet.

Három évvel ezelőtt kezdtünk egy 7 éves egységben gondolkodni a gyülekezeti gyerekmunkáról. Első év vezér igéje és gondolata volt Jézus hívó szava:"Kövess engem!" Tavaly a központi téma a hitben növekedés, a keresztyén életben járás volt.
Idén a szolgálat lesz a téma, a gyülekezeten belüli szolgálat.

Arra fogom kihegyezni a történetet, hogy hogyan is tekintsünk a szolgálatunkra. Hogyan lássuk a feladatainkat. Nem fogom szó szerint idézni a történetet, mert németül hallottam. De a lényeget szerintem pontosan mesélem el.

Sok-sok évvel ezelőtt az NDK-ban történt:

P. lelkész megy az utcán. Látja, hogy a szomszédban lakó S. né hatalmas szatyrokkal megrakodva jön szembe. Indokolatlan ez a nagy mennyiségű élelmiszer, hiszen a hölgy egy ideje özvegyen él, egyedül.
- Jó napot S-né. Hogyhogy ilyen nagy táskákkal felpakolva jön?
- Képzelje lelkész úr, vendégem lesz. Magyarországról érkezik egy csoport gyerek, és én is fogok fogadni egy kisfiút. Tudja, már egészen pontosan tudom is, hogy hogy fog kinézni. Olyan göndör barna hajú lesz. És olyan hatalmas fekete szemei lesznek, tudja, olyan magyar betyár-gyerek. Olyan jó lesz!
Tudja, elmegyünk a tóra fürdeni, meg aztán elmegyünk fagyizni. Olyan jól eltelik majd a három hét. De sietek, mert kevés az időm.
Ezzel a hölgy elmegy.

        Másnap az utcában összefut a lelkész megint a hölggyel. Szomorú arcot vág. Mellette valóban ott lépked egy külföldi gyerek. Szóval a csoport megérkezett. Csakhogy a betyár-forma fiú helyett egy szőke egyenes hajú kislány lépdel mellette. S.-né arcán a mély csalódottság minden jele ott ül.
- Jó napot S.-né! Látom megérkezett a vendég.
- Igen, megérkezett. De nekem csak Mária jutott. Köszönj szépen a lelkész úrnak, Mária!
- Jó napot!
- Tudja az a szomorú, hogy volt is olyan gyerek a vonaton, el is mondtam a szervezőnek, de nem értem, hogy miért nem vették ezt figyelembe. Majdcsak eltelik a 3 hét. Majd kiviszem a játszótérre vagy ilyesmi.
      Eltelik még egy nap. Most a cukrászdában fut össze S.-nével P. lelkipásztor. De egészen megdöbben azon, amit lát. Mária és S.-né nevetnek, kacagnak, az asszony arcán nyoma sincs a tegnapi csalódásnak. Nem érti a lelkész, hogy mi történhetett.
Abban a pillanatban, ahogy a lelkészt meglátja az asszony, egy ürüggyel elküldi a kislányt egy percre távolabbra és magához hívja a lelkészt.
- Látom, hogy ma nagyon boldog a kis Máriával, S.-né. Mi történt?
- Na képzelje el, lelkész úr, hogy mi volt! Tegnap este már nem tudtam magam tovább türtőztetni, elmentem a szervezőhöz. Mondom neki, te ide figyelj, tudod, hogy én olyan göndör hajú édes nagy fekete szemű kisfiút akartam. Erre ideadsz nekem egy szőke egyenes hajú lányt? Miért?
-És képzelje, lelkész úr, hogy mit mondott a szervező. A vonat gördült be az állomásra, az összes magyar gyerek meg lóg ki az ablakon, és lesik, hogy hova érnek. Ott vagyunk mi vendégfogadók az állomáson. Erre, ez a kis Mária, mit mond? Nem hiszi el! Rám mutat és azt mondja: Ahhoz a nénihez szeretnék menni. Most képzelje el. Voltak ott az állomáson családok. Van, aki még a kiskutyáját is kihozta. És ez a kislány pedig engem, az öregasszonyt választott ki az összes ember közül! Mégis hozzám akart kerülni. Mióta ezt tudom, egészen megszerettem.
- Hát S.-né, erre csak azt tudom mondani, amit Jézus: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.

.........

Remélem, hogy tetszik ez a történet nektek is.
A szolgálatot, a feladatot is így kell látnunk. Ne mi keressük meg a nekünk legjobban tetszőt. Ne mi válasszuk ki, ami kézenfekvő volna. Ne is úgy tekintsük egy szolgálatra, feladatra, mint amit a lelkész vagy akárki ránk tukmál. Tekintsük úgy, hogy Jézus választott minket erre a feladatra. Milyen más így. Nem?