Látod? azaz a gyerekekhez való hozzáállásról

Régen sokszor megfogalmaztam már magamnak azt, hogy amikor egy gyerekkel beszélgetek, akkor tisztelem benne előre azt a felnőttet, akivé lesz. Tudomásul venni, hogy a gyerek nem csak gyerek, hanem az a jövőbeli felnőtt is.
Aztán nyáron találkoztam ezzel a gondolattal, csak persze megalapozottabban.

A kamaszkorban minden megváltozik, és születőben van valami új.
Egy gondolat a kamaszokról, és arról, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk.
Pécsi Rita írja édesapjáról, aki szakmunkásképzőben tanított.

"Nagyszerű volt azt az élvezetet még csak látni is, ahogy végigment az iskola zsúfolt folyosóján és meg-megállt, hogy utánuk nézzen:
"Látod, milyen aranyos, drága, gyönyörű gyerekek?"
Nos, nem mindenki ezt látta bennük, pedig neki volt igaza." (A nevelés az élet szolgálata 3.)

Azt mesélte egy előadásában, hogy amikor egyszer véletlenül nem ment be megtartani egy órát az édesapja, a diákjai elmentek érte a lakására, hogy menjen be.