Örömelv

Olvastam egy blogbejegyzést. Egy olyan cikkre reagál, amely az Élet és Irodalom c. újságban jelent meg. Írója az ELTE tanára. A cikket nem olvastam, csak ezt a blogbejegyzést, de megragadott egy kifejezés:
örömelv.

Idézet a blogból:

Az első számú probléma a cikk írója szerint a "negatív visszajelzések rendszere":
" ... az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből rosszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza"... Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv."

Rendben, nem értek egyet azzal, hogy csak arra figyel minden iskola, hogy mit nem tud a gyerek. És tanára válogatja, de a cikk írója a rendszerről írta ezt, nem az egyes emberekről.
Viszont, ha ez így igaz, hogy az iskola nem számol az örömelvvel, akkor nekünk itt nagy lehetőségeink vannak.
Mi mekkora előnnyel indulunk, mert

• nem osztályozunk (még)
• elvből örülünk
• nem a memória a lényeg a hittanon
• nem a logika a lényeg a hittanon
• nem a kézügyesség a lényeg a hittanon
• nem a külső a lényeg a hittanon.

Örüljetek mindenkor, még a hittanon is.