Az egyház

Konfirmációi előkészítőn egy játékkal próbáltam elmélyíteni a fiatalokban azt, hogy mi az egyház.
Ez a játék kiemeli:

• Jézus a pásztor,
• mi bárányok vagyunk,
• együtt egy nyáj vagyunk,
• Jézus Krisztus hív el,
• minden egyes tagot külön hív,
• Jézus vezet,
• aki hallgat a szavára, azt elvezeti a célba

Játék bevezetése:

Bárányok vagytok. Az lesz a feladatotok, hogy be kell menni a karámba.

Ez nem lesz nagyon könnyű, mert be lesz kötve a szemetek.

Egy valaki közületek a pásztor lesz.

De még nem tudjátok, hogy ki az.

Van 5 percetek, hogy megbeszéljetek olyan hangjeleket,
amikkel majd a pásztor egyenként vezeti a bárányait.
Mindenkinek bekötjük a szemét.

Tapasztalat:
Nem egyeztek meg abban, hogy mi lesz a jele, ha beérkezik egy bárány.
Így aztán egyszerre ketten is mozogtak. Ekkor közbeléptem úgy, hogy ne hallja a második bárány, hogy az elsőnek mit mondok. Ugyanis az első bárány leleményesen kezdett felmászni bekötött szemmel az asztalra.

Volt, aki lassan ment, nagyon óvatosan.
De volt egy fiú, amúgy is nagyon magas, villámóriás léptekkel elindult. Neki a páncélszekrénynek, úgy kellett odarohannom, hogy nehogy megsérüljön. De ez sem tántorította el attól, hogy továbbra is rohanjon.

Ez jó alapot adott arra, hogy megbeszéljük a végén, hogy ki hogyan indul el a Pásztor hívására.

Megbeszélésnél kiemeltük:
Hogyan hívott a Pásztor? (egyesével, névre szólóan)
Mikor sikerült bemenni a karámba? (ha hallgatott a bárány a hangra)

A játék után először megbeszéltük, hogy mi is történt, és ki hogyan éreztem agát ebbe a helyzetben. Mi okozott nehézséget.

Ebből kiindulva beszélgettünk arról, hogy Jézus egyesével hívja el a gyermekeit.
(Isten Fia a világ kezdetétől fogva... hív el)
A bárányok egyesével alkotják a közösséget. Mindenki más, és mindenki máshonnan jön, különböző ideig tart az út, más és más nehézségekkel kell az úton számolni. Más akadályokat kell legyőzni.
Mindenki a maga tempójában indul el.
Ráadásul van, aki eltévesztette a bal és jobb irányt. Erre is ki lehet térni. Szól Isten, de ha más irányba indulok, akkor megállít (Jónást is pl.).

Ezzel a játékkal nagyon jól ki lehet ábrázolni a láthatatlan egyház fogalmát, működését, az elhívásokat, és hogy egy közösség tagjai vagyunk, a sokféleséget stb.
Attól függ, hogy a végén a játéknak mely mozzanatát emeljük ki, és miről beszélgetünk hosszabban.

Isten, akiben bízhatunk

Gyerekistentiszteleten a felsősökkel most Isten személyével kapcsolatban a téma az volt, hogy
Istenben megbízhatunk.

Kerettörténet:
Képzeljétek el, hogy ti egy nyaralás nyertesei vagytok. Egy távoli szigeten nyaralhattok. Amikor letelt a nyaralás, elindultok egy hajóval hazafelé. Sajnos a hajó léket kapott. Szerencsére útközben van egy sziget. Csak el kell jutni a szigetig. A hajó pedig fokozatosan süllyed, egyre kevesebb a hely.

Játék menete: egy nagy plédet terítettem le a földre, és egyre jobban összehajtottam, közben mondtam, hogy süllyed a hajó.

A gyerekek egyre szorosabban álltak, míg végül az egyik gyerek a másikat a hátára vette. Ekkor mondtam, hogy megmenekültek.

Folytatás:
A szigeten sajnos történt egy baleset.
A baleset miatt nem láttok.
Egy valaki lát csak, és ő tud benneteket irányítani a szavaival a kimenekülés útján.
Fogjátok meg egymás kezét, és induljatok el.
(A látó gyerek egy széken ült, és mondta, hogy merre menjenek,)
Minél több gyerek van, ez annál nehezebb. Mert az első embert tudja irányítani a látó. A bekötött szeműek beszélhetnek egymással.

A végén beszélgettünk arról, hogy mi okozott nehézséget az úton.
Hallgattak-e az irányításra, visszakérdeztek-e.
Megbotlott-e valaki, miért stb.
Megbíztak-e az irányító szavában.
Miért bíztak meg benne?
Utána beszélgetünk arról, hogy Istenben megbízunk-e?
Miért?
Hogyan?

Gedeon-fogócska

Ma egy olyan fogócskát játszottunk, ami révén év végén még meg lehet egy-két infót tanulni, és egy kicsi tanulsága is van.
(Nincs most fotó, elfelejtettem.)
Vegyes csoport, gyülekezeti. 8-12 évesek.

Az udvaron kijelöltem egy útvonalat, ami mellett lehetett futni. Óvatosan kell futni a gyerekeknek, nehogy elessenek.

Kerettörténet:
Ti midjániták vagytok. Az a helyzet, hogy megpróbáljátok ellopni Isten népétől a gabonakévéket.
Ezen a kijelölt útvonalon tudjátok elvinni a saját területetekre a kévéket.
Azért nem olyan egyszerű ez, mert Isten népe védelmezi azt, amit termesztettek.
Ezért, amikor elindultok, akkor megpróbálják visszaszerezni a tulajdonukat.
Erre van 7 percetek.

Játék menete:
Párosával futnak a gyerekek.
Egymásnak háttal állnak.
Háttal egymásba karolnak úgy, hogy a karjuk közé vesznek egy polifoam rudat.
Így futnak.
Egyszerre több pár indul.
Akiket utolér a fogó, engedi, hogy kihúzzák a rudat, és azonnal futnak is vissza újabbért.

A játék végén sok gabonát el tudnak lopni a midjániták.

Ez alatt a 7 perc alatt kifáradnak a gyerekek, leülnek, és áhítatos figyelemmel hallgatnak.
Ezután jön a bibliai történet, helyzet elmesélése.

Történet:
Isten népe elfoglalta az Ígéret földjét.
Szerintetek mi történhetett, ha Isten megengedte a midjánita népnek, hogy minden egyes alkolommal, amikor beérett a gabona, elrabolják tőlük?

(gyerekek válaszait meghallgatjuk)

Az történt, hogy egy idő után megtetszettek nekik a bálványszobrok.
Hiszen Isten láthatatlan, a szobrokat meg meg lehet fogni.
Szerintetek Isten miért engedte a gabonarablást a midjánitáknak?
Azért, hogy észhez térjenek, hogy hagyják a szobrokat, és az élő Istenhez imádkozzanak.
Ez történt.
Ekkor Isten kiválasztott egy fiatal fiút.
Gedeont.
És az ő vezetésével véget ért az a 7 év, amíg a midjániták egyfolytában mindent elraboltak, amit csak lehetett.

Végén az információkat meg lehet erősíteni.

80 000

Ma reggel, amikor megnyitottam az oldalt, kerek szám fogadott. Eddig összesen 

80.000-szer nyitottátok meg ezt a blogot. Húha. És köszönöm.

Oldalmegjelenítési előzmények (összes)

80 000

Nekem nyolc

Ma megtartottam a 8. tréningemet. Tatán. Igazán jó volt ott lenni. És 40-en voltunk.
Ha olvassátok, köszönöm.

Jerikó falai leomlanak

Jerikó elfoglalásának a történetét alsósokkal így dolgoztuk fel:

Kezdő játék: kard és pajzs.

Az osztályt két csoportra osztottam. Fiúk és lányok. Éppen 5 fiú és 5 lány volt.

Fiúk feladata:

Tervezzétek meg egy biblia korabeli város elfoglalását. Ez a város Mózes korában a legnagyobb város volt.

A várost várfal veszi körül. De olyan széles, hogy egy szekér meg tudott rajta fordulni.

Ti találjátok ki, hogy hány katona, milyen fegyverekkel támad. Rajzoljátok le a lapra.

(Előre a lap közepére rajzoltam egy négyzetet.)

Lányok feladata:

Tervezzétek meg a város megvédését. Bármilyen biblia-korabeli eszközt használhattok. 

Ezt nagyon élvezték a gyerekek. A fiúk licitáltak, minél magasabb számot mondjanak. Még több katona. Még több kard és egyéb fegyver. Igyekeztek nagyon veszélyes fegyvereket kitalálni.

Utána megkértem a csapatokat, hogy mutassák be a terveiket.

Ezután jön a lényeg: kérdéseket tettem fel, amire várhatóan mindenki nemmel felel:

El tudjátok képzelni, hogy ezt a várost nem 20.00 katona foglalja le, hanem 0?

El tudjátok képzelni, hogy ezt a várost úgy foglalják el, hogy nem érnek hozzá a falhoz? 

(Ötleteik : kőhajító, földrengés, villámcsapás)

El tudjátok képzelni, hogy senki semmilyen fegyvert nem fog, mégis legyőzik a várost?

stb.

A kérdéseknél az a lényeg, hogy minél jobban csodálkozzanak, és minél inkább hitetlenkedjenek.

Ezt a várost úgy foglalta el ez a támadó csapat, hogy egyetlen fegyvert sem használtak a várfal ledöntéséhez, és senki sem ért hozzá a falhoz.

Ezután következett a történet elmesélése. 

A végén kiemeltem: Isten segítségével lehet fegyver és katona nélkül is győzni.

Álljatok meg a hitben

A képen látható, hogy a nagy erejű fehér ruhás támadó
nem tud mit kezdeni a terpeszállásban lévő ellenfelével.
A színes ruhás ellenfelet nem tudja kibillenteni
hatalmas lendületével sem. :)

Hittanórai szemléltetés arról, hogy mit jelenthet az ember életében, ha Istenben bízik.
Egy gyereket kértem, hogy álljon a terem közepére, szépen, vigyáz-állásban. Lábai szorosan egymás mellet.
Majd megmutattam, hogy mit jelent az, ha valaki úgy akar az életben megállni, hogy nem bízik Istenben.
Egy kicsit a gyerek vállánál oldalra toltam.
Azonnal elvesztette az egyensúlyát, és oldalra lépett, nehogy elessen.
Utána megmutattam, hogy mit jelent, ha akármilyen nehézség, próba ér minket, de Istenben bízunk.
Kértem a gyereket, hogy álljon terpeszben. Nézzük meg, hogy mi történik, ha most még egyszer meglököm ugyanolyan erővel, mint az előbb.
Nem történt semmi, állt biztosan.
Ezek után mindenki szerette volna kipróbálni.
Oszlopba állítottam a gyerekeket. Először mindenki vigyázban, utána terpeszben.
Kipróbálták, hogy ez tényleg így van.
Utána annyit mondtam, hogy amikor akármi miatt az életük során úgy érzik, hogy nehézség van az életükben, akkor imádkozzanak, kérjék Isten segítségét. A félelem néha nem is múlik el, de Isten erejével  megbátorodva tudnak kitartani.

Motiváció

Sokszor küzdünk azzal, hogy a gyerekeket nem tudjuk motiválni egy-egy feladatra.
Egyik élménypedagógiai képzésen azt tanultam, hogyha szeretném, hogy a gyerekek valamit még egyszer megpróbáljanak, játszanak, akkor ne azt kérdezzem, hogy szeretnétek még egyszer eljátszani.
Mert lesz, aki azt mondja, hogy nem.
Azt kérdezzem, hogy ugyanezt meg tudjátok csinálni fél lábon is.

Valahogy ilyen volt az előző bejegyzésemben az összefoglalás is.

Találtam egy videópéldát ehhez a gondolathoz.
Nem abból indulnak ki, hogy a közönség akarja-e díjazni a zenélésüket.
Ez nem kérdés.
Nem erről kell dönteni.
Másról.
Legalább 2 percig nézzétek a videót. De szerintem érdemes végignézni.

http://www.facebook.com/photo.php?v=355518351235042

Összefoglalás

Húsvét után gondoltam, hogy az a legjobb, ha a hittanórán összefoglalunk.
Így gyorsabban visszahangolódunk.

Eddigi órák jól sikerültek. Mindenki akart válaszolni az ismétlő kérdésekre,
és mindenki elégedetten ment haza.
Miért?

Mert tomboláztunk.


Ezzel az órával az a célom:
- felmérjem a tudásukat,
- előcsalogassak tudást olyan gyerekekből is, akik nagyon-nagyon keveset tudnak,
- ismétlés közben tanulni,
- az egyes történetek elmesélésével kiemelni Isten munkáját a történetek mögött,
- örömet szerezni.

Előkészületek:
Vettem egy majdnem elhasznált tombolatömböt.
Van néhány itthon nagy egyházi programokról maradt meg.
Összegyűjtöttem mindenféle apróságot, amit meg lehet nyerni.

A bevezető szövegem:
Ma nagyon jól jártatok, hogy jöttetek hittanra!
Ugyanis ma tombolázni fogunk.
Van nálatok pénz?
(válaszok...)
Jó, mert arra most nem lesz szükség.
De nem adom ingyen a tombolajegyeket.
Tudással fizethettek.
Én kérdezek, aki jól válaszol, az kap egy jegyet.
Szabályok:

• Minden jó válasz egy tombola.
• Én szólítok fel.
• Jelentkezni kell.
• Nem mindig azt szólítom fel, aki legelőször jelentkezik, mert nem mindig látom, és szeretném, hogy mindenki nyerjen, ne csak a leggyorsabb. (Ez az egyik legfontosabb szabályom.)
• Ha valaki közbekiált, az a kérdés elúszott.

Elvek, ami alapján kérdezek és 

• a tudást keresem meg, és nem a nemtudást bizonyítom,
• eldöntendő kérdéseket is felteszek, amire csak olyan gyerekeket szólítok fel, akik láthatóan csak nagyon keveset tudnak,
• elgondolkodtató kérdéseket is felteszek:
  Szerinted Isten miért ....?
  pl. Mit gondolsz arról, hogy József börtönbe került? stb.

Én húztam a számokat. Minden gyereknek legalább 2 tombola jutott. A húzást csak ezután kezdtük.
Mindez egy 7-8 fős alsós csoportnál fél óra alatt lezajlott. A kérdéseket pörgetni kell.
A kérdéseket fejből mondtam, és a csoport tudásához igazítottam.