2011. szeptember 26., hétfő

Hogyan tanítsuk a gyerekeket empátiára, egymás bátorítására, vigasztalására?

Nem elég beszélni arról, hogy vedd észre, ha szomorú a másik.
Gyakorolni is kell.
Mi így gyakoroltuk az egymás buzdítását:

Igei bevezetés:
"Szeresd felebarátodat!" Ez azt is jelenti, hogy vedd észre a másikat, figyelj a másikra.

Bevezető feladat: (elgondolkodtatni, hogy vajon figyelünk-e egymásra?)
  • Mindenki választ egy párt magának.
  • Háttal leülnek a székre.
  • Sorban felelnek 3 kérdésre. Ha minden választ megadott az egész csoport, akkor ellenőrzés következik. Kérdések:
  • -- Milyen színű a párod pulóvere?
  • -- Milyen színű a nadrágja?
  • -- Milyen színű a cipője?
  • Pontok összeszámolása.
    Mindenki nézze meg alaposan a párját, mert jön egy utolsó kérdés:
    • Milyen a társad szeme?
    Nálunk senki sem szerzett 4 pontot. Volt, aki csak egyet talált el.
    Átvezetés:
    Nehéz még ezt is észrevenni pontosan. Sokkal nehezebb azonban észrevenni, hogy a barátunk, osztálytársunk, testvérünk belül hogyan érzi magát.
    Pedig ez is nagyon fontos, ha szeretjük a felebarátunkat.

    Előkészítő feladat:
    • Egy papírlap egyik oldalára írd le, egy 1-20 közötti skálán, hogy most ezen az alkalmon Te hogyan érzed magad. Egy a lehető legrosszabb, ahogy magad eddigi életedben érezted. 20 lehető legjobb, ahogy eddig érezted magad.
    • A másik oldalra írd le, hogy szerinted a párod, akivel az előbb egy csoportban voltál, hogyan érzi most magát.
    Ezek után megkértem az egyik gyermeket, hogy olvassa fel azt a számot hogy a társát hányasra értékeli. Megkértem a többieket is, hogy ők is mondjanak egy számot az adott emberre.
    Utána megkértük az érintettet, hogy ő maga is olvassa fel, hogy saját magát hányasra értékeli.

    Érdekes, hogy elég magas számok születtek. 15 volt az átlag.
    De pontosan senkit sem sikerült eltalálni a társnak.

    És most kezdődik a buzdító gyakorlat.

    Buzdításra tanító feladat:

    Ki adott saját magának legkevesebb pontot az előző feladatban? Ezek szerint ő ma a legkevésbé jókedvű.
    Feltettem néhány kérdést a gyermeknek:
    - Miért nem érzed magad olyan jól? Válasza: mert egy kicsit beteg vagyok, és nem érzem magam ilyenkor olyan jól.
    - Szerinted miért gondolták mégis a többiek, hogy jól vagy? Válasz: Mert én mindig mosolygok, és azt mutatom, hogy jól vagyok.
    - Miért akarod mindig azt mutatni, hogy jól vagy? Válasz: Mert nem szeretem, ha sajnálnak.
    - Miért nem szereted? Válasz: Mert nem jó.

    Tovább nem mentem a kérdésekkel, hanem most jött a gyakorlat.
    Megkérdeztem, hogy te mit teszel, ha észreveszed, hogy valakinek rossz a kedve.
    Erre egy kislány vállalta azonnal, hogy megmutatja:
    Odament és megkérdezte: Mi a baj?
    (De ezt olyan tökéletesen tette, hogy magam is meglepődtem, szinte megállt a levegő. Nem is tudom, hogy hogyan tudta ennyire kedvesen és nem túljátszva kérdezni.)

    Ezt mondtam:
    - Most megmutatom, hogy mit tehetünk még, ha valakit megkérdeztünk és meghallgattunk.

    Mindenkinek az lesz a feladata, hogy mondjon ennek a lánynak egy olyan bátorító, buzdító mondatot, amiben Isten benne van.
    Kicsit gondolkodjatok.
    Álljunk fel.
    Mondjátok el a mondatokat.

    És minden gyerek nehézség nélkül mondott egy mondatot.
    Ilyen mondatok voltak:
    "Kérj Istentől segítséget.""Isten meggyógyít." "Isten figyelemmel kísér téged." "Isten megvigasztal téged."
    Én pedig egy igét mondtam.
    Ezek változatos mondatok voltak, amelyek egy konkrét gyerekeknek szóltak egy konkrét helyzetben. És mindenki tudott mondani egy igazán kedves és bátorító mondatot.
    Láthattuk végig az arcát annak, akit buzdítunk.
    Majd megkérdeztük, hogy most hogyan érzi magát.
    Azt mondta, hogy sokkal jobban.

    Jó érzés volt elmondani ezeket a mondatokat, átélhették, hogy tényleg valakinek ez sokat jelentett.

    Befejezés:
    Ha látod, hogy valaki kedvetlen, szomorú, akkor figyelj rá, mert ezzel is kimutatod a szeretetedet iránta.
    Aki önző, csak magára figyel, de akiben Krisztus él, az másokra is figyel.

    2011. szeptember 22., csütörtök

    Plakátterv és levélterv

    Azon töröm most a fejem, hogy hogyan írjak meg egy levelet.
    Szervezünk egy istentiszteletet 4-8 éves gyerekeknek és családjuknak, akiket itt kereszteltünk meg.
    Az istentisztelethez már túl sok is az ötletem.
    De egy jó levelet megfogalmazni nagyon nehéz.
    Mivel lehetne megfogni a szülőket?
    Mert végeredményben rajtuk múlik, hogy eljönnek-e.
    Személyes lesz, az biztos.
    Egy történet mindig megfogja az embert.
    De milyen történetet lehet elmondani egy ilyen levélben?
    Maga a keresztség témája biztos nem érdekli azokat a szülőket, akik azóta sem voltak itt.
    Két csoportra oszthatók a szülők.
    Vannak, akiknek járnak ide a gyermekeik.
    Vannak, akik azóta sem jöttek.
    Az alkalomnak az a célja, hogy vagy hittanra vagy gyerekistentiszteletre bevonja a gyerekeket.
    Akik járnak, és eljönnek, ők lesznek a jó példa, és a húzóerő.

    Akkor koncentráljunk azokra, akik nem járnak.

    Akár valami vicceset is elmesélhetnék, amin nevetnek egyet.

    Például azt, hogy egy istentiszteletem alatt mi történt.
    Télen a gyülekezeti teremben voltunk. Már akkor is mindig valamit variáltam.
    Kitaláltam, hogy szemléltető eszközzel kísérjük végig az igehirdetést
    A prédikáció alatt ezért papírt hajtogattunk. Lassan, minél egyszerűbben. A végén letéptünk egy is darabot itt is, ott is. Amikor kinyitogattuk a hajtogatott papírt, mindenkiből kiszakadt egy:
    Jé! felkiáltás. Mert egy kereszt lett a papírlapból.
    Már annál, akinek ez sikerült.
    Egy férfitestvérünk ugyanis, mint kiderült félúton elakadt.
    De nem igazán zavartatta magát. A művet befejezte. Majd miután mindenki kicsodálkozta magát, nemes egyszerűséggel útnak indította felém a papírrepülőjét.
    De mi lesz, ha otthon megkérdezi a felesége:
    Miről volt szó a templomban?
    És ő majd azt feleli. Papírrepülőt hajtogattunk!

    Lehet, hogy ezt a történetet fogom bedobni, de ki kellene hegyezni valamire. Ebből azért érezhetik, hogy nem nem lesz semmi vérfagyasztó.

    Az alkalom után lesz süti-tea.
    Legyen-e valami meglepetés, ami még idecsalogathatja a szülőket?

    De mi legyen azokkal a szülőkkel, akik eljönnek, de nem kapnak elég motivációt?

    Az jutott eszembe, hogy fel lehetne iratkozni egy hírlevélre ott helyben.
    Ajándékként elküldhetjük nekik a helyben készült fényképeket. Kell valaki, aki fényképez.

    Persze nem egy profi hírlevélre gondolok. Egy hétköznapi e-mail-félére, amit havonta elküldhetünk, és mindig benne lennének a gyerekprogramok.

    2011. szeptember 21., szerda

    Hittanévnyitó

    Oscar Wilde: Az önző óriás
    -után szabadon-

    Íme a hittanévnyitó meséjének a forgatókönyve.
    Benne a szöveg és rendezői utasítás. Illusztrációként készítettem néhány képet ennek a kertnek a fáiról és madarairól.
    Ezt mondtam el körülbelül:

    Mielőtt elmesélnénk együtt a történetet, meg kell tanulnunk egy nagyon rövid dallamot.

    Először megkérem a gyerekeket és a hölgyeket, hogy énekeljük el azt, amit a hegedű játszik.
    A szöveg: la-la-la
    Dallam: A, A, A, D E A
    Most kérem azokat a kedves férfiakat, akik nem éneketek, hogy most tanuljanak meg egy másik dallamot.
    A, A, A, F E D
    Ismételjük át egymás után.

    • csak a hölgyek
    • csak a férfiak
    • csak a gyerekek
    • Teszt: Egyszerre 2x
    A mese során majd kapunk szöveget hozzá. Minden alkalommal kétszer énekeljük el
    egymás után.Szereplőket keresünk. Nem lesz nehéz, én mesélek, és ti megteszitek, amit mondok. Két segítőm felöltöztet benneteket.
    1 szél
    1 jégeső
    1 bátor fiú
    több gyerek

    3 fa
    3 madár
    3 virág
    maradék: gyerekek

    (Előre megbeszélt és elpróbált szerep):
    az Óriás (előző nap próbáltuk el vele)
    fehérruhás fiú (ist.t. előtt beszéltük meg vele)
    Gyakoroljuk a mozgást!
    • szél: fújjon
    • jégeső: zörögjön az esőkabátban
    • bátor kisfiú: átmászik a kapun
    • fák: felállnak egy-egy székre és kinyújtják ágaikat
    • virágok: hajladozhatnak a szélben
    • madarak: csiripelnek és repkednek

    A főpróba megtörtént, kezdődhet az előadás!

    1. Jelenet:

    Volt egyszer egy csodálatos kert.
    (A szereplők, ahogyan hallják a nevüket, bejönnek.)
    Ez a kert tele van:

    • virágokkal
    • fákkal
    • és
      csiripelő madarakkal

    Iskola után, minden nap itt játszanak a gyerekek. A gyerekek nagyon szeretnek itt játszani. Néha ugrálnak, néha csak beszélgetnek, és néha játszanak. Most egy körjátékot játszanak.

    (Gryllus dallam) „Mily gyönyörűség dallamára” körben tánc. 2x (Új ének 104. ének Gryllus: Mily gyönyörűség…bevezetője)

    2. Jelenet

    Egyszer csak valami furcsa dolog történik. Dübörgő léptekkel 7 év után hazatér a kert gazdája (dob hanggal kísérve). Egy óriás. Látja a gyerekeket, és nagyon dühös lesz.

    • ő kertjében az ő zöld füvén
    • az ő virágai között
    • az ő fái alatt idegenek játszanak

    Az Óriás hangosan ezt kiáltja:
    - Mit csináltok itt? Ez itt az én kertem! (Elismétli az Óriás, amit a mesélő mond.)

    Férfiak, énekeljétek csak el az óriással együtt!
    Ének: „ Ez itt az én kertem!” 2x

    - Itt csakis én játszhatok!
    - Menjetek ki!- (Elismétli az Óriás, amit a mesélő mond.)

    És a gyerekek kimennek a kertből és a kapu előtt várnak. (Gyerekek leülnek a kapu elé.) És az óriás és egy hatalmas falat kezd építeni a kert köré. (Egy hosszú szalaggal körbekeríti a kertet.) Nehogy véletlenül más is bejöhessen. Csak az övé a kert, a fák a virágok és a madarak! Majd így szól ki a gyerekekhez:
    Óriás: A kaput bezárom!
    Ének: „ A kaput bezárom!” 2x

    A gyerekek kérlelik, kérlelik: - A kaput ne zárd be!
    Aztán énekkel is kérlelik:

    Ének: „A kaput ne zárd be!” 2x
    Aztán egyszerre mondta mindenki a maga mondókáját:

    Ének duó 2x
    Aztán az Óriás egy táblát akaszt a kapura. A gyerekek együtt hangosan elolvassák, hogy mi van írva a táblára: - Kertbe lépni tilos!

    Az Óriás örülhet, játszhat a kertjében, szaladgálhat a füvén, szagolhatja a virágait, hűsölhet a fái alatt, és hallgathatja a madarak énekét. És csak magában büszkén énekelgetheti:
    - Ez itt az Én kertem!

    Ének „Ez itt az Én kertem!” 2x
    Ez az Óriás nagyon önző. Nem akarja, hogy mások is használják a kertjét. Nem gondol a gyerekekre. Az egész városban ez volt az egyetlenegy kert, ahol játszhattak. Nem gondolt arra, hogy a magas falak mögött mennyire vágyakoznak a gyerekek. Csak magára gondol. Mert aki önző, az csak magára gondol. (Óriás a házába megy.)

    3. Jelenet.

    A kertbe beköszönt az ősz.
    A
    fák levelei lehullanak. (leengedik a kezüket a fa-gyerekek.)

    A madarak elrepülnek. (kimennek a kertből)
    A virágok is téli álomra hajtják a fejüket. (Alvást imitálnak.)
    És beköszönt a tél. De a tavasz nem jön el. Mert hiányoznak a gyerekek. A kertbe beköltözik az északi szél. (Bejön a szél.)
    Egész nap csak fúj, fúj. Az északi szél meghívja a jégesőt. (Bejön a jégeső.)
    A jégeső
    kopog a háztetőkön. Az önző óriás hiába várja a tavaszt. A tavasz nem jön el. A nyár sem jön el. A kerten túl már régen nyár van. Itt a kertben hideg tél. Mert az óriás túlságosan önző. Ezért egyedül van, nem illatoztak a virágok, nem zöldült ki a fű, nem énekeltek a madarak. Csak a szél fúj. Meg a jégeső kopog.

    4. Jelenet.

    A hosszú télben a kapun rés támad. Egy bátor kisfiú bemászik a résen. Csöndben, h

    alkan a többiek is bemerészkednek. És ekkor sorban visszaköltöznek a madarak. (madárfütty) A virágok sorban kinyílnak. A fák sorban kizöldülnek. Csak a kert legtávolabbi zugában marad a tél. Itt áll egy kisfiú. Szeretne felmászni a fára, de nem tud. És csak sír. Az óriás észreveszi. Odamegy a kisfiúhoz. Ránéz. És felsegíti a fára. És az egész kert kitavaszodik. Az Óriás gondolkodóba esik.

    - Milyen önző voltam! Ezért nem jött ide a tavasz!Nem lehetek önző többé. Lerombolom a falat. Hadd játszanak a kertben a gyerekeke örökkön örökké.
    Lerombolja a falat. A gyerekeknek odakiáltja:
    - Legyen tietek is ez a kert, gyermekeim!
    Aztán ő is játszani kezdett a gyerekekkel.

    (Gryllus dallam) 2x
    Az Óriás keresi a kisfiút. De a kisfiú már nincs sehol. A többi gyerek nem ismeri őt. Így minden délután együtt játszik az Óriás a gyerekekkel. Csak a kisfiút hiányolta nagyon.

    (Gryllus dallam) 2x lassulva

    (Az óriás egyre jobban meghajlik, lelassul a zene, végén az óriás kiáll a körjátékból és leül.)
    Sok-sok év telik el. És a kisfiú újra eljön az Óriás kertjébe. Az Óriás nagyon-nagyon megöregedett már. Az Óriás örömmel megy a fiúhoz. És a fiú két kezét a szeretet sebei borítják. (kisfiú kitárja a karjait, mint a kereszten Jézus)

    Majd a kisgyerek ezt mondja az óriásnak:
    - Megengedted, hogy játsszak a kertedben. Ezért nemsoká beléphetsz egy másik kertbe. Az én kertembe. A Paradicsomba. (kisfiú megfogja az Óriás kezét, és kivezeti a kertből.)

    Gryllus dallamot játszanak halkan, amíg kimennek a teremből.

    2011. szeptember 20., kedd

    Hittanévnyitó

    Oscar Wild: Az önző óriás című meséjét adtuk elő interaktívan a hittanévnyitón.
    Az előadásnak az volt a lényege, hogy volt szereplő, akivel előre megbeszéltem, hogy mi a feladata, de a többségnek a helyszínen derült ki, hogy mit kell tennie.
    Még annyi érdekessége volt az előadásnak, hogy kitaláltam egy egyszerű dallamot, amit meg kellett tanulni a felnőtteknek is. Kétféle dallam volt pontosabban.
    Majd különböző szövegeket éneketek rá a mese során. És egy ponton két szólamban, együtt.
    Hamarosan mellékelem az egész műsort.

    2011. szeptember 14., szerda

    Gyerekénekek, Kurt Mikula



    Olyan kevés jó gyerekének van. Olyan sok időt töltök azzal, hogy egy-egy alkalomhoz találjak olyan éneket, aminek a szövege kapcsolódik az adott alkalomhoz és a történethez, a dallama pedig magával ragadó és igényes.
    Találtam egy zenészt, akinek tetszenek nagyon a dalai. Jó a zene fülbemászó, fantáziadús és jó a szöveg is. Ráadásul ingyen letölthető minden kottája, hozzá van playback, játékötletek, néhány kiegészítő munkalap, továbbá videó.
    Eddig a jó hír.
    Mindez németül.
    Kurt Mikula.


    2011. szeptember 1., csütörtök

    Ujjon szövés

    Egy-két méter fonal vagy madzag kell csak ehhez az alkotáshoz meg két kéz.
    Ezek a szalagok kézen szövöttek.
    Ma találtam az interneten az ötletet.
    Nekem pár perc alatt elkészült. Annyira egyszerű, és olyan sok dolgot lehet készíteni vele.
    Pl. nyaklánc, hajpánt, bármilyen szalag.
    Gyerekekkel is könnyen elkészíthető.

    Sajnos most nincs időm a készítési módját leírni.