Advent 4.

A negyedik adventi héten egy olyan játékot választottam, ami arról tanít, hogy Jézus születése óta hogyan  lehet kapcsolatunk Istennel.

Kellékek:

• a résztvevők létszáma szerinti előre elkészített egyszerű karácsonyos rajzok
• ceruzák
• üres lapok

Párokat alkotunk.

A csapatot két részre osztjuk.

Egyik csapat fele lesz a : RAJZOLÓk

Másik fele: BESZÉLŐk

Szabályok:

A rajzoló leül az asztalhoz.

Kezében egy üres lap és ceruza.

A beszélő utasításai szerint kell rajzolni. 

Tilos megnézni a lapot.

Tilos hátrafordulni.

A beszélő áll a rajzoló mögött.

Elmagyarázza, hogy mi van a rajzon.

Nem érhet a rajzoló lapjához.

Egyszerűen rajzolni kell. Majd amikor kész, akkor összehasonlítjuk. 

Fel lehet-e ismerni, ugyanaz szerepel-e a rajzon?

Utána csere.

Megbeszélés:

Mik voltak a szabályok?

Ki tartotta be mindet? Ki nem?

Miért sikerült a feladatot végrehajtani?

Hogyan tudtak a rajzról beszélni?

Magyarázat:

Mit tanít ez a játék arról, hogy mi hogyan lehetünk kapcsolatban Istennel?

Mi olyanok vagyunk, mint a rajzoló. Halljuk, hogy mit mond Isten, de nem látjuk.

Kérdezhetjük őt, megmutathatjuk a rajzunkat, hogy ellenőrizze.

Volt, aki kijavította a rajzát. Ez így van velünk is.

Isten elmondja, hogy milyen életet szeretne nekünk. 

Mi próbáljuk ezt élni. Szólunk hozzá, szól hozzánk.

Minél jobban követjük a tanácsait, ha ellenőriztetjük vele az életünket, annál jobban sikerül

Bibliai összefüggés:

Jézus születése előtt egy hétköznapi ember úgy tudott Istennel kapcsolatba kerülni, hogy egy papot kért meg, hogy helyette beszéljen Istennel.

Aztán a pap elmondta Istennek, hogy mit szeretne mondani neki az ember, aztán Isten elmondta a papnak. A pap pedig elmondta az embernek.

Néhány ember saját maga is személyesen beszélgetett imádságban Istennel, de elég kevesen.

Aztán voltak próféták is, akik a királyoknak és a népnek együtt mondta el az Isten üzenetét.

Szóval kellettek a közvetítők.

Jézus megszületett, felnőtt és később meghalt és feltámadt. És a feltámadása óta ő a közbenjáró Isten és ember között.

Mi egyenként beszélhetünk Istennel, bár szemünkkel nem látjuk.

Sőt Ő válaszol is, amit a szívünkben hallunk.

(Egyik osztályban az egyik fiú ekkor így szólt a másodikos osztálytársához:

-Ott hallod Őt, a kis tetkód alatt. U.i. nyaklánc helyett a kislány lemosható matricát viselt.)

És mi szólhatunk neki, és Ő válaszol.

Így azért könnyebb Istennel beszélni, mint Jézus előtt.

Ez a karácsonyi utolsó tanítás. Négy héten át próbáltam megtanítani a gyerekeknek, hogy miért is jött Jézus.

A sok válaszból az idei az volt:

Jézus azért jött, hogy Isten és ember között a kapcsolat helyreálljon.

Karácsony

Karácsonyra készülünk a hittanórákon. Ezúttal nem a karácsonyi történet egyes eseményeit fogjuk venni, mert azt már sokszor vettük. Idén 4 héten keresztül azokat a bibliai történeteket fogjuk elismételni és megismerni, amelyek elmondják, hogy miért is kellett Jézusnak megszületnie.
Idén a választ így fogalmazom meg magamnak:
Jézus földre jött, hogy helyreálljon a kapcsolat Isten és ember között.
olyan történeteket keresek, amelyekben erről van szó.
A kiindulás az Édenkert lesz.
A bűneset előtti és a bűneset utáni Isten-ember kapcsolattal foglalkozunk.
Azt kellene valahogy szemléltetni, hogy előtte akadály nélküli volt a kommunikáció, utána pedig akadályozott.

A bűneset előtti állapotot úgy érzékeltetem, hogy kiderüljön belőle, hogy az engedelmességnek jutalma van.
Ha azt teszik, amit mondok, akkor megkapják.

Két csoportra osztom a gyerekeket:
Ádámok és Évák
A teremben felépítek egy folyópartot. A folyóként funkcionáló kendő alá elrejtek műanyag kupakokat. Ezeket beválthatják kagylóra. Azért nem direkt a kagylót, mert összetaposhatják, összeveszhetnek és többet is vehetnek el egyszerre.
Ez a preventív felkészülés.
A kupakokat becserélem egy kagylóra. Fenti képen látjátok a kagylóimat, nagyon picik egyébként.

Aztán jön a bűneset elmesélése. Felolvasom a Bibliából.

A megromlott kapcsolatot pedig úgy fogom ábrázolni, hogy ismét utasításokat adok, de most már csak egyesével tudják meghallani. A kommunikációhoz készítettem egy eszközt.
Régi újságokból egy papírhengert készítettem.

Öt darab újságot tekertem össze és tettem egymásba.
Egytől ötig megszámoztam. Majd a találkozási pontokat megjelöltem. Azt szeretném, ha a gyerekek raknák össze órán, és így a legegyszerűbb. Amúgy kb. másfél méter hosszú.
Aztán egyesével mindenki kap egy utasítást. Ha túl csendben fülelnének a gyerekek, akkor megkérem őket, hogy halkan és lassan kezdjenek el számolni 20-ig.
(Azért kérem, hogy számoljanak, mert ha azt kérem, hogy beszéljenek, akkor nem tudják, hogy mit beszéljenek, és úgyis figyelni fognak. Így meg tudnak beszélni és figyelni egyszerre.)

Van, aki megértette, van aki nem. Egyik csoportban éppen fele-fele lett az eredmény.
Ezután beszélgetünk:
A kisebbekkel egyszerűen direkt kérdéseket fogalmazok meg, a nagyoknál komolyabb kérdéseket.
A kérdésekre adott válaszoknak oda kell kilyukadni, hogy a bűneset előtt könnyen és egyszerűen beszélhetett Ádám és Éva Istennel.
A bűneset után pedig sokkal nehezebb lett.

Az Édenkert. Középen a tiltott fa.

Beszélgethetünk arról is, hogy mit szimbolizál a papírrúd.
A bűneset után Istennel imádság révén beszélgethettek.
Ha az ember beszél Istennel, engedelmeskedik, akkor Isten megjutalmaz. Ezt áldásnak is nevezzük.