Szoktak-e a hittanórátokra szülők is járni? Nem felnőtthittanra. A gyermekükkel! És ha igen, akkor mik a tapasztalataitok?Nekem volt egy anyukám, aki a kislányával járt gyülekezeti hittanra. Mivel ő nem járt soha gyerekkorában, megkérdezte, hogy maradhat-e. Megengedtem, mert én nagyon szeretem, ha szülők is vannak az órán. A legjobban az tetszett, amikor egyszer annyira beleélte magát az órába, hogy egy kérdésre, amit a gyerekeknek feltettem, egyszerűen és természetesen ő válaszolt. És várta, hogy jó-e a válasz vagy nem.
Én mindig azt mondom a szülőknek, hogy jöjjenek be az órára. Azért, mert akkor legalább ők is megtanulják, amit a gyerek. Ha már úgyis várniuk kell, ne unatkozzanak a folyosón. Aztán természetesen be is szoktam őket vonni. Megkérem, hogy segítsenek. Nem árt a szülőket is tanítani.
Azon gondolkodom, hogy volt-e rossz tapasztalatom. Egyszer egy kisfiú végig az anyukája ölében ült, és nem kapcsolódott be. De amikor nagyobb lett, akkor bekapcsolódott.
Jár hozzátok szülő is?
Vagy nem engeditek? Miért igen és miért nem?
