Gyerekalkalmak célja

Mostan többször kérdezték tőlem:

Mi a célja a hittanórának?

Mi a célja a gyerekistentiszteletnek?

Ugyanúgy tartom-e a hittant, mint a gyerekistentiszteletet?

Igen, ugyanúgy tartom, csak nem ugyanott.

Annyi a különbség, hogy a gyerekistentisztelet elején bent vagyunk a templomban, és az alkalom végén persely is van.

Mind a két tréningen rákérdeztek. És valaki e-mailben is. És lett világos a számomra, és most fogalmazom meg, hogy igen, ugyanúgy tartom.

Mert nekem mind a két esetben ugyanazok a céljaim.

Ezzel lehet vitatkozni. Vitatkozzatok!

Szóval a célok: 

- gyerekeket Istenhez vezetni,

- hithez szükséges információkat tanítani,
(első sorban bibliai történeteket)

- hitéletet gyakorolni.

Ha mind a két esetben ugyanaz a célom, akkor miért legyen már a forma? 

Remélem, hogy ezek a célok megfelelnek Istennek.

Persze a szülőknek a hittanórával más a célja.

Egyszer egy szülőt felhívtam, hogy mostanság nem jött a gyerek órára, és járni fog-e még. 

Anyuka elmondta, hogy persze, jön majd, hátha nekem sikerül megnevelni.

Hú, ez igen! Heti 45 percben milyen kis apróságot várnak el tőlünk!

Aztán azt is mondják sokszor, hogy:

Nem tanul rosszat ott a gyerek. Illetve kell az általános műveltséghez (ovis anyuka mondta múlt héten).

Rendben, e két szülő  tudásátadásra és pedagógiai bravúrra szűkítik le céljaikat a hittannal.

Nektek milyen céljaitok vannak? Ti milyen célokkal találkoztatok? Kiknek a céljaival?

Indirekt kérdés hittanóra elejére valamint hogyan tornázzunk teológiailag hittan elején

Néha az udvarról magukkal hozott ugrálás tölti el a termet hittanóra elején.
Hogyan lehet ilyenkor a figyelmet megnyerni?
Nem szeretek direkt módon fegyelmezni. Inkább valamit kitalálok.
Ma ezt:
Álljunk körbe! Nyújtsátok ki a kezeteket előre. Van benne egy nyitott könyv. Bele van írva, hogy milyen hittanórát szeretnétek.
Olvassuk fel csak gyorsan!

 Elsősök voltak és olyan folyékonyan olvastak. Jól érezni magunkat, meg nevetni, játszani stb.
Én is felolvastam az én könyvemet. Az enyémbe az volt írva, hogy olyan hittanórát szeretnék, amikor a gyerekek jól érzik magukat Isten közelében.

A kézkinyújtás egyszerűen lefogta őket és az, hogy gondolkozni kellett és magukról beszélhettek, teljesen leszerelte őket.

A másik osztály úgy jött hittanra, hogy sok órájuk volt előtte. Keveset mozogtak, ültek.
Velük egy kicsit tornáztunk, mert még csak másodikosok, nem való nekik a sok üldögélés. Persze mozogni is csak teológikusan.
Én mondtam egy akármilyen szöveget és hozzá egy kis mozgást. Ők utánoztak.
Lábunk alatt a teremtett föld. (dobbantás mind a két lábbal)
Fölöttünk a teremtett ég. (nyújtózkodás)
Hátra nézek. (lassan hátrafordulunk) Ott is Isten teremtett világát látom.
Másik oldalra. (lassan...) Itt is Isten teremtett világát látom.
Ott hullámzik a folyó. Esik az eső. Az időjárást is Istennek köszönjük.
stb. A lényeg, hogy Istenhez kössük a gyermekek gondolkodásában a természetet.
A végén egy nagy levegő:
Mindezt neked köszönjük, Istenünk! Ámen

Nem fogják észrevenni a gyerekek, hogy most fegyelmeztünk és hogy a Teremtő Istenről tanítottuk. Mert játékosan tettük.

Tavalyi vihogósok

Minden évben van egy osztályom, amelyikben a lányok semmi mást nem csinálnak hittanon csak vihognak. Idén a másodikosok.
Olyan aranyosak. Mert nem rosszaságból nevetnek, hanem azért, mert egyszerűen jól érzik magukat, egyszerűen szeretnek lenni.
Mondtam is nekik, hogy nem csodálkozom, hogy nevetnek, mert mindig vannak ilyen lányok.
Erre jót nevettek.

Örömelv

Olvastam egy blogbejegyzést. Egy olyan cikkre reagál, amely az Élet és Irodalom c. újságban jelent meg. Írója az ELTE tanára. A cikket nem olvastam, csak ezt a blogbejegyzést, de megragadott egy kifejezés:
örömelv.

Idézet a blogból:

Az első számú probléma a cikk írója szerint a "negatív visszajelzések rendszere":
" ... az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből rosszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza"... Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv."

Rendben, nem értek egyet azzal, hogy csak arra figyel minden iskola, hogy mit nem tud a gyerek. És tanára válogatja, de a cikk írója a rendszerről írta ezt, nem az egyes emberekről.
Viszont, ha ez így igaz, hogy az iskola nem számol az örömelvvel, akkor nekünk itt nagy lehetőségeink vannak.
Mi mekkora előnnyel indulunk, mert

• nem osztályozunk (még)
• elvből örülünk
• nem a memória a lényeg a hittanon
• nem a logika a lényeg a hittanon
• nem a kézügyesség a lényeg a hittanon
• nem a külső a lényeg a hittanon.

Örüljetek mindenkor, még a hittanon is.

Megoldás a kreativitásos gyakorlathoz

Egyik előző bejegyzésben feltettem egy képikérdést.
Most elárulom, hogy mire vonatkozott a 4 fekete pont és az ezer darab piros pont. (Bölcsföldi András egyik interaktív kiállításának az ötlete alapján.)
Minden egyes pont egy generációt szimbolizál.
Isten azt mondja a Tízparancsolatban:


" Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.  ⁶De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat." 2. Mózes 20.

Amikor ezt olvassuk, akkor  nagyon sokszor méltatlankodunk, hogy harmad-negyedízig büntetést ígér Isten? Aztán nem is nagyon figyelünk arra, hogy ezerízig pedig irgalmat ígér.
És az mennyivel több. Lényegesen több.
Nekem nagyon meglepő volt az arányt látni.
A kép megmutatja, hogy Isten hogyan is gondolkodik. Szinte eltűnik az a 4 pont az ezer között.
Ha arról beszélünk, hogy Isten milyennek mutatta meg magát az Ószövetségben, akkor gondoljunk erre. Ez az arány sokkal irgalmasabb, mint a bibliai korban irgalmasnak számító szemet-szemért elv.
Vagyis Isten az Ószövetségben nem annyira büntető, mint kegyelmes. Arányosan kegyelmesebb, mint nem.
Az Újszövetségben Jézussal ez tovább fokozódik.

Ez a képi megjelenítés az arányra teszi a hangsúlyt. Egymás mellett látjuk a 4-et és az 1000-et. Egyszerre érzékeljük.
Amikor szöveget mondunk vagy olvasunk, akkor ezek a számok egymás után vannak. Nem egymás mellett.
Ezért más a hallott, olvasott élmény, mint a látott.

Fontos, hogy hittan órán igyekezzünk a verbális igazságokat
láthatóvá
érzékelhetővé
átélhetővé is tenni.

Húsvéti játék

Élménypedagógiai képzésen tanult játék variációja húsvét előtt:

Cél: Bemutatni a gyerekeknek, hogy Jézus a nehézségek ellenére kitartott. Senki sem tudta eltéríteni a küldetésétől.

Vegyünk egy kötelet. Ez éppen a karácsonyfa rögzítő kötele.
Összecsomóztam, ahogy emlékeztem, hogy a tréner mutatta. Ezt a csomót valami horgászcsomónak hívják. A lényeg, hogyha meghúzzuk, egészen egymásnak feszül a két csomó. (A tulipánt és a krókuszt kénytelen voltam hozzáfotózni.)

Játék: (alsósokra tervezve)
A gyerekek a kötelet megfogják kört alkotva.
A feladat: Alkossatok a kötélből

• pálmafaágat
• egy kenyeret
• egy fát
• egy keresztet
• egy barlangot bejárattal

(Ez egy ovis fa. Bal oldalon a törzse, jobbon a koronája. Felhívom a figyelmet a bal oldali középső kisfiú erőbedobására.) 

Játék megbeszélés:
Elismételjük, hogy mi volt a feladat és hogyan oldattuk meg.
Megkérdezem, hogy mennyire találták nehéznek, könnyűnek és hogyan érezték magukat játék közben.
Tanultatok-e valamit a feladatból.


Feldolgozás:
1. Lépés: Mikor mi történt a nagyhéten? Öt esemény felidézése a gyerekek segítségével.


- Lerakom az asztalra a fenti öt említett formát papírból kivágva.
- Megkérdezem: Mi köti össze ezeket a tárgyakat?
- Megbeszéljük, hogy melyik nap mi történt Jézussal.
- Feladat: a napokat a megfelelő formákhoz tenni.
Kinyomtatom a következő szavakat: (olyan lapra, hogy maradjon hely írni a szavak alá a 3. lépésnél)

• virágvasárnap
• nagycsütörtök
• nagycsütörtök
• nagypéntek
• húsvét

2. Lépés: Napok ismét átgondolása a következő szempont szerint:

Ha nem kitartó Jézus, akkor melyik napon, mit tehetett volna másként?

Miért lett volna nekünk nagyon rossz, ha Jézus másként viselkedik, ha nem kitartó?

3. Lépés: Nehézségi fokozatok.

Minden nap mellé írunk egy számot. Mennyire lehetett az a nap nehéz Jézusnak. 

0 és 10 között

Minden javaslatot felírunk. Mindenkit megkérdezünk, hogy miért gondolja ezt.

Zárás: 

Milyen érzést vált ki bennetek, hogy Jézus ennyi nehézség ellenére mégis hű maradt a küldetéséhez, és vállalta értünk a halált?

Ezt az érzést fogalmazzuk meg imádságban.

Játék a hittanon-Miért jött Jézus?

 A mai konfirmációs előkészítőn játszani fogunk. Mégpedig tanulási céllal.

Keresztelő Jánoshoz megyünk el képzeletben. A gyerekek kapnak egy-egy szerepet, és én fogom a történet elmesélésével irányítani, hogy mit tegyenek. De azt nem mondom meg soha, hogy mit gondoljanak vagy mit érezzenek, hogy belül mi menjen végbe bennük. Pontosan az a lényeg, hogy próbálják meg átélni, amit azok az emberek átélhettek. És óra végén megbeszéljük, hogy miért is van szüksége az embereknek megtérésre, és hogyan mehet ez végbe.  

Előkészület:

Terem egy részében leterítek a földre egy kék anyagot. Ez lesz majd a Jordán folyó. 

(Van készleten egy flakon igazi Jordán víz is. Majd azt is beviszem. Ld. fénykép.)

A hittanos szereplős ruhakészletből viszek be az órára.

Becsomagolok előre különféle tárgyakat. Pl.:

- gyertya

- textil

- kagyló

- fadarab

- olaj

- mazsola

Az óra:

Mindenki látatlanban választ egy tárgyat. Minden tárgy egy bibliakorabeli foglalkozásra utal.

Ha megvan a tárgy, akkor mindenki kigondol ezekhez egy nevet, életkor, családi szituációt. 

Felveszik a jelmezt.

Egyenként mindenkitől megkérdezem:

- Hogy hívnak?

- Hány éves vagy?

- Mi a foglalkozásod? (Részleteket is kérdezek a foglalkozással kapcsolatban.)

- Mesélj egy-két dolgot a családodról.

Elmegyünk a terem egyik felébe, ahol leterítettem egy kék anyagot.

Utána azt mondom:

Itt vagyunk most a Jordán partján. Előttetek van Keresztelő János.

Halljátok, ahogyan nagy hangon kiáltja:

"Készítsétek az Úr útját! Tegyétek egyenessé ösvényeit!"

Látjátok, hogy körülöttetek sok-sok ember van.

Halljátok, hogy tovább beszél Keresztelő János:

"Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöt!"

(Táblára vagy nagy lapra fel lehet írni ezeket a mondatokat, hogy jobban megmaradjanak a gyerekek fejében.)

Látjátok, hogy odamegy Keresztelő Jánoshoz néhány ember, és azt kérdezi:

"Mit tegyünk?"

Ő meg azt feleli:

"Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs. Akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjen."

Látjátok, hogy odamegy Keresztelő Jánoshoz néhány katona, és azt kérdezik:

"Mester, mit tegyünk?"

Ő meg azt feleli:

"Senkit se bántalmazzatok, meg ne zsaroljatok, és elégedjetek meg a zsoldotokkal."

Odamentek Keresztelő Jánoshoz közelebb.

Érzitek, hogy nektek szól ez az üzenet.

"Teremjetek megtéréshez illő gyümölcsöt!"

Nektek is van mit megváltoztatni.

Van mit megjobbítani.

Most, itt  Jordán partján rájöttök, hogy mi az, ami nem tetszik Istennek az életetekben. És most ezt szeretnétek megváltoztatni.

Ti is odamentek Keresztelő Jánoshoz, és nektek is megmondja, hogy mit tegyetek. 

(Itt most az a lényeg, hogy nekik kell kigondolni, hogy mit mondana Ker. J. a szerepbeli embernek.)

Figyeljétek, hogy mit mond, és jól jegyezzétek meg.

És most keresztelkedjetek meg a Jordán vizében. Egészen merüljetek le, majd jöjjetek ki a vízből.

(Fejükre terítem a kék anyagot.)

Kijöttök a vízből, és elindultok haza.

Hazaérkeztetek. Késő van, alvás ideje. Már nem tudtok sokat gondolkodni. Fáradtak vagytok, hiszen sok dolog történt.

Csak egyetlen mondatot tudtok elmondani a családnak. Azt, amit nektek mondott Keresztelő János.

(Mindenki elmondja a mondatot.)

Most visszatérünk időben a hittanra. Vegyétek le a ruhát.

Beszélgetős kör a történethez kapcsolódva:

- Hogyan érzed most magad?

- Meséld el, hogy mi történt veled, ki voltál.

- Mit éreztél a történet közben?

Beszélgetés a jelenhez kapcsolódva. Arról beszélgetünk, hogy miért kell megtérni. Hogyan lehet megtérni.

A végén mindenki befejezi a mondatot:

Jézus azért jött el a földre, hogy...

Az óra végét nem tudom részletezni, mert megyek egy olyan foglalkozású emberhez, ki Jézus korában még nem volt, vagy ha volt, én akkor nem mentem volna hozzá. Annyit csak, hogyha volt akkor, akkor egy harapófogót kellett volna becsomagolni.

Váratlan helyzetek hittanon

Nálatok is teremnek olyan gyerekek, akikben túlbuzog a mozgásvágy?

Mármint hittanon.

Mit tesztek ilyenkor?

Van haditervetek erre az esetre?

Vagy eleve mozgásos órákat (is) terveztek?

A 12 éves Jézus a templomban

Óra kisebbeknek.

A 12 éves Jézus jeruzsálemi utazásának történetét 2 részre osztottam. Az első felében csak magáról az odautazásról van szó.

Kézenfekvő volna beszélni arról, hogy valaki elveszett. De két dolog miatt nem teszem.

Egyik: félelmetes arra gondolni egy kisgyereknek, hogy elveszhet,

másik ok: ennek a történetnek nem az "elveszés" a lényege.

• A legfontosabb gondolata, hogy Jézus már egészen kicsi korában is nyilvánvaló módon nagyon szoros kapcsolatban volt az Atyával.

Amikor elveszett Jeruzsálemben, akkor került összehasonlítási helyzetbe a hittudósokkal. És még ők is csodálkoztak.

A történet lényege az, hogy Jézus különlegesen szoros kapcsolatban van az Atyával.

Szeretném most megmutatni, hogy hogyan lehet SOK-SOK kortörténeti információt kis hittanosoknak úgy megtanítani, hogy:

- ne vegyék észre, hogy tanulnak,

- mindent meg is jegyezzenek.

Információk, amelyeket az óra során megtanítunk:

- Názáretből Jeruzsálembe utaztak az ünnepre

- útravaló: víz tömlőben

- étel: kenyérlepény

- szamárral utaztak

- az út lejtőkből és emelkedőkből állt

- nappal erősen sütött a nap

- Jeruzsálemet városfal vette körül

- Jeruzsálembe városkapunk keresztül lehetett bejutni

- az emberek fogadókban szálltak meg

- a város piacterén játszottak a gyerekek

- az út Názáretből Jeruzsálemig több napon át tartott

Az első órán kiemelem, hogy milyen jó, hogy Isten házába együtt utazik ünnepre a család.

1. Előkészület.

Mindent mondjatok és csináljatok utánam! Mielőtt elindulunk, megmutatom, hogy milyen mozdulatok lesznek. (Lesz több is, de azok egyszerűek, felesleges gyakorolni.)

Azért próbáljuk előre, mert kicsik. Alsósokkal nem kell előre gyakorolni.

- Ez egy tömlő. (Mintha kezemben vizes tömlőt tartanék.)

- Iszunk. (Utánozom az ivást.)

- Ez egy kenyérlepény. (Egyik tenyér fölfelé, másikkal mintha a lepény tetejét simítanánk.)

- Ez egy szamár. (Ezen nevetnek, ők mutatják, hogy hogy legyen a szamár.)

- Süt a nap. (homloktörlés)

- Lejtő. (Úgy lépünk, hogy egyre jobban leguggolunk.)

- Emelkedő (Előző fordítva.)

Bevezető szöveg:

Most visszatekerjük az idő kerekét. És elutazunk Jézussal együtt valahova, ahova ő is elment a családjával és a rokonaival, amikor 12 éves lett. Ezt az utat fogjuk most mi is képzeletben végigjárni.

Mindent mutatok előre.

Ti ismételjétek meg.

2. Játék:

Tekerjük most együtt vissza az idő kerekét. Fogjuk meg a mutatót és tekerjük vissza! (Levegőben tekerünk, mindegy, hogy milyen irányban.)

(A szöveget ritmusosan mondom.)

Tetszés szerint változtatható. A kezdő két mondat refrénszerűen visszatér.

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe! (ritmusa: ti-ti-tá-tá-tá)

- Ez a város Názáret.

- Pakoljunk össze!

- Ez itt egy tömlő!

- Öntsük tele vízzel!

- Kész.

- Ez itt egy szamár.

- Tegyük rá a tömlőt.

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Ez itt egy kendő. (jobb kéz)

- Ez egy kenyérlepény. (bal kéz)

- Csomagoljuk be! (lepényt átrakjuk a kendőre)

- Csomózzuk össze! (mármint a kendő végeit)

- Ez itt egy szamár.

- Tegyük rá a kenyeret!

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Mindenki itt van?

- Kicsik is?

- Nagyok?

- Üljünk fel a szamárra!

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Lejtő!

- Lejtő!

- Emelkedő!

- Emelkedő!

- Süt a nap!

-Igyunk!

-Együnk!

- Este van!

- Szálljunk le a szamárról!

- Hajnalpírra keljünk fel! (Kakasszó mégsem lehet útközben!)

- Aludjunk!

- Horkoljunk!

- Keljünk fel!

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Itt a szamár!

- Szálljunk fel!

Itt lehet még húzni az időt, a gyerekektől függően. Lemehetünk a Jordán folyóhoz fürdeni. Hiszen a folyómentén utazunk.

- Megérkeztünk.

- Itt van a város!

(Órán jött egy jó ötletem.)
- Mennyi ember! (Gyerekek fejére sorban ráteszem a kezem. Ez tetszett nekik.)

- Menjünk be a városkapun!

- Keressünk egy fogadót!

- Szálljunk le a szamárról!

- Kössük ki a szamarat!

- Halljátok az éneket?

- Menjünk el a piacra!

- Ott játszanak a gyerekek!

- Menjünk mi is játszani!

Itt elénekeltük és eljátszottuk az "Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak ...c. éneket.

- Itt vagyunk az ünnepen!

- Jeruzsálemben!

3. Megbeszélés

Játékszervező tréningen voltam a hétvégén, és ott tanultam, hogy az ú.n. élménypedagógia mindig így zárja le a játékokat.

A megbeszéléssel rögzítjük az infókat és értelmezzük.

Kérdések pl.:

Hol voltunk?

Mit csinálunk?

Miért mentek az emberek Jeruzsálembe?

Befejezés:

Az ünnepek mindig nagyon nagyon izgalmasak voltak. Az utazás, találkoztak távoli rokonokkal, ismerősökkel, a templomban jó volt, hogy Istenhez imádkoztak együtt.

De volt egy olyan ünnep, amikor valami nagyon-nagyon szokatlan dolog történt Jézussal 12 éves korában a templomban.

Ezt mesélem el a jövő héten.

Mi a hittanóra?

A hittanórát én nem annyira tanórának tekintem, sokkal inkább egy istentisztelethez hasonló eseménynek. Nem az a lényeg, hogy valamit elmondjak, és azt a gyerekek képesek legyenek egy év múlva is elismételni.

Nem a gyerekek intellektusát szeretném megmozgatni, hanem a lelküket megérintetni.

(Ezért nem szoktam soha olyan feladatot kitalálni, amit az okos gyerekek tudnak jobban elvégezni. Például, hogy az aranymondást találd ki úgy, hogy megadok minden második betűt.)

Egyszer egy anyuka beíratta hozzám a gyermekét azzal, hogy hátha nekem sikerül megneveli a gyereket. Túl sokat gondolt rólam. De nagyjából a szülők fele azzal az indíttatással küldi hittanra a gyermekét, hogy itt csak jót tanul a gyerek, és nem árt, ha ismeri a Bibliát.

Nem azért tartok hittanórát, hogy a gyerekek általános műveltségét támogassam.

Azt szeretném, ha hinnének. És erre is biztatom őket.

Minden órán vannak olyan elemek, amelyek liturgiai elemeknek lehet nevezni. Ezeket fontosnak tartom.

Hittanos liturgiai elemek:

1. Kezdő elemek
2. Ima
3. Ének
4. Záróelemek

Néhány gondolat az egyes elemekről:

1. Kezdő elemek: Többféle módon szoktuk határozottan kifejezésre juttatni, hogy most kezdődik az óra. Szerintem ez fontos a gyerekeknek. Főleg, hogy nem a csengetési rend szerint kezdődik az óra.

- Harangozás: Egy egyszerű mozgással kísért dal, amit én találtam ki.

Harangozunk, miközben azt ének énekeljük: Bim-bam-bim-bam kezdődik a hittan!

Háromszor énekeljük el, mindig egy fél hanggal magasabban. A harmadik ének után a ugrunk egyet

és a fejünk fölött tapsolva mondjuk, hogy: Most.

Ezzel világos, hogy figyelni kell. Ez a kicsiknél nagyon jó. Alsósok is szeretik.

- Néven köszönés: Van egy német ének, amit szabadon lefordítottam, és az szövege:

Szia ..., jó, hogy eljöttél! (A kipontozott résznél mindenki a saját nevét énekli.) Ez háromszor ismétlődik,

aztán az a szöveg: Hittanóra van!

- Áldás kérés: Körbe állunk és miközben a szomszéd vállára teszi a kezét, mindenki elmondja azt a mondatot: Az Úr áldjon meg Téged!

Ha körbeér az áldás: Az Úr áldjon meg minket!

Ez a formula minden évben változik.

2. Ima.

Mindig megkérem a gyerekeket, hogy ők mondják meg, hogy mit imádkozzak.

Összesen három témát kérek. Annyit könnyű megjegyezni.

3. Ének:

Énekeket szeretem mindig mozgással összekötni. Ez nem csak a mutogatást jelenti, hanem körjátékokat is.

Pl.: Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak....

4. Záróelemek: Szerintem nagyon fontos, hogy le legyen zárva liturgikusan az óra. Ugyanazok az elemek, mint a kezdésnél.

Egy variáció van, amit sok csoport nagyon szeret. Úgy mennek ki a teremből, hogy a Néven köszönős éneket éneklik.

Ilyenkor a szöveg: Szia...! Jó, hogy itt voltál! És a 3. sor után: Hittanóra volt.