Pál

Az ovis hittannal meg úgy jártam, hogy először e tanévben egy darab kislány és összes többi fiú van.

Hol van a tavalyi összes hosszúhajú szőke királylány?

Persze iskolában.

Ezért fiús témát kell elővenni.

Hát, így aztán a téma bevezetése gyanánt a következő kérdéseket tettem fel:

Ismeritek a rettenthetetlen tengeri kalandort?

Ismeritek a férfit, akin nem fogott a kígyómarás?

Hallottatok a bátor hősről, akit háromszor sem tudtak megölni?

Ismeritek az embert, aki túl élt még egy félelmetes hajótörtést is?

Mesélt nektek valami már arról, aki rettenetesen gonosz volt, aztán megvakult egy időre?

Tudjátok annak az utazónak a sorsát, aki lóról hajóra váltott?

Hallottátok, hogy halált megvető bátorságának oka az volt, hogy isteni küldetéssel utazott?

Aztán az asztalon végigmutogattuk a kezünkkel, kopogtatva, csapkodva, zörögve, hogy mi mindent nem is tudunk róla.

Hát, róla fogok mesélni.

Amúgy azt is kérdeztem így az elején, hogy vajon kiről kellene elnevezni egy gyermeket, akiből nagy embert szeretnének nevelni a szülei? Amúgy megvolt mindenük, neveltethették a fiúkat olyannak, amilyennek csak akarták.

Beérkezett javaslat:

Darth Vader.  :)

Aztán javaslatok érkeztek híres emberek nevével.

Aztán elárultam, hogy a rettenthetetlen tengeri utazó egy király nevét kapta.

Azért, aki a legelső volt és mindegyik közül a legmagasabb a Biblia királyai közül.

Így lett a fiú neve: Saul.

Itt kezdődik a történet.

A 12 éves Jézus a templomban

Óra kisebbeknek.

A 12 éves Jézus jeruzsálemi utazásának történetét 2 részre osztottam. Az első felében csak magáról az odautazásról van szó.

Kézenfekvő volna beszélni arról, hogy valaki elveszett. De két dolog miatt nem teszem.

Egyik: félelmetes arra gondolni egy kisgyereknek, hogy elveszhet,

másik ok: ennek a történetnek nem az "elveszés" a lényege.

• A legfontosabb gondolata, hogy Jézus már egészen kicsi korában is nyilvánvaló módon nagyon szoros kapcsolatban volt az Atyával.

Amikor elveszett Jeruzsálemben, akkor került összehasonlítási helyzetbe a hittudósokkal. És még ők is csodálkoztak.

A történet lényege az, hogy Jézus különlegesen szoros kapcsolatban van az Atyával.

Szeretném most megmutatni, hogy hogyan lehet SOK-SOK kortörténeti információt kis hittanosoknak úgy megtanítani, hogy:

- ne vegyék észre, hogy tanulnak,

- mindent meg is jegyezzenek.

Információk, amelyeket az óra során megtanítunk:

- Názáretből Jeruzsálembe utaztak az ünnepre

- útravaló: víz tömlőben

- étel: kenyérlepény

- szamárral utaztak

- az út lejtőkből és emelkedőkből állt

- nappal erősen sütött a nap

- Jeruzsálemet városfal vette körül

- Jeruzsálembe városkapunk keresztül lehetett bejutni

- az emberek fogadókban szálltak meg

- a város piacterén játszottak a gyerekek

- az út Názáretből Jeruzsálemig több napon át tartott

Az első órán kiemelem, hogy milyen jó, hogy Isten házába együtt utazik ünnepre a család.

1. Előkészület.

Mindent mondjatok és csináljatok utánam! Mielőtt elindulunk, megmutatom, hogy milyen mozdulatok lesznek. (Lesz több is, de azok egyszerűek, felesleges gyakorolni.)

Azért próbáljuk előre, mert kicsik. Alsósokkal nem kell előre gyakorolni.

- Ez egy tömlő. (Mintha kezemben vizes tömlőt tartanék.)

- Iszunk. (Utánozom az ivást.)

- Ez egy kenyérlepény. (Egyik tenyér fölfelé, másikkal mintha a lepény tetejét simítanánk.)

- Ez egy szamár. (Ezen nevetnek, ők mutatják, hogy hogy legyen a szamár.)

- Süt a nap. (homloktörlés)

- Lejtő. (Úgy lépünk, hogy egyre jobban leguggolunk.)

- Emelkedő (Előző fordítva.)

Bevezető szöveg:

Most visszatekerjük az idő kerekét. És elutazunk Jézussal együtt valahova, ahova ő is elment a családjával és a rokonaival, amikor 12 éves lett. Ezt az utat fogjuk most mi is képzeletben végigjárni.

Mindent mutatok előre.

Ti ismételjétek meg.

2. Játék:

Tekerjük most együtt vissza az idő kerekét. Fogjuk meg a mutatót és tekerjük vissza! (Levegőben tekerünk, mindegy, hogy milyen irányban.)

(A szöveget ritmusosan mondom.)

Tetszés szerint változtatható. A kezdő két mondat refrénszerűen visszatér.

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe! (ritmusa: ti-ti-tá-tá-tá)

- Ez a város Názáret.

- Pakoljunk össze!

- Ez itt egy tömlő!

- Öntsük tele vízzel!

- Kész.

- Ez itt egy szamár.

- Tegyük rá a tömlőt.

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Ez itt egy kendő. (jobb kéz)

- Ez egy kenyérlepény. (bal kéz)

- Csomagoljuk be! (lepényt átrakjuk a kendőre)

- Csomózzuk össze! (mármint a kendő végeit)

- Ez itt egy szamár.

- Tegyük rá a kenyeret!

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Mindenki itt van?

- Kicsik is?

- Nagyok?

- Üljünk fel a szamárra!

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Lejtő!

- Lejtő!

- Emelkedő!

- Emelkedő!

- Süt a nap!

-Igyunk!

-Együnk!

- Este van!

- Szálljunk le a szamárról!

- Hajnalpírra keljünk fel! (Kakasszó mégsem lehet útközben!)

- Aludjunk!

- Horkoljunk!

- Keljünk fel!

- Menjünk el az ünnepre!

- Jeruzsálembe!

- Itt a szamár!

- Szálljunk fel!

Itt lehet még húzni az időt, a gyerekektől függően. Lemehetünk a Jordán folyóhoz fürdeni. Hiszen a folyómentén utazunk.

- Megérkeztünk.

- Itt van a város!

(Órán jött egy jó ötletem.)
- Mennyi ember! (Gyerekek fejére sorban ráteszem a kezem. Ez tetszett nekik.)

- Menjünk be a városkapun!

- Keressünk egy fogadót!

- Szálljunk le a szamárról!

- Kössük ki a szamarat!

- Halljátok az éneket?

- Menjünk el a piacra!

- Ott játszanak a gyerekek!

- Menjünk mi is játszani!

Itt elénekeltük és eljátszottuk az "Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak ...c. éneket.

- Itt vagyunk az ünnepen!

- Jeruzsálemben!

3. Megbeszélés

Játékszervező tréningen voltam a hétvégén, és ott tanultam, hogy az ú.n. élménypedagógia mindig így zárja le a játékokat.

A megbeszéléssel rögzítjük az infókat és értelmezzük.

Kérdések pl.:

Hol voltunk?

Mit csinálunk?

Miért mentek az emberek Jeruzsálembe?

Befejezés:

Az ünnepek mindig nagyon nagyon izgalmasak voltak. Az utazás, találkoztak távoli rokonokkal, ismerősökkel, a templomban jó volt, hogy Istenhez imádkoztak együtt.

De volt egy olyan ünnep, amikor valami nagyon-nagyon szokatlan dolog történt Jézussal 12 éves korában a templomban.

Ezt mesélem el a jövő héten.

Az Édenkert elhagyása

A csoportot két részre osztom. Lesznek fák és bokrok.

A fák felemelt kezükből koronát alkotnak. A bokrok leülnek a szőnyegre, és szintén felemelik a kezüket.

A kicsi katicabogár éneke alapján.

A katicabogár nagyon szeret itt lakni ebben a kertben. Szálldogálhat a bokrokra (rászáll valaki vállára), szálldogálhat a fákra, és ringatózhat a kellemes langyos szélben.

Az is jó ebben a kertben, hogy itt lakik egy nagyon kedves nő és egy nagyon kedves férfi.

A nő minden nap énekelget neki, amikor körülötte száll. Mindig kinyújtja az ujját, és ő rászáll.

A katica meghallgatja az éneket, majd tovább repül.

Mit énekel a kedves néni?

(Itt elénekelhetjük az éneket.)

Nagyon jó itt neki.

Egyik reggel megint csak keresi a kedves embereket.

De nincsenek ott, ahol szoktak lenni.

Benéz a katica az egyik bokor mögé (bokor-gyerek háta mögé), semmi. Benéz a fa mögé, de semmi.

Tovább repül.

Végig kutatja az egész kertet. Sehol sem találja őket.

Vajon hol lehetnek?

Talán nagyon jól elbújtak?

Nem bizony.

Elmentek a kertből, ki kellett menniük.

A kicsi katicabogár elindult, hogy megkeresse őket. Mert nagyon szerette volna hallani ismét azt az éneket. Rászáll a kert legszélsőbb fájára, és kukucskál.

Majd felemeli szárnyait, és elindul.

Ahogy elhagyja a kert legszélső fáját, látja ám, hogy itt, a kerten kivül nincs olyan sok szép gyönyörű bokor és fa.

Vannak fák itt is, de nem olyan szépek.

Meg is pihen az egyiken.

Jó sokat kell repülnie a következő bokorig. Mert az messze van.

El is repül.

És meg is látja, hogy messze messze ott vannak a kert régi lakói.

Odarepül a kedves nénihez.

De a néni nem is veszi észre először, mert nagyon dolgozik.

Éppen magokat őröl két kő között. Hogy legyen belőle kenyér.

De a kis katica azért ott kering körülötte.

Végül a kedves néni felnéz, és elmosolyodik.

És elénekli a katica énekét.

A katica elfárad, majd lepihen egy falevélen. Este lett. Nagyon boldog, hogy megtalálta a kedves embereket és hallotta az énekét.

Amikor vége a történetmesélésnek, minden fa és bokor visszaváltozik, és felteszek néhány kérdést, mert ez egy összevont csoport, és a gyerekek egy része úgyis ismeri Ádám és Éva történetét.

1. Hogy hívják a nénit, aki a kertben lakott?
2. Hogy hívják a bácsit?
3. Mi a kert neve?
4. Miért volt olyan szép és jó a kert?
5. Miért nem találta a katica Ádámot és Évát?
6. Miért kellett elmenni a kertből?
7. Nehezebb lett Ádám és Éva élete a kerten kívül?
8. Te visszamennél a kertbe vagy ott maradnál az Éden kerten kívül?

Ezen az órán nem beszéltem arról, hogy miért kellett elhagyni a kertet. Ma csak arról van szó, hogy a kertben minden szép és jó, de ez megváltozik. A kerten kívül is ad Isten élelmet, csak minden nehezebb.

A miértről a következő órán lesz majd szó.

Ovis hittan-hála a teremtésért

Két csoportra osztottam az ovisokat. Fiúk és lányok csapatára. Ez volt a feladat:

• Fiúk, itt van egy kép. Nézzétek meg, hogy mit láttok a képen. És mondjátok el a lányoknak, hogy mi van a képen. Mondjátok el, hogy mit láttok a képen, amit Isten alkotott.
  Ugyanazt a képet adtam a kicsiknek, mint a konfirmandusoknak.

Lányok ugyanígy.

Ezek a kis 5 évesek megbeszélték, hogy mi van a képen, majd elmondták! Nem gondoltam volna, hogy képesek lennének ilyen ügyesen megbeszélni.

Az is érdekes volt, hogy előtte nagyon mozgékonyak voltak, és ennél a feladatnál hihetetlenül koncentráltak.