2010. március 16., kedd

József találkozik a testvéreivel

Elmesélek nektek egy történetet.
Segítetek nekem elmesélni?
Ti lesztek a szereplők, én leszek a mesélő, aki mindent irányít és mondja, hogy mit kell tennetek.

Egyikőtök kap egy egyiptomi nyakdíszt.

Cáfenat-Panéah vagyok. (A gyermek kezét egyiptomi módra előtte keresztbe tetetem.)

Én vagyok Egyiptom felügyelője.
Már hét éve vagyok Egyiptom felügyelője.

(Megjegyzés: Nem árt, ha a szokatlan fogalmakat kétszer is elmondjuk egymás után, majd a továbbiakban megismételjük, mert így tudják megjegyezni a gyerekek.)

Hét évig csak gyűjtöttük a gabonát, meg gyűjtöttük. Építettünk hatalmas magtárakat, meg raktárakat gabonának. Sok volt az eső, ezért sok volt a termés.
Aztán elmúlt egy a csodálatos időszak, és most már minden megváltozott.
Már nem esik egy ideje az eső. És a gabonamagot hiába vetjük el, csak nem akar megnőni. A Nílus folyóból próbálunk öntözni. De alig van vize. Hiszen nem esik az eső.

Amióta kevés a gabona, az emberek egyre kevesebbet tudnak enni.
Nekem pedig nagyon sok dolgom lett.
Képzeljétek el, hogy a hatalmas fáraó mindenkit hozzám küld, aki gabonát akar vásárolni.
Azt mondja:
Menjetek, csak Cáfenat-Panéahhoz! Ez vagyok én. Azt mondja: Vegyetek tőle gabonát! Majd ő ad nektek!
Képzeljétek, még egészen messziről is jönnek!
Ma is érkeztek Kánaánból.
Én intézem az eladásokat.
Ma fogadom a kánaáni vevőket.

(Néhány gyereket odavezetek József elé. A későbbiekben mindig a mögött a gyermek mögött leszek, akit éppen beszéltetek. A kezét időnként megmozgatom. Szeretek beiktatni egy-két vicces dolgot is. Például megvakartatom az orrát.)

Honnét jöttetek?

Kánaánból. Nagy az éhínség nálunk. Nem esik az eső. Becsületes emberek vagyunk. Testvérek. Kánaán földjéről jöttünk, hogy gabonát vásároljunk. A legkisebb testvérünk meg otthon maradt.

Ekkor ismerte fel az egyiptomi felügyelő, hogy ezek az emberek az ő testvérei. Mert ő nem volt más, mint József, aki a börtönből azért jutott ki, mert meg tudta mondani, hogy mit jelent a fáraó álma.
Rájött József, hogy a testvérei állnak előtte.
De nem mutatta az arcán, hogy mit érez.
Pedig sokfélét érzett!

Örült, hogy látja a testvéreit.
Aztán mérges volt, hogy eladták őt.
Aztán félt, hogy mi történt az apjával, él-e még.
Büszke is volt, mert érezte, hogy az ő álma meg most teljesedett be, amit álmodott a csillagokról, meg a meghajló kévékről. Itt hajlonganak előtte a testvérei!
De őt nem ismerték fel, mert egyiptomi ruhában volt, mert már megnőtt, mióta utoljára látták. És egyiptominak nézett ki.

Így a sok érzés miatt azt mondta nekik József: Bizonyítsátok be, hogy nem kémkedni jöttetek az országunkba. Menjetek haza, hozzátok ide a legkisebb testvéreteket.
Lehet, hogy nem akartok visszajönni, ezért egy valaki itt marad közületek.

Te maradsz itt!
(Rámutatunk valakire, akit kiemelünk a testvér-szereplők közül, leültetjük egy székre.)
Adjátok ide a pénzt!
Menjetek a raktárba a gabonáért, amit kifizettetek.

A testvérek kimentek. József odafordult az egyik emberéhez. Itt az erszény és a pénz, tett vissza a zsákokba!


Így is lett, a testvérek hazamentek az apjukhoz. Mindent elmeséltek neki. És kérték, hogy a legkisebb testvért, Benjámint engedje el velük vissza Egyiptomba, hogy bebizonyíthassák, hogy ők nem kémek.

Jákób nagyon-nagyon szomorú lett. Hiszen egy gyermekét már elveszítette, Simeon kint maradt Egyiptomban, és most Benjámint is küldje el az ismeretlenbe?
De ahogy telt az idő, elfogyott megint az élelem, és Jákób elküldte fiait ismét Egyiptomba, de most már velük ment Benjámin is.
Vittek magukkal sok ajándékot.

Meghajoltak József előtt.
Bemutatták Benjámint, a legkisebbet.

Ekkor József annyira megörült, de annyira szomorú is volt, hogy ilyen rég nem találkozott a családjával, hogy kiment egy másik terembe.

A teremben pedig minden szomorúságot kisírt magából. Amikor megnyugodott, akkor kiment újra.

József most azt parancsolta az egyik emberének, hogy Benjámin zsákjába rejtsék el az egyik ezüst serlegét.

Megint elindultak hazafelé a testvérek.
József utánuk küldetett. Azzal vádolt meg őket, hogy ellopták a serlegét.
Ellopták?
Nem, bizony, ő viccelte meg így a testvéreit.
Azt mondta, ha meglesz a serleg valakinél, akkor azt megbünteti, az lesz az ő rabszolgája.

Ekkor a testvérek nagyon megijedtek, mert nem akartak Benjámin nélkül hazatérni.
Hogy ijedtek meg?
Próbálták Józsefet rábeszélni, hogy ne tegye Benjámint rabszolgává, mert az apjuk ebbe belebetegszik.

Ekkor József nem bírta tovább.
És elárulta, hogy ő nem más, mint a testvérük.

Nagyon megijedtek a testvérek, hogy baj lesz, mert József megbünteti őket, amiért eladták.
De József megbocsátott a testvéreinek, és nem haragudott már rájuk.
A testvérek bocsánatot kértek, meghajoltak József előtt.
József megbocsátott a testvéreinek, akik rosszat terveztek ellene. De Isten segített Józsefnek, és beteljesítette az álmát, meghajolt előtte mindenki.

Ezután boldogan éltek szeretetben Egyiptomban József és a testvérei.

Hazamentek apjukért, és kiköltöztették őt is Egyiptomba, hogy ne kelljen otthon éhezniük.

2010. március 4., csütörtök

József álmokat fejt a börtönben

Nem találtam megfelelő színezőt a történethez, ezért készítettem egyet. A főpohárnok álmához kapcsolódik, hogy meg tudják jegyezni a gyerekek, hogy ki az, aki ártatlanul volt a börtönben.
A történetet úgy meséltem el, hogy rajzoltam a táblára.
Először felrajzoltam a két ember körvonalát.
Egyik kezébe egy kelyhet, a másikba egy kenyeret. Innen tudták, hogy ki kicsoda.
Utána arcot rajzoltam. Majd rácsokat.
Azután buborékot a fejükhöz, ez mutatja, hogy mit álmodtak. Csak egyszerűen. A főpohárnoknak 3 vesszőt, leveleket, majd egy fürt szőlőt a kehely fölé, és a fürtből csöppeket a kehely irányába.
A fősütőmesterhez csak 3 tálat és madár szárnyakat.
Történet elmondás lényege:
1. József a börtönben is maradt becsületes és vezetésre termett személy, mert a testőrparancsnok mindenki fölé rendelte.
2. József megkérte Istent, hogy mondja el neki, hogy mit jelentenek az álmok.
3. Isten megmagyarázta az álmokat.
4. A mi álmaink általában nem Isten üzenetét tartalmazzák.
5. Józsefnek egy ideig a börtönben kellett lennie, hogy bejuthasson majd a fáraó palotájába.


Gyerekek kérdései:
- Miért került börtönbe a fősütőmester és a főpohárnok?
Mert egyikük tett valamit az ételbe vagy az italba.
- Mit tett?
Olyan dolgot, amitől megbetegedhetett volna a fáraó vagy meg is halhatott volna.
- Nem halt meg?
Nem.
- Honnan tudták, hogy mérget tettek a fáraó ételébe?
Volt egy ember, akinek az volt a foglalkozása, hogy megkóstolta a fáraó ételeit italait.
- Ő halt meg?
Nem tudom, mert nem írja le a Biblia.
- Mi lett a fősütőmesterrel?
Nem szeretném soha megijeszteni a gyerekeket bibliai történettel, ezért annyit mondtam, hogy
Ő nem szabadult ki a börtönből.
- Megölték?
- Miért akarta megmérgezni a fáraót?

Miközben szeretném azt kiemelni, hogy József a börtönben sem omlott össze, hanem kereste a megoldást, a lehetőségeket, és várta, hogy beteljesedjen az az ígéret, amit fiatal korában küldött neki Isten, eközben a gyerekek az iránt érdeklődnek, hogy mégis mi lett a fősütőmesterrel.

A rajzok közben a börtönben lévők szája hol mosolyog, hol legörbül. Gyerekek javaslatára.

József testvérei

Papírból készítettünk egymás kezét fogó 12 testvért.
Az kicsikkel arcot rajzoltunk. Majd valaki kitalálta, hogy ragasszuk össze őket egybe, hogy korona legyen belőle. Mindenki így távozott. Az ovisoknak nagyon tetszett ez a forma, és ez vissza is tartotta őket attól, hogy a szokásos őrült tempó helyett normál iramban hagyják el a termet.
Meglepően lekötötte a kicsiket a rajzolás.
A nagyobbakkal, iskolásokkal pedig az volt a feladat, hogy hármasával vagy négyesével felolvastam a testvérek nevét, és rá kellett írni a figura aljára. Csak egyszer olvastam föl.
Az ilyen típusú (memóriaverseny) feladatokat ritkán alkalmazom, mert a hittan órán nem ez a lényeg. Itt azoknak a gyerekeknek is kell az öröm és sikerélmény, akik lassabban jegyzik meg a dolgokat.

József gyermekkora

Mivel nyáron a német napközis hittantábor kapcsán kezembe került Webber musical-je, ezért a hittanórán ezt használtam segédanyagnak több alkalommal is.
Van egy szereplős ruhás bőröndöm, amibe összegyűjtök már egy ideje mindenféle ruhákat. Nyáron a táborra készítettem József testvéreinek egyszerű fehér, vállon összevarrt ruhákat.
Egyszer valaki az idős rokonától idehozta a régi fehér, néhol lyukas ágyneműit. Tökéletesen át lehetett alakítani ezeket bibliakori ruhákká.
És a táborra varrtam Józsefnek egy kabátot sok színből. Egy elég nagy kabát, aminek a szoknyarésze egy teljes kör.
Minden gyerek kapott egy ruhát, majd a zenére táncoltunk, körbeálltak, én voltam József, felvettem a kabátot, és körben megfogták a szoknyarészét, és zenére forogtunk, meg táncoltunk. Azután megbeszéltük, hogy miről szól a zene, majd újra meghallgattuk.
Az egyik ovis csoport nagyon-nagyon élvezte, a másik képtleen volt figyelni a zenére.
Az iskolai vegyes csoportnak annyira tetszett, hogy kérték, hogy több órán keresztül is hallgassuk a zenét.