Volt szülő, keresztszülő, keresztelőkancsó, víz, baba, szereztetési ige és áldás.
Látszik a képen.
Kaptak keresztelési emléklapot a "szülők".
Egy projekthez (nem egyházi) készültek a képek.
Egy gyülekezetbeli tanárnő kérésére.
Én csak fényképezgettem, főleg arra figyeltem, hogy ne merüljön le az elem.
De nem csak beálltunk úgy, mintha lenne a keresztelő, hanem a tanárnő kérésére felidéztem a szereztetési igét és az áldást is.
A "lelkész" mondta utánam.
Később azt mondja a tanárnő, hogy mennyire más volt így,
mintha csak felolvastuk volna lapról, elmagyaráztam volna, hogy mi szokott történni.
Mert ahogyan mondta az ároni áldás szövegét a "lelkész", a hangján érződött, hogy MEGÉRINTETTE.
Ha FELEJTHETETLENÜL szeretnénk megtanítani valamit,
akkor fontos, hogy ne csak a hallásra, látásra építsünk.
Hanem az élményre.
