Csoportosan

Történetcsoportok

Általában csak egy bibliai történetet szoktunk tanítani a hittanon.
De miért ne lehetne néha történet-egységeket, történet-blokkokat tanítani?
Például lehetne egyszerre venni a három elveszett történetét is.
Tudom, hogy azért a tékozló fiú egy nagyobb falat, de mégis együtt jobban kidomborodik az, amit maga az evangélista is ki akart emelni: Isten nagyon keresi az embert és nagyon örül, ha megtalálja.
Úgyhogy költöttem is egy éneket erre az estre:

1. Nem találom a drachmám, a drachmám, a drachmám.
Nem találom a drachmám, hova gurult el?
2. Nem találok egy bárányt, egy bárányt, egy bárányt.
Nem találok egy bárányt, hova szökött el?
3. Nem találom a fiam, a fiam, a fiam.
Nem találom a fiam, hova kószált el?

Van persze dallama is, amit most ide nem tudok lekottázni.


Vagy van egy másik ilyen történet egység, amit nemrég vettünk gyerekistentiszteleten.
A tanítványok kiküldése-ötezer ember-Jézus a tengeren jár. Márk evangéliumából.
Az az érdekes az egészben, hogy szolgálatba mennek, elfáradnak, szinte ez a történet vége. Hiszen annyi csodát átéltek, lehet ezt még fokozni?
Jézus nagyon figyel rájuk, észreveszi, hogy éhesek, aztán csodát tesz, egy olyan nagyhatású csodát, amit minden evangélista feljegyez. Jól lakik egy elképesztően nagy tömeg az ő kenyerükből. Lehet ennél többet átélni?
Aztán még ugyanekkor hajóra szállnak, és Jézus megint egy újabb arcát mutatja meg, megint egy újabb képességét, csodát, amikor a tengeren jár.
Jézus mindig újabb és újabb csodákat enged átélni a tanítványaival.

És még egy. A tegnapi kérdéshez. Hogy mi tűnt fel az 5000 megvendégelésénél?
Hogy hova lett a maradék 12 kosár kenyér? Erről könnyű megfeledkezni, ha csak a szöveg van előttünk. De ha esetleg a kosarak is ott vannak...
Szerintem az a tanítványoké lett.
Vitták magukkal a hajóba. Hiszen nem lett vége a kiküldetésüknek, hiszen mentek más városokbe és falvakba hirdetni az evangéliumot.
Szerintem ezért maradt pont 12 kosár.
Odaadták az utolsó falatukat és sokkal többet kaptak vissza. Ha nincsenek a figurák, ez nem jut eszembe.

Bartimeushoz

Ha egy bibliai történetet előadunk, eljátszunk, egyszóval vizualizálunk, akkor érdekes mondanivaló derülhet ki a történetből.

Két ilyen felfedezésemről szeretnék most írni Bartimeussal kapcsolatban.

1. Az első felfedezés pár éve történt. Bibliodrámás hittantábort tartottunk Bartimeusról. Miközben eljátszottuk a gyógyulás csodáját, közben néhány gyerek beleélve magát a szerepve, mint jerikói járókelő, beszélgettek. Lejátszódott a csoda. Megkérdeztem a gyerekeket/szereplőket, hogy milyen érzés volt látni, ahogyan meggyógyul Bartimeus. Mire azok, akik beszélgettek, megkérdezték, hogy milyen csoda. Ők nem vették észre, hogy bármi történt. Miközben pontosan háttal álltak "Jézusnak", aki valóban nem több, mint 1 lépésre volt tőlük.

És semmit sem vettek észre.

2. Amikor felállítottuk a múlt héten a hittanon a figurákat. Odament Jézushoz Bartimeus, és előtte megállt, akkor a bábu valahogy meghajolt és én úgy hagytam, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor vettem észre, hogy mennyire szemtől szembe van egymással Jézus és Bartimeus.

Az első, akit a gyógyulás után meglátott Bartimeus, az Jézus volt.

Vasárnap prédikáltam és megfertőződve a játékfigurás hittanórától, magam elé képzeltem figurákkal is a történetet. És feltűnt valami, ami amúgy nem. Az 5.000 ember megvendégelése volt a történet. És elárulom, hogy a kenyerekkel kapcsolatban tűnt fel valami. De mi?