Konfirmációi előkészítőn egy játékkal próbáltam elmélyíteni a fiatalokban azt, hogy mi az egyház.Ez a játék kiemeli:
- Jézus a pásztor,
- mi bárányok vagyunk,
- együtt egy nyáj vagyunk,
- Jézus Krisztus hív el,
- minden egyes tagot külön hív,
- Jézus vezet,
- aki hallgat a szavára, azt elvezeti a célba
Játék bevezetése:
Bárányok vagytok. Az lesz a feladatotok, hogy be kell menni a karámba.
Ez nem lesz nagyon könnyű, mert be lesz kötve a szemetek.
Egy valaki közületek a pásztor lesz.
De még nem tudjátok, hogy ki az.
Van 5 percetek, hogy megbeszéljetek olyan hangjeleket,
amikkel majd a pásztor egyenként vezeti a bárányait.
Mindenkinek bekötjük a szemét.
Tapasztalat:
Nem egyeztek meg abban, hogy mi lesz a jele, ha beérkezik egy bárány.
Így aztán egyszerre ketten is mozogtak. Ekkor közbeléptem úgy, hogy ne hallja a második bárány, hogy az elsőnek mit mondok. Ugyanis az első bárány leleményesen kezdett felmászni bekötött szemmel az asztalra.
Volt, aki lassan ment, nagyon óvatosan.
De volt egy fiú, amúgy is nagyon magas, villámóriás léptekkel elindult. Neki a páncélszekrénynek, úgy kellett odarohannom, hogy nehogy megsérüljön. De ez sem tántorította el attól, hogy továbbra is rohanjon.
Ez jó alapot adott arra, hogy megbeszéljük a végén, hogy ki hogyan indul el a Pásztor hívására.
Megbeszélésnél kiemeltük:
Hogyan hívott a Pásztor? (egyesével, névre szólóan)
Mikor sikerült bemenni a karámba? (ha hallgatott a bárány a hangra)
A játék után először megbeszéltük, hogy mi is történt, és ki hogyan éreztem agát ebbe a helyzetben. Mi okozott nehézséget.
Ebből kiindulva beszélgettünk arról, hogy Jézus egyesével hívja el a gyermekeit.
(Isten Fia a világ kezdetétől fogva... hív el)
A bárányok egyesével alkotják a közösséget. Mindenki más, és mindenki máshonnan jön, különböző ideig tart az út, más és más nehézségekkel kell az úton számolni. Más akadályokat kell legyőzni.
Mindenki a maga tempójában indul el.
Ráadásul van, aki eltévesztette a bal és jobb irányt. Erre is ki lehet térni. Szól Isten, de ha más irányba indulok, akkor megállít (Jónást is pl.).
Ezzel a játékkal nagyon jól ki lehet ábrázolni a láthatatlan egyház fogalmát, működését, az elhívásokat, és hogy egy közösség tagjai vagyunk, a sokféleséget stb.
Attól függ, hogy a végén a játéknak mely mozzanatát emeljük ki, és miről beszélgetünk hosszabban.
amikkel majd a pásztor egyenként vezeti a bárányait.
Mindenkinek bekötjük a szemét.
Tapasztalat:
Nem egyeztek meg abban, hogy mi lesz a jele, ha beérkezik egy bárány.
Így aztán egyszerre ketten is mozogtak. Ekkor közbeléptem úgy, hogy ne hallja a második bárány, hogy az elsőnek mit mondok. Ugyanis az első bárány leleményesen kezdett felmászni bekötött szemmel az asztalra.
Volt, aki lassan ment, nagyon óvatosan.
De volt egy fiú, amúgy is nagyon magas, villámóriás léptekkel elindult. Neki a páncélszekrénynek, úgy kellett odarohannom, hogy nehogy megsérüljön. De ez sem tántorította el attól, hogy továbbra is rohanjon.
Ez jó alapot adott arra, hogy megbeszéljük a végén, hogy ki hogyan indul el a Pásztor hívására.
Megbeszélésnél kiemeltük:
Hogyan hívott a Pásztor? (egyesével, névre szólóan)
Mikor sikerült bemenni a karámba? (ha hallgatott a bárány a hangra)
A játék után először megbeszéltük, hogy mi is történt, és ki hogyan éreztem agát ebbe a helyzetben. Mi okozott nehézséget.
Ebből kiindulva beszélgettünk arról, hogy Jézus egyesével hívja el a gyermekeit.
(Isten Fia a világ kezdetétől fogva... hív el)
A bárányok egyesével alkotják a közösséget. Mindenki más, és mindenki máshonnan jön, különböző ideig tart az út, más és más nehézségekkel kell az úton számolni. Más akadályokat kell legyőzni.
Mindenki a maga tempójában indul el.
Ráadásul van, aki eltévesztette a bal és jobb irányt. Erre is ki lehet térni. Szól Isten, de ha más irányba indulok, akkor megállít (Jónást is pl.).
Ezzel a játékkal nagyon jól ki lehet ábrázolni a láthatatlan egyház fogalmát, működését, az elhívásokat, és hogy egy közösség tagjai vagyunk, a sokféleséget stb.
Attól függ, hogy a végén a játéknak mely mozzanatát emeljük ki, és miről beszélgetünk hosszabban.
