Hogyan tanítsunk olyan könyvekről, amelyben kevés a cselekmény?
Mit kezdjünk egy olyan prófétával, akinek az életéről nagyon keveset tudunk?
1. A legelső, amit megtehetünk: a létező összes információt megkeressük a prófétával kapcsolatban a bibliai szövegből.
Szöveginformációk:
- Lakhely: Tékoa (18 km-re található Jeruzsálemtől) (1, 1)
- Foglalkozása: pásztor és fügetermesztő (7, 14)
- Király: Uzzijá (1, 1)
- Feladata: Izráelben prófétálni (7, 15) elsősorban Bétel ellen,
- Konfliktus: Amacjával, Bétel papjával.
- Konfliktus oka: Ámósz prófétál arról, hogy Izráel fogságba kerül, Jeroboám fegyver által elesik (7, 11).
- Próféciák: szóban és látomásban kapta.
A próféciák témái:
- idegen népek ellen, azok vétkei miatt 1-4. (részekben),
- Izráel ellen bálványimádás miatt (3, 14; 5), hazug istentisztelet miatt (5, 21 kk.),
- Amacjá ellen: parázna lesz a felesége, haláláról (7, 17 kk.),
- társadalmi igazságtalanságok, kereskedői csalások (5, 10-12; 8, 4-6),
- boldog jövő ígérete (9, 11-15).
A szöveg alapján Ámósz történetét szakaszokra lehet felosztani. Pl:
Ámósz elhívása
Az Úr üzenetei
Prófécia és konfliktus Bételben
Ámósz hazamegy
Most Ámósz elhívásának a történetét dolgozom fel.
2. Emeljünk ki néhány információt, amire felépítünk egy kitalált történetet.
Minden információról következtetek valamire, ami alapja lesz a keret-történetnek.
Kiemelt információ: pásztor és fügetermesztő.
Következtetésem: Ámósz egy gondoskodó, előrelátó ember lehetett, aki két lábon álló gazdálkodást. Amikor az Úr elküldte, akkor bizonyára maga helyett keresett olyan megbízható embereket, akik távolléte alatt helyettesítették.
Kiemelt információ: Bételbe küldte el Isten.
Következtetésem: Isten időszakosan hívta el őt egy feladatra, nem kellett feladni mindent az életéből, hanem csak el kellett mondania a próféciákat.
Kiemelt információ: Prófétált a csaló kereskedők ellen.
Következtetésem: Személyesen érintette a sok csalás őt is, mivel munkája során közvetlen kapcsolatban állt kereskedőkkel.
3. Írjunk egy történetet!
Egy címben szereplő foglalkozás-megjelölést egy hittanosomtól tanultam.
A tékoai fügepásztor elindul
Azon a délelőttön Ámósz felesége kétségbeesetten kereste férjét.
- Hol lehet ez az ember akkor, amikor mindjárt ideérnek a kereskedők? Tegnap óta arról beszél, hogy milyen sok lesz az idei gyapjú, és hogy mennyi búzát fog majd venni belőle. És tessék, most sehol sincs!
Ha nem küldte volna már a fiút az apja után, most még egyszer elküldené. És különben is hol van már az a fiú?
Ámósz felesége nyugtalan lett. Nem szokott így viselkedni a férje. Mindig ő várja a kereskedőket, rá soha sem kellett eddig várni. Hacsak nem valami baj érte! A Mindenható őrizze meg őt, csak jöjjön már haza!
Ahogy így tépelődik magában az asszony, megjön a fiú. Roppant furcsa ábrázattal. Nem tudja még az anyai szem sem kiolvasni az igazságot róla.
- Hát ezzel meg mi történhetett?- gondolta az asszony. A szíve kalimpálni kezdett, hogy nehogy történjen valami a férjével. De csak ennyit kérdezett:
- Jön-e már az apád?
A fiú furcsa képpel csak annyit szól:
- Azt hiszem, hogy jön.
Nem kellett sokat várni, mert a bejáratnál megjelent a gazda. Homlokán mély barázdák jelezték, hogy most valamin nagyon gondolkodik.
Hogy mi volt az oka ennek a mély tanakodásnak, nem tudta meg azonnal a feleség, mert a kereskedők ebben a pillanatban megérkeztek. A háziasszony dolga most az, hogy megkínálja őket étellel, itallal.
A délelőtt így telt el. A kereskedők megnézték a gyapjút, lemérték, majd mindent rákötöttek a szamarak hátára. Ámószné megnyugtatta magát. Biztosan nicsen semmi baj. Mindaddig ezt el is tudta hitetni magával, amikor is egy mondatfoszlány jutott el a fülébe. A férje ezt mondta:
- Akkor a jövő héten már én nem... Igen. A pénzt neki...Ahogy megállapodtunk.
- Ez meg mit jelenthet?
Ahogy a kereskedők elmentek, Ámósz ha lehet, még mélyebben elgondolkodva lépett be a házba. Nagyon furcsán nézett ki.
-Talán nem sikerült a vásár?-kérdi az asszony.
- Az nagyon is jól sikerült, még egy kosár aszalt fügét is eladtam a tavalyiból. Vettek volna többet is, ha van.
- Akkor mi a baj?
- Kérlek, hogy pakolj nekem több napra élelmet, mert el kell mennem.
Erre a szóra a fiú is bedugta a fejét az ajtón, és reménykedve kérdezte, hogy ő is mehet-e, mert szeretett volna világot látni.
- Hogyhogy el kell menned? Mennyi ideig, hova mész? Egyedül mész? Mikor indulsz? Mit pakoljak?
Ha nem kellett volna levegőt vennie, akkor biztosan még sok kérdést feltett volna. Így azonban Ámósz belekezdhetett a válaszadásba.
- Évek óta azt veszem észre, hogy az emberek egyre többször megpróbálnak becsapni. Nem akarnak fizetni eleget az áruért. Ha meg gabonát veszek, akkor itthon derül ki, hogy jóval kevesebb a súlya. Hamis mérleggel mértek. Mindig valamit kitalálnak, hogy csalhassanak! Közben meg a gazdagoknak egyre több lesz és több, akinek meg nincsen, azzal meg nem törődnek, akinek meg nincsenek rokonai, az haljon éhen. Annyi szívtelen emberrel találkoztam az utóbbi években. De eddig semmit sem tettem. Csak magamban mérgelődtem, meg a juhaimnak. De most eljött az idő, hogy tegyek végre valamit. Most végre tudom, hogy mit kell tenni.
Szegény Ámószné nem tudta, hogy vajon a nap szúrta meg a férjét, vagy csak egyszerűen megbolondult. Mit akarhat ő tenni a világért? Hiszen csak egy pásztor, hiszen csak egy egyszerű, hétköznapi fügetermesztő! Hogy tudna ő valamit is változtatni az emberek viselkedésén.
Mi jutott az eszébe!?
De mielőtt a férjét végképpen bolondnak tartotta volna, ami ugye nem való, Ámósz elmagyarázta, hogy miért késett el reggel, amikor jöttek a kereskedők.
- Ma reggel Istennel beszélgettem. Az egész úgy indult, hogy elmondtam egy imát. Aztán azon gondolkodtam, hogy hova romlik tovább még ez a világ.
Ekkor meghallottam Isten hangját. És azt mondta, hogy menjek el Bételbe, és mondjam el az üzenetét. Mondjam el, hogy neki nem tetszik, hogy aranyborjút imádnak, ahelyett, hogy neki megköszönnék, hogy annyi éven át mindig megőrizte a népét.
Aztán azt is mondta, hogy mostmár szóljak a szegények kizsákmányolóinak, hogy elég. Nem lehet a nyomorultat és a szegényt tovább kihasználni. Közben meg áldozatot mutatnak be, meg mindent megünnepelnek, és mégsem Isten kedvére élnek. És azt is mondta, hogy ennek nem lesz jó véga, ha mindenki így viselkedik továbbra is. És most elmegyek Bételbe, hogy ott ezt mindenkinek elmondjam. Oda kell elmennem. A határon túlra.
Ha Ámósz felesége nem ült volna, akkor biztosan leül a meglepetéstől. Kérdések kezdtek heggyé tornyosulni a fejében.
De Ámósz folytatta:
- Már szereztem embert a helyemre, míg távol leszek, ő irányítja a nyájakat. Remélem, hogy fügeérésre hazaérek. El kell mennem és tennem kell végre valamit. Eddig nem tudtam, hogy mit tehetnék, de Isten megmutatta, hogy mi a feladatom.
Így összepakolt Ámósz, és elindult a nagy ismeretlenbe. Nem mintha nem lett volna a szívében kétszer annyi félelem, mint a feleségéében. Próbálta magát azzal nyugtatgatni, hogy legrosszabb esetben megkövezik, de azt is túl lehet élni. De ez a gondolat nem nyugtatta meg. Aztán arra gondolt, hogy legfeljebb kinevetik, elzavarják. De a legjobb az volna, ha meghallgatnák Isten üzenetét, és kivinnék Bételből az aranyborjút, aztán mindenki tisztességesen kereskedne, a szegényeknek meg adnának a gazdagok. Az özvegyektől nem vennék el az örökölt adósság miatt a házukat. Az ünnepeket tiszta szívből Istent imádnák.
Félelemmel és reményekkel indult útnak Ámósz. De mindenesetre vele volt az ÚR. Bár nem volt tanult szónok, Isten mégis őt választotta ki erre a feladatra.
Feleségétől, gyermekeitől elbúcsúzott, még adott néhány utasítást a helyettesének, még elrendezett egy-két ügyet, aztán elindult Ámósz, a tékoai fügepásztor, hogy teljesítse a küldetést.
Ki tudja, milyen kalandok várnak rá az ismeretlenben?
----
Az óra végén néhány mai példát mesélek el. Olyan emberekről, akik nem lelkészek, de kaptak Istentől feladatot arra, hogy szolgálatot végezzenek azért, hogy az Isten üzenetét mások meghallják.
