2010. január 27., szerda

Jákób házassága és hazatérése

1. Mózes 29-35.


  • Jákób további történetét mozgással adjuk elő.
    Bizonyos neveknél vagy szavaknál egy-egy előre megbeszélt mozdulatot kell tenni.
    Először leírom a történetet, utána kikeresem belőle a leggyakrabban használt neveket és szavakat, és ezekhez keresek "koreográfiát".
    Az órát azzal kezdjük, hogy ezeket a mozdulatokat gyakoroljuk be.

    Jákób: meghajlás
    Lábán: rámutatunk a lábunkra
    Ráhel: illegetjük magunkat
    Lea: szemünk elé szemüveget formázunk
    Ézsau: kihúzzuk a nyilat
    számoknál: számokat mutatjuk
    imádkozni: imára kulcsolt kéz
    Isten: fölfelé mutatni


    Jákób szemszögéből mesélem a történetet. A figyelmet a Jákóbban végbemenő változásra irányítva.

    Jákób menedéket talált Lábánnál. Nála dolgozott. És még nem is sejtette, hogy Lábán ugyanúgy be fogja csapni őt, mint ahogyan ő becsapta Ézsaut.
    Megegyezett Jákób és Lábán abban, hogy 7 évig dolgozik itt Jákób, és a végén feleségül kapja Ráhelt.

    Meg is rendezték a nagy menyegzőt.
    Igen ám, de Ráhel volt a fiatalabb. És Lábán nem akarta előbb férjhez adni a fiatalabb lányát.
    Ezért úgy elrejtette a menyasszonyt, hogy szegény Jákób csak az esküvő után vette észre, hogy nem is Ráhelt vette feleségül, hanem a nővérét, Leát.
    De hiába mérgelődött Jákób, már megtörtént az esküvő.
    Abban az időben még lehetett valakinek több felesége is. Ezért Lábán azt ajánlotta, hogy még 7 esztendőig szolgáljon nála Jákób, és feleségül kapja Ráhelt.
    7 év után elvehette Jákób feleségül Ráhelt, akit nagyon szeretett.

    Telt múlt az idő, Jákób egyre gazdagabb lett. Sorban születtek a gyermekei. És úgy látta, hogy elérkezett az idő, hogy hazamenjen és újra találkozzon Ézsauval.
    Ezért aztán Jákób fogta a feleségeit, Leát és Ráhelt. Fogta gyermekeit, szolgáikat, szolgálóikat, minden vagyonukat, és útnak indultak hazafelé, Jákób otthonába.

    Bizony Jákóbban félelem volt. Vajon mit szól majd Ézsau? A haragja lecsillapodott már, vagy ellenkezőleg, alig várja, hogy ő hazatérjen, és meg fogja ölni?
    Elhatározta, hogy maga előtt követekkel ajándékokat küld Ézsaunak. És azt üzente, hogy azért küldi az ajándékokat, hogy elnyerje Ézsau jóindulatát.

    Elvitték az ajándékokat, és jönnek vissza a követek. Azt mondják, hogy Ézsau is elindult, jön velük szembe. 400 ember van vele!
    Jákób, most mi lesz veled?

    Jákób nem tudott semmi mást tenni, csak imádkozni Istenhez.
    - Méltatlan vagyok minden jóra, amit tettél velem. "Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem..." (1. Mózes 32, 12) és a családomat.
    Hiszen megígérted, hogy nagy nép lesz az utódaimból, és azt ígérted, hogy megáldasz engem.

    Azon az éjszakán Jákób egyedül maradt. Elküldte családját előre, és ő maga egyedül maradt.
    És ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Valakivel tusakodott reggelig. És ez a Valaki reggel egy új nevet adott Jákóbnak. Izráel lett a neve. És kiderült, hogy Istennel küzdött éjszaka.

    Reggel elindult Jákób Ézsau elé. Nagyon félt. Leborult 7-szer a bátyja előtt. Minden gyermeke, mindenki meghajoltak Ézsau előtt.
    De Ézsau nem volt haragtartó ember. Megbocsátott Jákóbnak, amiért ilyen csúnyán elbánt vele.
    Jákób pedig letelepedett Bételben, azon a helyen, ahol megjelent neki Isten és látott egy égig érő létrát, rajta angyalokkal.

    Jákób visszatérhetett az otthonába. Megbocsátott neki a családja. Ézsau és apja Izsák is.
    Miután hazatért Jákób, még mindig éltek a szülei. Apja is, pedig már régóta gyenge volt. Aztán az élettel betelve meghalt. Fiai temették el.

2010. január 19., kedd

Jákób lajtorjája

Ráhel és Lea beszélget


Két textil baba segítségével mesélem el a történetet. Az egyikük Ráhel, a másik Lea. Akkor történik, amikor megérkezett Jákób Lábánhoz, Ráhel hazaér a nyájjal és találkozik a nővérével.
1. Mózes 28, 10-től 1. Mózes 29,14-ig terjedő szakasz eseményeit beszéli meg a két lány.

(Az áttekinthetőség kedvéért a több információt tartalmazó részt, Ráhel szavait vastaggal írom.)

Először megtanuljuk a neveket. Ráhel és Lea egyenként köszönnek a gyerekeknek, és a gyerekek is néven szólítva köszönnek vissza nekik.


Ráhel és Lea beszélgetnek.
- Lea, Lea, gyere csak ide!
- Mi történt?
- Képzeld el, vendégünk érkezett!
- Hol van?
- Ott beszélget apánkkal a juhok mellett.
- Á, ott. És fiatal?
- Jaj, már megint elfelejtettem, hogy te nem látsz jól. Igen, fiatal. És itt fog lakni nálunk, mert el kellett jönnie otthonról.
- Hogy hívják?
- Jákóbnak.
- Nem valami jó neve van. Csaló. Hát, majd oda kell figyelni, hogy nehogy becsapjon. Biztosan azért kellett eljönnie otthonról. De ki ő? Te tudod?
- Igen, találkoztam vele a kútnál. Képzeld, annyira kedves volt, elhengerítette kérés nélkül a követ a kút szájáról. Segített megitatni a juhokat. Utána pedig kiderült, hogy hozzánk jön.
- És itt fog lakni?
- Igen, apánk megígérte, hogy itt lakhat. Mert ő apánk húgának a fia.
- És beszélgettél vele?
- Egy kicsit. És én mondom neked, hogy nagyon érdekes dolgokat mesélt nekem.
- Tényleg? Mit?
- Azt mondta, hogy egyszer majd nagyon gazdag lesz, és mindene meglesz, sok földje, és innen nem messze fog élni. Most ugyan még nincsen semmije.
- És hogy lesz akkor mindene?
- Azt mondta, hogy Isten szólt hozzá, és ő mondta ezt neki. Álmodott erről.
- Mikor?
- Tegnap éjjel. Képzeld el, azt mondta, hogy Lúz városa közelében érte az est. Lefeküdt a szabadban aludni, és akkor meglátta.
- Mit?
- Egy óriási létrát. olyan nagyot, olyan magasat, amilyet ember nem tud építeni. És a létrán pedig angyalok lépkedtek le és föl.
- Ez nagyon félelmetes lehetett. Biztosan meg is ijedt Jákób!
- És képzeld el, hogy a létra tetején pedig Isten állt ott. És megszólította Isten. És azt mondta neki, hogy ez a föld lesz majd az övé.
- Micsoda? Nem hiszem el! Most még semmije sincs és Isten ilyen nagy ajándékot ígér neki. Micsoda áldott egy ember!
- És azt is mondta Jákób, hogy Isten azt is megígérte, hogy akárhova megy ezután, mindig vele lesz és megőrzi és majd oda visszaviszi, az álom helyére.
- Tényleg? De mi van akkor, ha csak hazudik?
- Szerintem igazat mond. Azt is mondta, hogy akkor megfogadta, hogy mostantól kezdve az Úr lesz az ő Istene, és benne bízik, és Istennek lesz hálás minden jóért az életében.
- Ez nagyon furcsa!
- Igen. És azt is mondta, hogy oltárt épített ott az Úrnak. És elnevezte azt a helyet Bételnek. Mert az az Isten háza.
- Isten háza! Ha el tudnánk oda menni, és meg tudnánk nézni azt az oszlopot, akkor talán kiderülne, hogy igazat beszél-e Jákób. De apánk úgysem engedne el minket egyedül olyan messzire. És nehéz is volna megmagyarázni, hogy hova akarunk menni!
- Hidd el, hogy idővel úgyis kiderül, hogy igazat mondott-e. Mert, ha tényleg igazat mondott, akkor előbb-utóbb gazdag ember lesz.

-Csak azt nem tudom, hogy vajon miért jött el otthonról...

(gyerekeket kérdezem)
Ti tudjátok, hogy miért jött el Jákób otthonról?

Történet értelmezése:
Látjátok, Isten tervbe vette, hogy megváltoztatja ezt a csalót. Nem akarja, hogy így élje le az életét csalóként, hanem jó emberként.
És most Jákób távol került a családjától, egyedül kell megállnia a helyét a családja nélkül. De az a jó, hogy Isten megígérte neki, hogy segít neki. Jákób becsapta a testvérét, becsapta az apját. Rosszat tett. Vállalnia kell a tetteiért a következményeket.

De Isten azt akarja, hogy jó ember legyen belőle.
Ahogyan egy fazekas az agyagból kiformálja az edényt, Isten így kezdi el formálni Jákóbot.
A bételi álommal kezdődik el Jákób javítása. Meglátjuk, hogy sikerül-e megjavulni Jákóbnak.


Órai tapasztalat:

Rájöttem, a beszélgetés során egyszerre többet kell beszélnie a szereplőknek, túl gyakran váltakozik a párbeszéd.
Leának mélyebb hangon mondtam a mondatait.




Abban a csoportban, ahol nagyobb gyerekek voltak


(10-12 évesek), először felolvastuk a történeteket a


Bibliából, és aztán az volt a feladatuk, hogy babával a kezükben játsszanak el egy beszélgetést Ráhel és Lea között. Persze egészen más lett a beszélgetés. A legelején Ráhel és Lea kereste az identitását, mert egy-két pofon lezajlott a babák között.


Utána azért értelmes beszélgetés lett.


Aztán én is előadtam végül a fenti beszélgetést. Így ez a csoport háromszor hallgatta meg a történetet úgy, hogy nem is vették ezt észre.
Nagyon jól megjegyezték.



A másik csoportban is kisebb konfliktussal indított a két baba, ahogyan a mellékelt fénykép is mutatja. Bemozdult babákkal.
A záró kérdésre minden csoport tudta a választ. Emlékeztek, hogy miért kellett menekülni Jákóbnak. Utána a nagyobbaknál sorra vettük, hogy ki kivel milyen rokonságban áll.
A kicsiknél nem, mert a végén mégiscsak unokatestvérek fognak összeházasodni. Ami azért egy kicsit mai szemmel furcsa, és nem is megengedett.

A párbeszéd könnyebb megjegyzéséhez egy vázlatot készítettem:

- vendég érkezik
- Lea rosszul lát
- Jákób neve
- Jákób és Ráhel találkozása a kútnál
- Jákób elmondja, hogy gazdag lesz
- Jákób álma
- Jákób fogadalma
- oltár
- vajon igaz-e ez

- vajon miért menekült el

2010. január 12., kedd

Egy régi vászonzsák mesél

Jákób csalással szerzi meg az atyai áldást

Időpont:
Akkor játszódik, amikor Jákób elmenekült a csalás után Lábánhoz.

Helyszín: sátor belseje.

Hitoktató beöltözik Rebekának.
Egy vászonruha és a derekán öv.
A sátorban jelzésszerű bútorok. A lehetőségekhez képest rendezzük be a helyszínt.
Ágy: anyag vagy takaró. Asztal: papírból készíthetünk egy szimbólikus asztalt, akár kartonból. Szék egy négyzet alakú szövetdarab. Egy ruhásláda. Doboz vagy faláda. (Nekem van több is, én ezt használom.)Szükség van több hajtogatnivaló kendőre, anyagokra. (Lehet anyagmaradék, kendő vagy konyharuha.)

Tudnivalók a gyerekek részére:
Eljátszom a történetet, de nem szólhatnak bele, csak akkor, amikor én megszólítom őket.

Elmondom, hogy én Rebeka vagyok. A férjem Izsák, és sajnos, nagyon idős már. A látása sem a régi. Két gyermekünk született. Ikrek. Jákób és Ézsau. Már felnőttek. Az egyikük most éppen már nem is lakik velünk, mert elment a rokonokhoz lakni. A másikuk a mezőn van.
A gyerekek lesznek a történetben a szolgák, akik most kerültek ide. A szolgáknak mindig megfelelően kellett viselkedni a Biblia idejében. Tisztelettel. Meg kellett tenniük, amit a gazdájuk tőlük elvárt, cserébe ezért ennivalót kaptak és szállást. Csak akkor szólhatnak, ha kérdezem őket, mint szolgákat.

Hogy a szerepükbe minél jobban beleéljék magukat, mindenki kap egy kendőt, ami jelzi, hogy most történetjátszás következik.
Egyenként mindenkinek köszönök:

pl: -Isten hozott, Bence szolgám. Örülök, hogy itt vagy Anna szolgálóm. Gyere be a sátramba és foglalj helyet!

Amikor mindenki leült, kezdem a történetet:

- Itt az ideje, hogy igazán rendet rakjunk a sátorban! Látjátok ezeket a takarókat. Hónapok óta nem voltak kirázva! Menjetek és rázzátok ki! Aztán gyertek vissza és hajtogassátok össze szépen.

(Kirázzák a takarókat, visszajönnek.)
- Itt van ez a sok szövet, rendbe kell tenni mindent. Üljetek csak ide. Én adom a kezetekbe a takarókat, kendőket. Ezeket még gyermekkoromban szőttem, amikor még nem itt éltem, hanem a szüleimmel. Szépen rendesen, hajtogassátok össze, ha kész, akkor el fogjuk pakolni.

(Mindenki kap hajtogat.)

- Nem vagyok ezzel a hajtogatással megelégedve. Kérlek, hajtsd össze újra. Majd beletesszük ebbe a ládába.
(ládát elővesszük)
Mi is van ebben? Jaj nekem! Még több kendő, és törölköző! De van itt valami, ami nem törölköző.

(meglepődött arccal nagyon lassan kiemeli Rebeka a láda mélyéről a vászonzsákot, amibe beleraktuk előzőleg a zsebkendőt, szőrmét vagy azt utánzó anyagot, egy felsőruhaszerű anyagot, egy darab pénzt és egy karperecet)

- Hát ezt nem hiszem! Mennyit kerestem ezt a zsákot, és végig itt volt a szobában.
Biztosan tudni akarjátok, hogy mi van benne!

(Jó esetben a gyerekek felelnek, ha nem, akkor újra rákérdezünk, majd lassan előveszi a tárgyakat Rebeka.)

- A zsebkendő. De sokat sírtam, amikor elköltözött tőlünk Jákób. Ti nem ismeritek őt. Még nem voltatok itt, amikor elment. Elmeséljem, hogy miért költözött el?

(Gyerekek reakciója.)

- Éppen egy évvel ezelőtt történt. Jákóbra nagyon megharagudott Ézsau. El kellett menekülnie innen. Attól féltem, hogy még kárt tesz Jákóbban. Ezért elküldtem őt a hazámba. De ti azt sem tudjátok, hogy a két fiam hogyan is tudott ilyen rossz kapcsolatba kerülni egymással!

(gyerekek reakciója)

- Bár én tudtam az elejétől fogva, hogy a két fiú nagyon nem egyezik. Még meg sem születtek, de már harcoltak egymással. Drága fiam, Jákób, mikor láthatlak megint?

(zsákból előveszi Rebeka a szőrme darabot)

- Ez volt a kezén, amikor megkapta az áldást. Azt gondoljátok magatokban, hogy ennek meg mi az értelme. Már egy évvel ezelőtt is nagyon gyengélkedett a férjem. Már akkor is alig tudott menni. De látni szinte semmit sem látott. Éppen itt voltam, amikor hallom ám, hogy behívatja magához Ézsaut. Bemegy hozzá Ézsau. Azt mondja neki az apja, hogy eljött az idő. Ekkor tudtam már, hogy valamit tennem kell. Ézsau mégsem érdemli meg, hogy minden jót ő kapjon. Hallom, hogy Izsák azt kéri, hogy menjen ki Ézsau a mezőre, fogjon vadat, és készítse el úgy, ahogyan ő szereti, aztán megkapja.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Aztán eszembe jutott valami.
Szólok Jákóbnak nagy titokban, suttogva, nehogy valamit is megneszeljen Izsák. Mondom Jákóbnak, hogy te fiam, most levágsz két kecskét, gyorsan megfőzöm atyád kedvenc ételét, mert ha nem, akkor itt baj lesz. Azt hiszitek, hogy tudta Jákób, hogy mit eszeltem ki?

(gyerekek reakciója)

- Nem bizony. Gyorsan megfőztem a kedvenc ételét, és aztán szóltam Jákóbnak, hogy hozza ide Ézsau itthoni ruháját. Elmagyaráztam neki, hogy eljött az idő. Be kell öltöznie Ézsaunak, és neki kell megkapni. Jákób persze azt kérdezte, hogy mi lesz, ha felismeri őt az apja. Hiszen Ézsau szőrös, ő meg simabőrű. Azt mondtam, ezzel ne foglalkozzon, hanem vegye fel a ruhát. Közben gondolkodtam, mit is tehetnék. És rájöttem. A két kezére és a nyakára odatekertem a kecske szőrt.

(Odahívunk egy gyereket)

- Gyere csak ide, megmutatom, hogy hogyan. Persze te közel sem vagy olyan derék, mint Jákób. De majd megerősödsz te is. Vedd csak fel ezt a ruhát is.

(ráadjuk kezére nyakára a szőr darabot.)

- Hát így adtam rá! A finom gőzölgő étellel beküldtem Jákóbot az apjához. Aztán csak azon izgultam, hogy minden rendben legyen. Mit mondjak, nem volt egyszerű. De Izsák nem igazán látott már. Persze, nagyon csodálkozott, hogy ilyen hamar visszaért a fia a mezőről, meg ilyen hamar elkészült az étel. Itt majdnem elbuktunk.

(Rebeka eljátssza, hogy Izsák hogyan viselkedett)

- Aztán közelebb hívta Ézsaut. Megfogta a kezét. Érezte, hogy bizony szőrös. Ez bizony Ézsau keze. Aztán közelebb húzta magához. Még jó, hogy tényleg Ézsau ruháját vetettem fel vele. Képzeljétek, azt mondta, hogy a hangod olyan, mint Jákóbé, de a kezed meg a ruhád illata olyan, mint a mezők illata, mint Ézsaué.
Így aztán Izsák elhitte. És akkor megkapta Jákób a nagy ajándékot. Azt mondta az apja, hogy áldott lesz.
Azt mondta neki, hogy adjon az ég neked égi harmatot, meg zsíros földeket, sok gabonát, mustot. Népek és nemzetek boruljanak le előtted. És légy parancsolója a testvérének.
Hát így áldotta meg Izsák Jákóbot. És Izsák nem tudta, hogy Jákóbnak mondja azt, amit Ézsaunak szánt. És az áldáskor kimondott szó végérvényes, azon változtatni nem lehet. Féltem, hogy Ézsau hamar megérkezik. De nem jött még. Aztán persze megjött Ézsau is. Mit gondoltok, hogy mit tett, amikor megtudta, hogy már elhangzott az áldás, és már Jákób kapta meg?

(gyerekek válasza...)

- Rettenetes haragra gerjedt. Dühös volt, hogy becsapta az öccse. Kérlelte az apját, hogy adjon neki is áldást. De már nem lehetett. Csak annyit mondhatott neki, hogy nehéz élete lesz, és küzdeni fog, de ha kitart, akkor győzhet.

Tudtam, hogy Ézsau haragjának következménye lesz. Ezért elhatároztam, hogy megmentem Jákóbot. Kértem Izsákot, hogy küldje el a hazámba, hogy onnan vegyen feleséget.
Már egy éve ott van. És én várom, hogy mikor nyugszik le a haragja Ézsaunak. És amint ez megtörténik, akkor üzenek érte, hogy jöjjön haza. Hiszen nélküle olyan üres a ház. Aztán lesz megint gyermekzsivaj és nevetés.

(zsákból előveszi Rebeka a pénzt)

- Félretettem ezt a pénzt, hogy amikor Ézsau megnyugodott, akkor ebből a pénzből érte küldessek valaki közületek. Ez elég lesz útravalónak. De csak az mehet, aki elég gyors közületek.

(zsákból egy karperecet vesz ki Rebeka)
- Mi van méga zsák alján? A karperecem. Amit még az öreg Eliézer hozott ajándékba. Amikor Ábrahám, az apósom feleséget keresett Izsáknak. De régen is volt az már!

De most már eleget hallottatok, mindent elraktunk. Ideje, hogy a sátratokba menjetek. Készítsétek elő az ételt a vacsorához.

Bárcsak újra láthatnálak téged drága fiam, Jákób!

(a végén mindenkitől egyenként visszavesszük a kendőt pl: Isten áldjon Levente szolga! vagy: Viszontlátásra Zsófika szolgáló!

Utána beszélgetés a történetről.

Órai tapasztalatok:
Minden csoportban nagyon jól sikerült ez az óra.
A gyerekek az óvodában tátott szájjal hallgatták a történetet. Azok is, akik nehezen ülnek meg egy helyben. Felvették a szolgáló és szolga szerepét. Szívesen hajtogatták össze a kendőket. Az iskolások is, pedig tudták, hogy ennek igazából nincs semmi értelme. Az iskolai hittanon is nagyon jól figyeltek a gyerekek. Az egyik csoportban voltak olyan fiúk, akik nehezen ültek meg, de mint Rebeka rájuk szóltam, elismételtem, hogy milyen tisztelettel kell egy szolgának viselkedni. És igyekeztek megfelelni a feladatnak.
Sok információt megtanultak így a gyerekek játékosan. És az ismétlés is megtörtént, a végén a nyaklánc kapcsán, amit Rebeka a damaszkuszi Eliézertől kapott. Mint Rebeka kérdeztem Ézsau és Jákób kapcsolatáról.
A sátorépítésnek azonban nem volt értelme, mert nem volt annyi hely sem a z oviban, sem az iskolában, hogy a sátorban üljenek le. Elég volt leteríteni egy nagy anyagot, ami a sátor belsejét szimbolizálta.
Az egyik csoportban, ahol a legnagyobb gyerekek voltak, nem játszottam el a történetet, hanem csak meséltem. A gyerekek itt fel voltak háborodva Rebeka viselkedésén, hogy hogy lehet, hogy egy anya az egyik gyerekét jobban szereti, mint a másikat. A többi csoportban ez a kérdés bizonyára azért nem tudott felvetődni, mert én játszottam Rebekát.
A történet megbeszélésére a következő órán fog sor kerülni.
A történet eljátszása után átismételtük az eseményeket.

2010. január 11., hétfő

Jákób és Ézsau

Két testvér története

Jákób és Ézsau

A csalás

Történet elmesélése gyerekek mozgatásával.
Kellékek:
Izsáknak: homályos szemek keményfóliából készítve.
Jákóbnak: Ézsau ruhája, amit majd fevesz, három darab szőrös anyag. Edény, fakanál, favilla.
Ézsau: edény, szőrös anyagok.

Történet elmesélése Mózes első könyve 27. része alapján.

Rebeka egyik reggel hallja, hogy Izsák hangosan kiált a sátorból. Nem volt már annyi ereje sem, hogy maga induljon idősebbik fia keresésére. Ma valami nagyon fontosat akar elmondani neki. olyan dolgot, ami egész életére nagy hatással lesz.
Ezt kiáltja Izsák:
- Ézsau, fiam, gyere ide.
Majd magában így folytatta:
- Ma már mindenképpen beszélnem kell Ézsauval. Nem halogathatom tovább!

Még jó, hogy Ézsau éppen itthon tartózkodott, még jó, hogy nem a mezőt járta, hogy új vadra leljen.
- Apám, itt vagyok!- szólt a fiú.
- Nagyon megöregedtem, látod, már járni sincs erőm. A szemeim is meghomályosodtak, szinte alíg látok. Itt az idő fiam. Ma meg kell tennem, amit atyáim is tettek fiaikkal, mielőtt meghaltak. Kérlek fiam, készíts nekem néhány jó falatot, ahogyan szeretem.

Ézsau sejti, hogy mire gondol az apja. Elindul nagy sietve, hogy elkészítse apjának az ételt. Mert ami utána rá vár, az valami nagyszerű dolog. Az a valami csak az övé, mert ő született előbb.

De eközben valaki a sátorfalai mögött mindent hallott. És nem örül annak, amit Izsák mondott. Érzi, hogy tenni kell valamit, hogy ne történhessen meg, amit Izsák tervez.

Csöndben kiment. És amilyen észrevétlenül csak tudta, megkereste a másik fiút, hogy beszéljen vele. Mire megtalálta Jákóbot már megszületett a terv a fejében.

- Gyere ide gyorsan, kedves fiam! Most eljött az idő, hogy megváltoztassuk a sorsodat. Hozz nekem két kecskét. Megfőzöm majd, ahogyan apád szereti. Azután te bemész apádhoz és te kapod meg a nagy útravalót, és nem Ézsau. Te mégiscsak méltóbb vagy rá. Most beszéltek egymással. Kérte Ézsaut, hogy szerezzen vadat, és hogy főzze meg. Gyorsabbnak kell lennünk.

- De anyám, mit tervezel? Hogyan tudnám elhitetni apámmal, hogy én Ézsau vagyok. Mi van, ha nem hisz majd?

- Majd felveszed Ézsau ruháját, ami itthon van, aztán a kecskebőrrel majd beborítjuk a karjaidat és a nyakadat.

Jákób szalad a kecskékért. Rebeke gyorsan főzi az ételt. De titokban, és óvatosan, nehogy az illat belopózzon a sátor mélyén gyengélkedő Izsákhoz.

Hmm. Nagyon finom étel készült. Biztosan ízlik majd Izsáknak!

Rebeka ügyesen felöltözteti Jákóbot. Kezébe adja az ételt, és sitve beküldi apjához.
Jákób bátor férfi, de azért van egy kis félsz a szívében. Becsapni az apját? Ez nagyon rossz dolog!

Izsák megörül a lépteknek és az illatoknak? Szemei nem tudták már felismerni gyermekét.
- Te vagy az, fiam?

- Év vagyok.- feleli hazug módon Jákób.

Vajon észreveszi Izsák, hogy milyen cselszövés áldozata lesz? Vajon felismeri, hogy az csak kecskeszőr? Vajon meg tudja különböztetni a vad étel ízét a hazaitól?

- Fiam, hogy találtál ilyen hamar vadat?

Jaj, most minden kiderül! Gyorsan valami hazugságot kell kieszelni.

-