Mózes vezeti Isten népét a pusztában

forrás fakad a sziklából

Az ószövetségi történeteket mostanában úgy tanítom, hogy egyszerre több történetet is elmesélek.
Korábban inkább egy történet részleteit igyekeztem boncolgatni, most azonban nagyobb léptékkel haladunk.
Az előző órán a képregénylapot használtuk. A fáraó palotájától eljutottunk a Vörös-tengerig.
Itt a legfontosabb teológiai tanítás az volt, hogy Isten a Szabadító.
Mózes életének a következő állomásában arról tanítottam:
Isten a Gondviselő.
Óra elején felidéztük azt, ami eddig történt Mózessel és Isten népével.
Ezután elmeséltem, hogy mi történt attól kezdve, hogy a
- Vörös-tenger a hátuk mögött, és előttük pedig a puszta

kövekkel teli út a pusztában

- a Törvényadásig.
Isten gondoskodását emeltem ki az alábbi események elmesélésekor:
- keserű vízből iható,
- manna,
- fürjek,
- víz a sziklából,
- harc az amálekitákkal,
- felhő és tűzoszlop.
A mesélés után pedig az volt a feladat, hogy adott tárgyak segítségével jelenítsék meg az összes felsorolt eseményt úgy, hogy a helyszínt megépítik.
Felhasználható kellékek:

• tojástartók 
• kendők
• szőnyegek

Miután megépült, igyekeztük észrevenni Isten gondoskodását a történetekben.

Két különböző csoportban tartottam így az órát.

• Egyik iskolai, 1. és 2. osztályos gyerekekkel. (fenti kép) Itt csak földön tudtunk építkezni. (Számítógépes asztalok miatt)
• Gyülekezeti vegyes korosztályú. Itt asztalokon építkeztünk. Ez jobb.

Nem volt szándékos, de volt a kendők között fehérpöttyös, ami csakis a manna lehetett.




A manna előtt a tojástartó dobozokon van tojás.
Ez jelenti a fürjeket.

Vándorló emberek.










A lényeg az összképben van.
Egymás utáni eseményeket jelenítettek meg a gyerekek.
A jelenetek egyenként is Isten gondoskodásáról beszélnek.
De mégis van egy mozzanat, ami több, mint a jelenetek kiábrázolása.
Ez a mozzanat a tűzoszlop megjelenítése.
Végig húzódik az összes eseményen.
Isten végig jelen van a vándorlás során.
Még a háttérben ott készül az amálekitákkal való harc helyszíne, Isten jelen van.
Erről beszélgettünk utána.
Isten folyamatos gondoskodásáról, akkor is, ha nem tudjuk, hogy mi lesz holnap.




És végül átéltük a gondoskodást is, ha már hallottunk róla.
Ezt nem én terveztem így.
Az egyik hittanos apukájától kaptunk óra elején 10 túró rudit. Így az óra végén megettük.

Mózes élete

Mózes életének közepe képekben.
Nem egészen színező.
De ki is lehet színezni.
Nem egészen feladatlap.
De van egy üres rész is
Lényeg: Isten a Szabadító.

A rajzot elneveztem képregénylap-nak.
Igen, érzek a kifejezésben némi ellentmondást, de szerintem nagyjából kifejezi, hogy nem színező, amin egy jelenet szerepel, hanem hosszabb történet, de csak egy lapon.

Mózes Áron és Húr

Olyan játékot kerestem, amelyben a gyerekek megtapasztalhatják, hogy milyen érzés az, ha rajtunk múlik egy másik ember sorsa. Amiből kiderül, hogyha kitartóak és ügyesek vagyunk, akkor hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a másik ember megmeneküljön.

Erről szól Mózes, Áron és Húr története. Rajtuk múlt az, hogy győz e Isten népének serege, vagy az amálekiták győznek.
Mózesnek is volt egy saját feladata, és Áronnak és Húrnak is. Áron és Húr maga választotta ezt a feladatot, észrevették, hogy a győzelemhez az ő erejük is kell.

Játékhoz kitaláltam egy történetet.
A korábban habrudakból megépített kockát most börtönné alakítottam.

Történet:
A jó és a rossz sereg harcolt egymással. A rossz sereg  győzött, ejtettek néhány embert. Börtönbe zárták őket. Csakhogy elfáradtak a rossz katonák, és elaludt az őr is. Addig, amíg fel nem kel a nap, addig alszanak. Ez alatt kell kimenekíteni a foglyokat egyesével a börtönből és a hegygerincen át. Akkor menekül meg egy fogoly, ha a mentőkosárba jut.
Ha legurulnak a hegygerincről, visszajutnak a börtönbe.

A hegygerinc úgy áll össze, ha összeraktok két rudat.


Kezdjétek a mentést, mert lassan kezd felkelni a nap.

Kaptok egy kis időt a megbeszélésre.

Ahogy játszanak, kialakulnak a szerepek, hogy ki lesz, aki a börtönből egyesével kiszedi a labdákat, ki irányítja, ki szalad, ki tartja a mentőkosarat a végén.

Ha lejár az adott idő (nem számít, hogy mindenkit kimentettek-e), beszélgetünk.


Néhány kérdés, amiről beszélgettünk:
1. Mi volt a feladat?
2. Mi volt a te feladatod?
3. Mi volt a te választott feladatod?
4. Mi volt a tétje annak, hogy te végrehajtod-e a feladatot?
5. Előfordult-e, hogy miattad gurult le a labda?
6. Mire gondoltál, amikor miattad nem sikerült?
7. Mit gondolsz most az akciótokról, amikor sikerült négy foglyot kimenteni?

Igeolvasás

8. Milyen hasonlóságot találtok a játék és a bibliai történet között?

9. Mi a tanulság számotokra a játékból?

Nagyon jó játék!
Egyrészt egészen jól egymásra hangolódva tudtak a végén dolgozni. Rájöttek, hogy vállalnak saját feladatot, és felelősek vagyunk egymásért.
Másrészt nagyon jól lehet a bibliai történetről beszélgetni utána.

Spontaneitás

Előfordult-e már veletek, hogy hirtelen az órán jutott eszetekbe egy nagyon jó ötlet?

Az iskolai hittanórákon gyakran előfordul, hogy meglepetés ér. Például az, hogy hiába tartom fél éve egy teremben az órát, hirtelen kiderül, hogy odaszerveztek egy másikat.
(Így sikerült már benyitnom például egy érettségire is.)
A takarításról nem is beszélve.

Vagy előfordul, hogy átrendezik a termet.
Egy ilyen átrendezés alkalmával történt, hogy a teremben a padokat oldalra rakták, és a terem közepén lett egy hatalmas hely. Éljen!
Akkor fogtuk a székeket, és kört alkottunk.

Az jutott eszembe, hogy

• rakjuk keresztbe a karunkat magunk előtt, két kar a combon.
• Hajoljunk előre. (Nagyon kényelmetlen testhelyzet, alíg kap levegőt az ember!! )
• Aztán kértem a gyerekeket, hogy most emeljék a kezüket magasra.

Ekkor Mózes történetét tanultuk, az egyiptomi fogságot, és a fogságból szabadulást.

Szerintem már értitek, hogy miért volt ez a két mozdulat egy jó ötlet ott hirtelen.

Az egyik mozdulat a fogságot, a másik a szabadságot jelképezte.

Így már könnyen lehetett beszélni arról, hogy hogy érzi magát az ember, ha fogságban van, vagy hogy érzi magát, ha szabad. Ezt a kisebbek is megértik.

Nektek milyen spontán ötletetek volt?

Mózes születése

Van néhány babám, amit tavaly készítettem, és szeretem használni meséléshez. Ilyen baba a bal oldali, aki a mai napon Mirjammá lépett elő.

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan mondjam el a gyerekeknek úgy Mózes születésének a történetét, hogy ne ijedjenek meg nagyon attól a ténytől, hogy a fáraó meg akarta ölni a fiúgyermekeket.

Azt a megoldást választottam, amely szerint már az első mondatból kiderül, hogy egy fiúbaba túlélt valami nagy veszedelmet Isten segítségével. A nevét direkt nem is mondtam el az elején, és így az történt, hogy aki nem ismerte Mirjam nevét, de ismerte Mózes történetét, nagyon sokáig nem is jött rá, hogy milyen történetről van szó.

Menet: Mirjam bemutatkozik és kéri a gyerekeket, hogy ők is mutatkozzanak be egy énekkel.

Az ének szövege:

Szia ..., jó hogy eljöttél, (3X) hittanóra van.

Ez egy német ének fordítása, egyszerű és nagyon szeretik a gyerekek, hogy elmodhatják a nevüket.

Mirjam nevét nehéz megjegyezni, ez derült ki az egyik csoportban, ahol 2. osztályosok vannak, ezért felírtam a táblára rögtön az óra elején a nevét.

Mirjam vagyok. Szia ...(itt sorban elismételtem a gyerekek nevét, közben a baba integetett)!

Szia Eszter! Én is ismerek egy Esztert. (Ha bibliai neve van valakinek, akkor elmondom Mirjam nevében, hogy ismerek ilyen nevűt. Igy volt egy Annánk is.)

Egy nagyon nagy országban lakom. Egyiptom a neve. És képzeljétek el, hogy nemrég született egy kistestvérem és nagyon segített nekünk Isten.

Az országunkban egy nagyon gonosz király uralkodik. Olyan gonosz, hogy azt mondta, hogy az én népemből minden megszülető fiút meg kell ölni. És csak a lányoknak engedi, hogy éljenek. Ilyen gonosz volt. De az én testvérem még él, mert Isten segített.

Amikor az anyukám megtudta, hogy kistestvérem fog születni, akkor nagyon boldog lett. Először. De utána pedig szomorú, mert tudta, hogy ha lány lesz, akkor minden rendben, de ha fiú, akkor nem is tudja, hogy mit csináljon. Mert a király az király. Amit ő mond, az úgy van ebben az Egyiptomban.

Szóval az anyukám nagyon félt. És bizony, amikor megszületett a testvérem, és meghallotta a hangját, hogy sír, azonnal tudta, hogy ez a baba egy fiú. És a szíve nagyon kezdett félni. De olyan jó bábát, szülést segítő asszonyt küldött hozzá Isten, hogy ez a kedves néni nem árulta el senkinek sem égen, sem földön, hogy itt gyermek született.

Ahogy imádkozott az anyukám, furcsa dolgot tett. Elővett egy kosarat, amiben tudjátok a gabonát szoktuk tárolni. Jól bekente kivülről ragacsos fekete anyaggal. Azt mondta nekem, hogy ez azért kell, hogy ne folyjon bele a víz. Nem értettem, hogy miért, de azért csak figyeltem, és fogtam a kezemben a babát, amíg az anyukám ezt készítette. Utána azt mondta, hogy most csendben kell maradnom, és halkan mehetek vele. Nem tudtam miért. A kosarat vette a kezébe az öcsémmel, és elindultunk.