Bartimeushoz

Ha egy bibliai történetet előadunk, eljátszunk, egyszóval vizualizálunk, akkor érdekes mondanivaló derülhet ki a történetből.

Két ilyen felfedezésemről szeretnék most írni Bartimeussal kapcsolatban.

1. Az első felfedezés pár éve történt. Bibliodrámás hittantábort tartottunk Bartimeusról. Miközben eljátszottuk a gyógyulás csodáját, közben néhány gyerek beleélve magát a szerepve, mint jerikói járókelő, beszélgettek. Lejátszódott a csoda. Megkérdeztem a gyerekeket/szereplőket, hogy milyen érzés volt látni, ahogyan meggyógyul Bartimeus. Mire azok, akik beszélgettek, megkérdezték, hogy milyen csoda. Ők nem vették észre, hogy bármi történt. Miközben pontosan háttal álltak "Jézusnak", aki valóban nem több, mint 1 lépésre volt tőlük.

És semmit sem vettek észre.

2. Amikor felállítottuk a múlt héten a hittanon a figurákat. Odament Jézushoz Bartimeus, és előtte megállt, akkor a bábu valahogy meghajolt és én úgy hagytam, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor vettem észre, hogy mennyire szemtől szembe van egymással Jézus és Bartimeus.

Az első, akit a gyógyulás után meglátott Bartimeus, az Jézus volt.

Vasárnap prédikáltam és megfertőződve a játékfigurás hittanórától, magam elé képzeltem figurákkal is a történetet. És feltűnt valami, ami amúgy nem. Az 5.000 ember megvendégelése volt a történet. És elárulom, hogy a kenyerekkel kapcsolatban tűnt fel valami. De mi?