Nekem volt egy anyukám, aki a kislányával járt gyülekezeti hittanra. Mivel ő nem járt soha gyerekkorában, megkérdezte, hogy maradhat-e. Megengedtem, mert én nagyon szeretem, ha szülők is vannak az órán. A legjobban az tetszett, amikor egyszer annyira beleélte magát az órába, hogy egy kérdésre, amit a gyerekeknek feltettem, egyszerűen és természetesen ő válaszolt. És várta, hogy jó-e a válasz vagy nem.
Én mindig azt mondom a szülőknek, hogy jöjjenek be az órára. Azért, mert akkor legalább ők is megtanulják, amit a gyerek. Ha már úgyis várniuk kell, ne unatkozzanak a folyosón. Aztán természetesen be is szoktam őket vonni. Megkérem, hogy segítsenek. Nem árt a szülőket is tanítani.
Azon gondolkodom, hogy volt-e rossz tapasztalatom. Egyszer egy kisfiú végig az anyukája ölében ült, és nem kapcsolódott be. De amikor nagyobb lett, akkor bekapcsolódott.
Jár hozzátok szülő is?
Vagy nem engeditek? Miért igen és miért nem?
Szia, képzeld, most tervezem a nyílt órát. Eddig is hívtam a szülőket, felajánlottam többször is, hogy jöjjenek be, de nem éltek vele. Most megadom az időpontot, hátha.
VálaszTörlésÉn is szeretem a szülők társaságát. Hittanévzárón vagy táborok zárásakor mindig jelen vannak és akkor egy mini foglalkozást néznek végig. Azt veszem észre, hogy nagyon élvezik.
Ez a nyílt óra nagyon jó ötlet. Lehet, hogy majd az oviban én is fogok év végén egy ilyen órát tartani, mert sok más vallású gyerek is jár, és az ő szüleik úgy is ritkán jönnek el a templomba hittanévzáróra.
VálaszTörlésNem is gondoltam, hogy a blog ilyen ötletadó lesz a saját magam számára is!