Munkatársi megbeszélés 2

A tanév eleji munkatársi megbeszélésen elmondtam, hogy a nyár folyamán jutottam arra a meggyőződésre, hogy a mostani gyermekistentiszteleti évben a pedagógiai cél az legyen:
Építsünk ki még jobb kapcsolatot a gyerekekkel!

A munkatársin elmondottakat kicsit kibővítem most:

MIÉRT ÉPÍTSÜNK KI MÉG JOBB KAPCSOLATOT A GYEREKEKKEL?

Pedagógiai válasz:
(Tekintettel arra, hogy a nyár folyamán sokat hallgattam és olvastam Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató gondolatait, ezért az alábbi pedagógiai válasz az ő hatása alatt született. Néhol szinte szó szerinti idézet, néhol az ő gondolatai az én olvasatomban.)

A gyerekek sokszor csak minket ismernek, mint hívő embereket, és tudat alatt azonosítanak minket a "hívőséggel".

A gyerekek így gondolkoznak:
Ilyen X néni, Y bácsi, szóval ilyenek a hívő emberek!         
Gyerek kérdése: akarok-e olyan lenni?        
Ahhoz, hogy megszerettessük a gyerekkel a hitet, először minket kell megszeretniük.    
(Ez még nem hit.)      
Ha szeretnek minket, a kedvünkért megtesznek többet.     
Ha nem kedveljük, akkor ő sem fog kedvelni,  és nem fog semmit sem megszeretni, ami a hittel kapcsolatos.
Amit indirekten fejezünk ki, az sokkal erősebben hat.        

Pozitív kötődés jelei:
törődés
támogatás
védelem

Az érzelmeknek nagyon nagy szerepe van a nevelésben.   
Az a tanár képes igazán hatni a tanulókra, aki biztonságos kapcsolatot képes kialakítani velük.
Az érzelmek vagy agyonvágják vagy megsokszorozzák a nevelés hatását. 

Csatornát kell találni a gyerekhez!  

Saját tapasztalatom:
Ha megvizsgálom a kapcsolatomat a viszonyulásomat a tavalyi gyerekekhez, akkor észreveszem, hogy vannak nehéz esetek.

Például egy felsős lány, aki félhangosan tesz megjegyzéseket, de ha azt kérem, hogy mondja el nyugodtan hangosan, akkor félsértődötten elhallgat, és soha sem ismétli el, vagy védi meg a gondolatait.

Ezért én neheztelek rá. És persze ezután előfordult, hogy kioktattam. És hiába volt akár igazam is abban, hogy inkább mondja el hangosan, amit gondol, és képviselje a gondolatait, őbenne biztos, hogy rossz érzés marad.

Szóval az első kérdés legyen az, hogy vajon milyen hatást váltok ki a gyermekekben, vajon a szavaim, válaszaim azt üzenik-e indirekt módon, hogy én elfogadom őt, Isten elfogadja őt, szereti őt, és neki helye van itt.

A kamaszok egyébként maguk sem tudják néha, hogy miért is viselkednek úgy, ahogy. Kicsi korától ismerem ezt a lányt. El tudom képzelni, hogy igazából nem akar ő velem szemtelen lenni, vagy udvariatlan, csak egyszerűen ő most így működik. És nekem így még jobban szeretni kell. Hiszen sok kamasznak nagyon nehéz szeretni önmagát.

Szóval, ha szópárbajba is keveredek egy hittanossal, és igazam is van, és ő téved, mit is érek vele,  ha be is látja, hogy igazam van. és utána elfordul Istentől, a hittől?

  

Teológiai válasz:

Jézus módszere: A saját élete kapcsolataival tanított.

Az Atyával való kapcsolatával is és a tanítványaival való kapcsolatával is tanított.

Az ember Jézus az Atyához való viszonyulásával megmutatta, hogy egy ember mekkora mértékben bízhat Istenben. Egészen. Ez volt a példa. Jézus nem olyan volt, mint egy elméleti akrobata tanár, aki a földön járva elméletben mutatja meg:
- Így kell kötélen járni, így tesszük a lábunkat, így emeljük, így egyensúlyozunk. 
És elméletben megtanulja a diák a földön, nézve a tanárát, hogy hogyan kell.
De ettől még nem tudja.       

Jézus valahogy úgy tanított, hogy felment a kötélre előre, majd felsegítette a tanítványait is. És együtt jártak a kötélen.

Amikor Jézus a tanítványaival együtt élt, és amikor féltek, bátorította őket, ha éhesek voltak, enni adott nekik, vigasztalta, erősítette őket, útmutatást adott nekik. Ekkor át is élték, hogy mit jelenthet egy személyes kapcsolat Istennel.         

Munkatársi megbeszélés

Szoktatok-e rendszeresen munkatársi megbeszélést tartani?
Mit szoktatok ilyenkor megbeszélni?
Milyen gyakran ültök össze?

Az évkezdő megbeszélésünk így zajlott:

I. Kreativitás fejlesztő gyakorlat. (Erről fogok írni legközelebb, csak egy szemléltető képet kell alkotnom hozzá.)
II. Elméleti bevezetés.
III. Hátra és előre gyakorlat: visszatekintés és tervezés

A hármas ponttal kezdem most a beszámolót.
III./1. Az első kérdésem az volt, hogy mindenki három különböző kis lapra írjon három jellemzőt, ami a tavalyi évben jellemezte a saját csoportjához való viszonyát.
III./2. A válaszokat asztalra kiraktunk, sorban felolvastuk és amelyik nem volt egyértelmű, ott rákérdeztem, hogy mit takar a szó.
III./3. Egy mondatban összefoglaltam a jellemzők alapján, hogy milyen volt tavaly a kapcsolatunk a gyerekekkel.

Törekedtünk megismerni a gyerekeket, miközben szoros kapcsolatot nehézen tudtunk kialakítani úgy, hogy csak hetente vagy kéthetente egyszer találkozunk.

Továbbgondolandó: Ebben a tanévben mit lehetne változtatni ezen?

III./4. Egy lapra mindenki írja le, hogy konkrétan mit tett tavaly annak érdekében, hogy a csoportjába tartozó gyerekekkel a kapcsolata a lehető legjobb legyen? (5-6 dolgot írtunk le.)

III./5. A felsorolásokat felolvastuk. Kiegészítettük konkrét helyzetek elmesélésével.
III.//6. Összefoglaló észrevételeim:

a.: Amikor arról beszélgetünk, hogy ki mit tett, akkor nem gondolunk a tettek előtti tettre: a gyerekért való imádkozásra.
Mert mielőtt a gyerekeknek Istenről beszélünk, nagyon fontos, hogy előtte Istennek beszéljünk a gyerekről.
Sok nehéz gyerek van, akit nehezebb szeretni, elfogadni, mint azt a gyereket, aki alkalmazkodó és érdeklődő. Nagyon fontos, hogy az elfogadást ne a saját erőnkből akarjuk kipréselni. Ha imádkozunk a gyerekekért, és kérünk erőt, akkor máshogy viszonyulunk a gyerekekhez. Még tudatosítjuk is azt, hogy ez nem az én ügyem csak, hanem az Istené.
Az is tett, ha imádkozunk. Sokszor átéltem saját magam is, hogy az ima után én vagyok más, és a gyerek ezért máshogy reagál énrám is. Nem tegyünk úgy, mintha mindent jól tudnánk csak azért, mert Isten szolgálatába álltunk. Sokszor olyan nagy az elhívatási kedvünk, hogy nem tudja egy rossz válasz sem elvenni. De néha úgy tartunk órát, hogy nem vagyunk elég lelkesek. És egy szó is elég, hogy elfelejtsük, hogy ez nem a mi ügyünk csupán.

Másik észrevételem:

b.: Nagyon meglepődtem, amikor mindenki felsorolta, hogy mit tett tavaly a gyerekekkel való kapcsolat érdekében.
Felsorolom, nem szó szerint, gondolom, hogy nektek is feltűnik majd:

• igyekeztem minél többet beszélgetni külön-külön a gyerekekkel, 
• figyeltem arra, hogy megdicsérjem a gyerekeket,
• ajándékokat adtam nekik,
• a lányok fejét megsimogattam, megölelgettem őket, a fiúk vállát megveregettem...

Ha ismeritek a szeretetnyelveket, akkor nektek is feltűnik, hogy (egyrészt hiányzik egy) a csoportok vezetői a maguk szeretetnyelvén próbálják meg a gyerekekkel való jobb kapcsolatot kialakítani.

Tehát: Aki tudja, hogy neki mi az elsődleges szeretetnyelve, figyeljen oda, mert lehet, hogy az adott gyermeknek nem az a szeretetnyelve, ezért arra nem fog úgy reagálni.

Ne csak azon az egy szeretetnyelven próbáljuk meg szeretni a gyerekeket, ami nekünk fontos.

Példa:

Ha soha sem akarunk ajándékot adni hittanon a gyerekeknek, mert pedagógiai okokból ezt nem tartjuk jó ötletnek, gondoljunk arra, hogy van olyan gyerek, aki a legkisebb, legapróbb ajándékból szűri le, hogy mi szeretjük őt. Hiába dicsérgetjük, meg beszélgetünk vele, ha ő így van bekódolva.

A jövőre vonatkozólag pedig erről is beszélgetünk majd a megbeszélések során:

Milyen erőfeszítéseket tesz a két vezető együtt? Mi az, amire oda kell figyelni jobban?

Milyen konkrét ötletük van arra, hogy a kapcsolat még jobb legyen.

Hittanévnyitó történet szereposztásban

Ma megalkottam a végleges szöveget a hittanévnyitóhoz.
Egy kis magyarázat előre. Hogy mit is jelent a csikós gondolatbuborék.
Egy gondolatbuborék, aminek kivágunk egy arcformát a közepén. Köré odafestem a csikós kalapot és a csikós-ruha egy részletét. Oda kell majd a göndör hajó kisfiúnak az orczáját béilleszteni. Aztán olyan lesz, mintha csikósfiú volna.
2 perc 38-nál a belinkelt videóban látható egy "igazi" csikós-gyerek. Szóval a kalapot onnan fogom mintázni, és a ruhaformáját is.

Hittanévnyitó-jelenet 

Az Istennek végzett szolgálatokról

Szereplők:

Mesélő
Rickné
Lelkész

Kisfiú
Mária

Kellékek:gondolatbuborék sima
gondolatbuborék csikós
2 megpakolt szatyor
retró szemüveg Ricknénak
esernyő a lelkésznek
cukrászda felirat
cukrászdába asztal

Helyszín:utca
cukrászda

Noémi (vagyis, aki a hittanévnyitón hirdeti az igét): A mai történetünkhöz szükségünk van néhány önként jelentkező gyermekre. (Mindenkit be ki lehet választani, aki jelentkezik. Fontos, hogy legyen közte: sötét hullámos hajú, sötét szemű fiú és egy szőke egyenes hajú lány.) Mindenkit odaállítunk a cukrászda területére.

Mesélő: Egy igaz történetet mesélünk ma el nektek. Akkor történt ez, amikor még a szüleitek is gyerekek voltak. Egy kelet-németországi városban vagyunk:

Rickné hatalmas megpakolt szatyrokkal közeledik.

Lelkész:  - Jó estét, Rick asszony! Hogy van?           
Rickné: - Jó estét, lelkész úr! Jaj, nagyon sietek. Annyi dolgom van még. Tudja, holnap érkezik egy csoport gyerek Magyarországról. És most, hogy meghalt a férjem, arra gondoltam, hogy hozzám is jöhetne egy magyar gyerek nyaralni. Nagyon jól fogjuk érezni magunkat! Elmegyünk a tóhoz, meg sétálunk, meg fagyizunk.
Lelkész: - Biztosan nagyon jól fogják magukat érezni.        
Rickné: - És tudja, lelkész úr, már egészen pontosan tudom, hogy milyen gyereket szeretnék vendégül látni.

Egy segítő a széken álló kisfiú elé teszi a gondolatbuborékot.

Rickné: Tudja, olyan egészen édes kis fiút képzelek el, göndör fekete hajjal,  és olyan nagy kerek szemmel.

Csikós gondolatbuborék a kisfiú arca elé.

Rickné: (nagyon elmerengve) Olyan igazi hortobányi csikóst szeretnék.  
(csikós zene)http://www.youtube.com/watch?v=-fwmHSOQO4E                                                
Rickné: Nagyon jó lesz az a három hét, amíg itt lesz. De, ne haragudjon, mennem kell! Viszontlátásra!

Csikós fiú leül a székre. Szőke kislányt odavezeti a segítő Rickné mellé.

Mesélő: Két nap múlva ismét találkozika az utcán Rickné a lelkipásztorral.

Lelkész: - Jó napot!    
Rickné: (szomorúan) - Jó napot, lelkész úr! Ő Mária.  Köszönj a lelkipásztor Úrnak Mária! Mondd:
Jó napot lelkész úr!    (cél: Mária tényleg szólaljon meg)  
Mária: Jó napot lelkész úr!   
Lelkész: Isten hozott nálunk, Mária!
Rickné: (nagyon szomorúan) Emlékszik, hogy meséltem, hogy vendégem lesz. Hát, Mária jutott nekem. A fürdéshez amúgy is hideg van. Majd játszik a többi gyerekkel. Csak eltelik ez a három hét. Isten áldja!
Lelkész: Isten áldja!   

Lelkész leül a Mózes-padra. Rickné és Mária kimennek, azaz bemennek a gyül. terembe.              Rickné ott elmondja Máriának, hogy most visszamennek a templomba, és nagyon vidám legyen, nevetgéljen.    
Segítő megfordítja a cukrászda táblát. Rickné és Mária kézenfogva, vidáman jönnek be a gyülekezeti teremből. Nevetgélnek. 
Odamennek a cukrászdához.            
Lelkész feláll, elindul a cukrászda felé.
Rickné meglátja a lelkészt és integet, hogy menjen oda.

Rickné Máriához: - Akartál képeslapot venni. Menj csak át ott szemben a trafikba, és nyugodtan válaszd ki, melyiket szeretnéd megvenni, mert beszélnem kell a lelkész úrral.         
Lelkész: - Jó napot, Rickné!   
Rickné: - Üljön csak le, drága lelkész úr, hadd meséljek el önnek valamit. Tegnap este elmentem a nyaralásszervezőhöz. Mondom neki, hogy mégis miért Máriát adták nekem. Hát tudták, hogy én olyan hullámos fekete hajú, fekete szemű kis hortobágyi csikóst szerettem volna.                       

Segítő csikós fiút a székre állítja, gondolatbuborékot elé emeli.   

És a legrosszabb, hogy láttam, hogy van is ilyen a csoportban!     
Akkor meg miért pont ezt a Máriát adták?

Csikósfiú leül. 

Rickné: Tudja, hogy mit mondott a szervező?  Ezt mondta:           
Drága Rickné, az úgy volt, hogy amikor a vonat már majdnem beért az állomásra, és a gyerekek mind az ablakon leskelődtek és látták már a házigazdákat, akkor ez a Mária felkiáltott, hogy: -Ahhoz a nénihez szeretnék menni.            

hatásszünet

Rickné: Most képzelje csak el! Ott volt egy csomó család gyerekekkel, meg volt, aki a kiskutyáját is elhozta. Voltak, akik autóval jöttek. De Mária mégis énhozzám akart kerülni.       
Mégis énhozzám akart kerülni!        
Amióta ezt tudom, nagyon megszerettem.

Lelkész: - Ahogy Jézus mondja: „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.”

Rickné: -Tényleg. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. 

Ezután jön az igehirdetés.

Faliújság

Néhány fényképet mutatok a faliújságunkról, amit a nyári táborok történetének emlékezetben tartására készítettem. Varrott anyagkörökből áll. A szövegek hátterét csomagólópapírból varrtam. Ez A zarándok útja  összefoglalása.

Hittanévnyitó

Megtaláltam a hittanévnyitó történetét, amit a segítőkkel elő szeretnék adni.
Ezt a történetet egy németországi teológiai tanáromtól hallottam. Az a szép benne, hogy ez egy igaz történet.

Három évvel ezelőtt kezdtünk egy 7 éves egységben gondolkodni a gyülekezeti gyerekmunkáról. Első év vezér igéje és gondolata volt Jézus hívó szava:"Kövess engem!" Tavaly a központi téma a hitben növekedés, a keresztyén életben járás volt.
Idén a szolgálat lesz a téma, a gyülekezeten belüli szolgálat.

Arra fogom kihegyezni a történetet, hogy hogyan is tekintsünk a szolgálatunkra. Hogyan lássuk a feladatainkat. Nem fogom szó szerint idézni a történetet, mert németül hallottam. De a lényeget szerintem pontosan mesélem el.

Sok-sok évvel ezelőtt az NDK-ban történt:

P. lelkész megy az utcán. Látja, hogy a szomszédban lakó S. né hatalmas szatyrokkal megrakodva jön szembe. Indokolatlan ez a nagy mennyiségű élelmiszer, hiszen a hölgy egy ideje özvegyen él, egyedül.
- Jó napot S-né. Hogyhogy ilyen nagy táskákkal felpakolva jön?
- Képzelje lelkész úr, vendégem lesz. Magyarországról érkezik egy csoport gyerek, és én is fogok fogadni egy kisfiút. Tudja, már egészen pontosan tudom is, hogy hogy fog kinézni. Olyan göndör barna hajú lesz. És olyan hatalmas fekete szemei lesznek, tudja, olyan magyar betyár-gyerek. Olyan jó lesz!
Tudja, elmegyünk a tóra fürdeni, meg aztán elmegyünk fagyizni. Olyan jól eltelik majd a három hét. De sietek, mert kevés az időm.
Ezzel a hölgy elmegy.

        Másnap az utcában összefut a lelkész megint a hölggyel. Szomorú arcot vág. Mellette valóban ott lépked egy külföldi gyerek. Szóval a csoport megérkezett. Csakhogy a betyár-forma fiú helyett egy szőke egyenes hajú kislány lépdel mellette. S.-né arcán a mély csalódottság minden jele ott ül.
- Jó napot S.-né! Látom megérkezett a vendég.
- Igen, megérkezett. De nekem csak Mária jutott. Köszönj szépen a lelkész úrnak, Mária!
- Jó napot!
- Tudja az a szomorú, hogy volt is olyan gyerek a vonaton, el is mondtam a szervezőnek, de nem értem, hogy miért nem vették ezt figyelembe. Majdcsak eltelik a 3 hét. Majd kiviszem a játszótérre vagy ilyesmi.
      Eltelik még egy nap. Most a cukrászdában fut össze S.-nével P. lelkipásztor. De egészen megdöbben azon, amit lát. Mária és S.-né nevetnek, kacagnak, az asszony arcán nyoma sincs a tegnapi csalódásnak. Nem érti a lelkész, hogy mi történhetett.
Abban a pillanatban, ahogy a lelkészt meglátja az asszony, egy ürüggyel elküldi a kislányt egy percre távolabbra és magához hívja a lelkészt.
- Látom, hogy ma nagyon boldog a kis Máriával, S.-né. Mi történt?
- Na képzelje el, lelkész úr, hogy mi volt! Tegnap este már nem tudtam magam tovább türtőztetni, elmentem a szervezőhöz. Mondom neki, te ide figyelj, tudod, hogy én olyan göndör hajú édes nagy fekete szemű kisfiút akartam. Erre ideadsz nekem egy szőke egyenes hajú lányt? Miért?
-És képzelje, lelkész úr, hogy mit mondott a szervező. A vonat gördült be az állomásra, az összes magyar gyerek meg lóg ki az ablakon, és lesik, hogy hova érnek. Ott vagyunk mi vendégfogadók az állomáson. Erre, ez a kis Mária, mit mond? Nem hiszi el! Rám mutat és azt mondja: Ahhoz a nénihez szeretnék menni. Most képzelje el. Voltak ott az állomáson családok. Van, aki még a kiskutyáját is kihozta. És ez a kislány pedig engem, az öregasszonyt választott ki az összes ember közül! Mégis hozzám akart kerülni. Mióta ezt tudom, egészen megszerettem.
- Hát S.-né, erre csak azt tudom mondani, amit Jézus: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket.

.........

Remélem, hogy tetszik ez a történet nektek is.
A szolgálatot, a feladatot is így kell látnunk. Ne mi keressük meg a nekünk legjobban tetszőt. Ne mi válasszuk ki, ami kézenfekvő volna. Ne is úgy tekintsük egy szolgálatra, feladatra, mint amit a lelkész vagy akárki ránk tukmál. Tekintsük úgy, hogy Jézus választott minket erre a feladatra. Milyen más így. Nem?

Kapcsolat

Pár éve az egyik gyerekistentiszteletet tartó munkatárs arra panaszkodott, hogy hiába tanítja, hiába mondja, hiába írja le vagy fel, a gyerekek csak nem tudják megjegyezni, hogy Jézus Betlehemben született és Jeruzsálemben halt meg.
Akkor úgy zsigerből azt mondtam neki, hogy
"Nem baj, nem számít, az a fontos, hogy szeressenek ide járni."

Ma már azt mondanám:
"Nem baj, csak az a lényeg, hogy szeressenek ide járni."
Igen, ugyanazt mondanám, lehet, hogy más szavakkal, de a tartalma ugyanaz.

A különbség csak annyi, hogy most már tudom, hogy miért.

Nem fogok újat mondani, tudom. De ezen a nyáron ez lett számomra nagyon-nagyon hangsúlyos. És szeretném ebben az évben a gyerekekkel való foglalkozásban erre helyezni a hangsúlyt:

Építsünk ki minél jobb kapcsolatot a gyerekekkel!

Később elmondom, hogy hogyan esett hangsúly erre a témára.

Azzal kapcsolatban, hogy nem mondok újat, hallottam egy jó történetet. Majd elmondom, hogy kitől.

Új  pap érkezik a gyülekezetbe. Nagyon jó prédikációt tart. 

Mindenkinek tetszik. El is hívják a szomszédokat, rokonokat.

Második vasárnap ugyanazt mondja el a pap. 

Gondolják az emberek, nem baj, legalább kiderül, hogy tényleg jó volt az első.

Azért még több embert hívnak.

Harmadik, negyedik, ötödik vasárnap is csak ugyanazt mondja.

Erre elmegy hozzá egy ember, megkérdezi a papot:

-Miért mondja mindig ugyanazt?

Válaszol a pap meglepetten:

- Miért, már csinálják?

Szóval ebben az évben megpróbáljuk valóban "csinálni". 

Azaz megpróbálunk a munkatársakkal mindent megtenni, hogy ez a kapcsolat minél jobb legyen.

(Nem, még a munkatársak nem tudnak róla. Majd igyekszem meggyőzni őket.)

Nézd csak meg a fenti képet! Megnézted? Akkor mondom, mit jelent a kép számunkra most. 

A két sárga habrúd között a ragasztószalaggal kapcsolatot építenek ki a táborozók. 

Így kell nekünk, gyerekekkel foglalkozó munkatársaknak kapcsolatot építeni ki a gyerekekkel.

Ezt szeretném én idén. Mellékesen, ha mi felnőtt tanítók ilyen kapcsolatban leszünk a gyerekekkel, akkor tudjátok, hogy mit lát majd a világ? Nézd meg a képet!

Igen. 

Hogyan esett a hangsúly erre a gondolatra, és kitől hallottam több verzióban is ezt a története?
Egy a válasz.
Nyáron voltam egy képzésen. Az előadó neveléskutató egyetemi tanár volt.
Életemben nem hallottam még ilyen lelkesen beszélni senkit a kamaszokról. Nagyon jó előadó.
Iskolás korúakkal is foglalkozik, és tart előadásokat az egész országban. Könyvei jelentek meg.
És komoly hívő.
Egyik előadása hallgatása közben jöttem rá, hogy ez lenne a legfontosabb most nekünk.
Uzsalyné Pécsi Rita http://pecsirita.hu/
Itt látható az is, hogy mikor hol vannak előadásai. Ha tudtok, menjetek el, és hallgassátok meg.

Néhány előadásrészlet a youtube-on hallgatható.

Most azon gondolkodom, hogy milyen gyakorlati módjai lehetnek ennek a kapcsolatépítésnek.
Mi is legyen az a ragasztószalag?

Kinek van ötlete??

Családos tábor

Szeretem kipróbálni ugyanazt a témát több csoportban is.

Így vettem elő a családi táborban ismét "A zarándok útját".
Olyan részleteket emeltem ki, amelyekről a gyerektáborban nem volt szó.
Egy jól sikerült játékot írok most le.

Keresztyén, a történet főszereplője zarándokútja során megérkezik Hiúság városába barátjával Hívővel. Éppen vásár van. A sok áru és az emberek igyekeznek letéríteni őket, igyekeznek megzavarni.
A beszélgetés témája: zavaró körülmények a hit útján.

A játék neve: Zavaró körülmények.

Csoportot párokra osztottam. Belső és külső körben kellett állni. A párok egymással szemben egymástól távol, kb. 2-3 méterre.
1. Adott idő alatt meg kellett beszélni egy témát. Ez a téma az volt, hogy mit csináltam eddig nyáron. A belső körben álló beszél.
2. Helycsere. Most a beszélőnek be kell a szemét csukni. Így meséli el, hogy mit tervez még nyárra.

Bónusz zavaró tényező: időként a két kör között sétálgattam, megálltam.

Megbeszélés:
- Mindenki elmondta, hogy mit értett meg a másik mondandójából.
- Mi zavart a beszélgetés közben?
- Hogyan próbáltam kiiktatni a zavaró tényezőket?
- Mi az, ami a hit útján megzavarhat?
- Hogyan szoktam kezelni ezeket a tényezőket?
- Hogyan tudnám az életemből ezeket a zavaró tényezőket a leghatékonyabban kiiktatni?

Egy zavaró tényezőt hadd említsek: van, aki azt látja zavaró tényezőnek a saját életében, hogy a mindennapokban nem szán elég időt Istenre.

Hol lakik a szeretet?

Áhítat gyerekeknek:

Papír ragasztószalagos szívek.

Hol lakik bennünk a szeretet?
Válaszok sorrendjében ragasztgattam a szíveket.
Gyerekek kifejezéseit leírom:
Öt helyen:

• Szívben.
  Mert jót érzünk az iránt, aki szeretünk, nem irigykedünk rá, nem kívánunk neki rosszat.
• Fejben.
  Mert jót gondolunk arról, akit szeretünk.
• Kezeinkben.
  Mert megsimogatjuk a fejét annak, akit szeretünk. És megsegítjük, bekötjük a sebét.
• Lábunkban.
  Mert ott állunk mellette, amikor neki nehéz. Odamegyünk hozzá.
• Szánkban. Nem mondunk csúnyát. Megvigasztaljuk, amikor szomorú.

Ugyanígy az Isten iránti szeretet itt lakik bennünk.
Ezeket én soroltam fel.

Az irgalmas samaritánus

Német napközis tábor van.
A reggeli áhítatokon a történetből mindig kiemelek egy részletet.
Ma arról volt szó, hogy a múltat, jelent és a jövőt hogyan láthatja egy hívő ember, ha a jelen nagyon rossz.


A múlt:
-Fejezzétek ki hangutánzó szavakkal, hogy hogyan érezhette magát a sérült ember, amikor minden jól ment az életében, amikor nagy reményekkel elindult az útra!
Gyerekek:
-Ha-ha-ha!
-És még?
-Hi-hi-hi!
- Együtt a kettőt!
- Hi-hi-hi-ha-ha-ha!

A jelen:
- Fejezzétek ki hangutánzó szóval, hogy vajon hogyan érezte magát ez az ember, amikor a rablók megtámadták, megverték, elvették mindenét, és az sem érdekelte őket, hogy vajon mi lesz vele!
- Aú! Aú!

Két csoportra osztjuk a gyerekeket.

Mondjuk együtt a múlt és a jelen hangjait!

Jövő:
- Hangutánzó szóval fejezzétek ki, hogy hogyan érezhetné magát az az ember, aki a jövőjére gondol, amikor összeverve fekszik a földön, és nem hisz Istenben!

-Ó, ó!

- Most fejezzük ki azt, hogy mit gondol a jövőjéről az, aki hisz abban, hogy Isten vele van, és visszagondol minden jóra, ami régen történt vele.

- Hi-hi-hi-ha-ha-ha.

- Most mondjuk egyszerre a múlt, a jelen és a jövő hangjait, és figyeljük meg, hogy mit hallunk!

- Több a hi-hi-hi, de lehet hallani az aút is, csak nem annyira.