Egy régi vászonzsák mesél

Jákób csalással szerzi meg az atyai áldást

Időpont:
Akkor játszódik, amikor Jákób elmenekült a csalás után Lábánhoz.

Helyszín: sátor belseje.

Hitoktató beöltözik Rebekának.
Egy vászonruha és a derekán öv.
A sátorban jelzésszerű bútorok. A lehetőségekhez képest rendezzük be a helyszínt.
Ágy: anyag vagy takaró. Asztal: papírból készíthetünk egy szimbólikus asztalt, akár kartonból. Szék egy négyzet alakú szövetdarab. Egy ruhásláda. Doboz vagy faláda. (Nekem van több is, én ezt használom.)Szükség van több hajtogatnivaló kendőre, anyagokra. (Lehet anyagmaradék, kendő vagy konyharuha.)

Tudnivalók a gyerekek részére:
Eljátszom a történetet, de nem szólhatnak bele, csak akkor, amikor én megszólítom őket.

Elmondom, hogy én Rebeka vagyok. A férjem Izsák, és sajnos, nagyon idős már. A látása sem a régi. Két gyermekünk született. Ikrek. Jákób és Ézsau. Már felnőttek. Az egyikük most éppen már nem is lakik velünk, mert elment a rokonokhoz lakni. A másikuk a mezőn van.
A gyerekek lesznek a történetben a szolgák, akik most kerültek ide. A szolgáknak mindig megfelelően kellett viselkedni a Biblia idejében. Tisztelettel. Meg kellett tenniük, amit a gazdájuk tőlük elvárt, cserébe ezért ennivalót kaptak és szállást. Csak akkor szólhatnak, ha kérdezem őket, mint szolgákat.

Hogy a szerepükbe minél jobban beleéljék magukat, mindenki kap egy kendőt, ami jelzi, hogy most történetjátszás következik.
Egyenként mindenkinek köszönök:

pl: -Isten hozott, Bence szolgám. Örülök, hogy itt vagy Anna szolgálóm. Gyere be a sátramba és foglalj helyet!

Amikor mindenki leült, kezdem a történetet:

- Itt az ideje, hogy igazán rendet rakjunk a sátorban! Látjátok ezeket a takarókat. Hónapok óta nem voltak kirázva! Menjetek és rázzátok ki! Aztán gyertek vissza és hajtogassátok össze szépen.

(Kirázzák a takarókat, visszajönnek.)
- Itt van ez a sok szövet, rendbe kell tenni mindent. Üljetek csak ide. Én adom a kezetekbe a takarókat, kendőket. Ezeket még gyermekkoromban szőttem, amikor még nem itt éltem, hanem a szüleimmel. Szépen rendesen, hajtogassátok össze, ha kész, akkor el fogjuk pakolni.

(Mindenki kap hajtogat.)

- Nem vagyok ezzel a hajtogatással megelégedve. Kérlek, hajtsd össze újra. Majd beletesszük ebbe a ládába.
(ládát elővesszük)
Mi is van ebben? Jaj nekem! Még több kendő, és törölköző! De van itt valami, ami nem törölköző.

(meglepődött arccal nagyon lassan kiemeli Rebeka a láda mélyéről a vászonzsákot, amibe beleraktuk előzőleg a zsebkendőt, szőrmét vagy azt utánzó anyagot, egy felsőruhaszerű anyagot, egy darab pénzt és egy karperecet)

- Hát ezt nem hiszem! Mennyit kerestem ezt a zsákot, és végig itt volt a szobában.
Biztosan tudni akarjátok, hogy mi van benne!

(Jó esetben a gyerekek felelnek, ha nem, akkor újra rákérdezünk, majd lassan előveszi a tárgyakat Rebeka.)

- A zsebkendő. De sokat sírtam, amikor elköltözött tőlünk Jákób. Ti nem ismeritek őt. Még nem voltatok itt, amikor elment. Elmeséljem, hogy miért költözött el?

(Gyerekek reakciója.)

- Éppen egy évvel ezelőtt történt. Jákóbra nagyon megharagudott Ézsau. El kellett menekülnie innen. Attól féltem, hogy még kárt tesz Jákóbban. Ezért elküldtem őt a hazámba. De ti azt sem tudjátok, hogy a két fiam hogyan is tudott ilyen rossz kapcsolatba kerülni egymással!

(gyerekek reakciója)

- Bár én tudtam az elejétől fogva, hogy a két fiú nagyon nem egyezik. Még meg sem születtek, de már harcoltak egymással. Drága fiam, Jákób, mikor láthatlak megint?

(zsákból előveszi Rebeka a szőrme darabot)

- Ez volt a kezén, amikor megkapta az áldást. Azt gondoljátok magatokban, hogy ennek meg mi az értelme. Már egy évvel ezelőtt is nagyon gyengélkedett a férjem. Már akkor is alig tudott menni. De látni szinte semmit sem látott. Éppen itt voltam, amikor hallom ám, hogy behívatja magához Ézsaut. Bemegy hozzá Ézsau. Azt mondja neki az apja, hogy eljött az idő. Ekkor tudtam már, hogy valamit tennem kell. Ézsau mégsem érdemli meg, hogy minden jót ő kapjon. Hallom, hogy Izsák azt kéri, hogy menjen ki Ézsau a mezőre, fogjon vadat, és készítse el úgy, ahogyan ő szereti, aztán megkapja.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek. Aztán eszembe jutott valami.
Szólok Jákóbnak nagy titokban, suttogva, nehogy valamit is megneszeljen Izsák. Mondom Jákóbnak, hogy te fiam, most levágsz két kecskét, gyorsan megfőzöm atyád kedvenc ételét, mert ha nem, akkor itt baj lesz. Azt hiszitek, hogy tudta Jákób, hogy mit eszeltem ki?

(gyerekek reakciója)

- Nem bizony. Gyorsan megfőztem a kedvenc ételét, és aztán szóltam Jákóbnak, hogy hozza ide Ézsau itthoni ruháját. Elmagyaráztam neki, hogy eljött az idő. Be kell öltöznie Ézsaunak, és neki kell megkapni. Jákób persze azt kérdezte, hogy mi lesz, ha felismeri őt az apja. Hiszen Ézsau szőrös, ő meg simabőrű. Azt mondtam, ezzel ne foglalkozzon, hanem vegye fel a ruhát. Közben gondolkodtam, mit is tehetnék. És rájöttem. A két kezére és a nyakára odatekertem a kecske szőrt.

(Odahívunk egy gyereket)

- Gyere csak ide, megmutatom, hogy hogyan. Persze te közel sem vagy olyan derék, mint Jákób. De majd megerősödsz te is. Vedd csak fel ezt a ruhát is.

(ráadjuk kezére nyakára a szőr darabot.)

- Hát így adtam rá! A finom gőzölgő étellel beküldtem Jákóbot az apjához. Aztán csak azon izgultam, hogy minden rendben legyen. Mit mondjak, nem volt egyszerű. De Izsák nem igazán látott már. Persze, nagyon csodálkozott, hogy ilyen hamar visszaért a fia a mezőről, meg ilyen hamar elkészült az étel. Itt majdnem elbuktunk.

(Rebeka eljátssza, hogy Izsák hogyan viselkedett)

- Aztán közelebb hívta Ézsaut. Megfogta a kezét. Érezte, hogy bizony szőrös. Ez bizony Ézsau keze. Aztán közelebb húzta magához. Még jó, hogy tényleg Ézsau ruháját vetettem fel vele. Képzeljétek, azt mondta, hogy a hangod olyan, mint Jákóbé, de a kezed meg a ruhád illata olyan, mint a mezők illata, mint Ézsaué.
Így aztán Izsák elhitte. És akkor megkapta Jákób a nagy ajándékot. Azt mondta az apja, hogy áldott lesz.
Azt mondta neki, hogy adjon az ég neked égi harmatot, meg zsíros földeket, sok gabonát, mustot. Népek és nemzetek boruljanak le előtted. És légy parancsolója a testvérének.
Hát így áldotta meg Izsák Jákóbot. És Izsák nem tudta, hogy Jákóbnak mondja azt, amit Ézsaunak szánt. És az áldáskor kimondott szó végérvényes, azon változtatni nem lehet. Féltem, hogy Ézsau hamar megérkezik. De nem jött még. Aztán persze megjött Ézsau is. Mit gondoltok, hogy mit tett, amikor megtudta, hogy már elhangzott az áldás, és már Jákób kapta meg?

(gyerekek válasza...)

- Rettenetes haragra gerjedt. Dühös volt, hogy becsapta az öccse. Kérlelte az apját, hogy adjon neki is áldást. De már nem lehetett. Csak annyit mondhatott neki, hogy nehéz élete lesz, és küzdeni fog, de ha kitart, akkor győzhet.

Tudtam, hogy Ézsau haragjának következménye lesz. Ezért elhatároztam, hogy megmentem Jákóbot. Kértem Izsákot, hogy küldje el a hazámba, hogy onnan vegyen feleséget.
Már egy éve ott van. És én várom, hogy mikor nyugszik le a haragja Ézsaunak. És amint ez megtörténik, akkor üzenek érte, hogy jöjjön haza. Hiszen nélküle olyan üres a ház. Aztán lesz megint gyermekzsivaj és nevetés.

(zsákból előveszi Rebeka a pénzt)

- Félretettem ezt a pénzt, hogy amikor Ézsau megnyugodott, akkor ebből a pénzből érte küldessek valaki közületek. Ez elég lesz útravalónak. De csak az mehet, aki elég gyors közületek.

(zsákból egy karperecet vesz ki Rebeka)
- Mi van méga zsák alján? A karperecem. Amit még az öreg Eliézer hozott ajándékba. Amikor Ábrahám, az apósom feleséget keresett Izsáknak. De régen is volt az már!

De most már eleget hallottatok, mindent elraktunk. Ideje, hogy a sátratokba menjetek. Készítsétek elő az ételt a vacsorához.

Bárcsak újra láthatnálak téged drága fiam, Jákób!

(a végén mindenkitől egyenként visszavesszük a kendőt pl: Isten áldjon Levente szolga! vagy: Viszontlátásra Zsófika szolgáló!

Utána beszélgetés a történetről.

Órai tapasztalatok:
Minden csoportban nagyon jól sikerült ez az óra.
A gyerekek az óvodában tátott szájjal hallgatták a történetet. Azok is, akik nehezen ülnek meg egy helyben. Felvették a szolgáló és szolga szerepét. Szívesen hajtogatták össze a kendőket. Az iskolások is, pedig tudták, hogy ennek igazából nincs semmi értelme. Az iskolai hittanon is nagyon jól figyeltek a gyerekek. Az egyik csoportban voltak olyan fiúk, akik nehezen ültek meg, de mint Rebeka rájuk szóltam, elismételtem, hogy milyen tisztelettel kell egy szolgának viselkedni. És igyekeztek megfelelni a feladatnak.
Sok információt megtanultak így a gyerekek játékosan. És az ismétlés is megtörtént, a végén a nyaklánc kapcsán, amit Rebeka a damaszkuszi Eliézertől kapott. Mint Rebeka kérdeztem Ézsau és Jákób kapcsolatáról.
A sátorépítésnek azonban nem volt értelme, mert nem volt annyi hely sem a z oviban, sem az iskolában, hogy a sátorban üljenek le. Elég volt leteríteni egy nagy anyagot, ami a sátor belsejét szimbolizálta.
Az egyik csoportban, ahol a legnagyobb gyerekek voltak, nem játszottam el a történetet, hanem csak meséltem. A gyerekek itt fel voltak háborodva Rebeka viselkedésén, hogy hogy lehet, hogy egy anya az egyik gyerekét jobban szereti, mint a másikat. A többi csoportban ez a kérdés bizonyára azért nem tudott felvetődni, mert én játszottam Rebekát.
A történet megbeszélésére a következő órán fog sor kerülni.
A történet eljátszása után átismételtük az eseményeket.