Hittanévnyitó

Oscar Wilde: Az önző óriás

-után szabadon-

Íme a hittanévnyitó meséjének a forgatókönyve.

Benne a szöveg és rendezői utasítás. Illusztrációként készítettem néhány képet ennek a kertnek a fáiról és madarairól.

Ezt mondtam el körülbelül:

Mielőtt elmesélnénk együtt a történetet, meg kell tanulnunk egy nagyon rövid dallamot.

Először megkérem a gyerekeket és a hölgyeket, hogy énekeljük el azt, amit a hegedű játszik.
A szöveg: la-la-la
Dallam: A, A, A, D E A
Most kérem azokat a kedves férfiakat, akik nem éneketek, hogy most tanuljanak meg egy másik dallamot.
A, A, A, F E D
Ismételjük át egymás után.

• csak a hölgyek
• csak a férfiak
• csak a gyerekek
• Teszt: Egyszerre 2x

A mese során majd kapunk szöveget hozzá. Minden alkalommal kétszer énekeljük el

egymás után.Szereplőket keresünk. Nem lesz nehéz, én mesélek, és ti megteszitek, amit mondok. Két segítőm felöltöztet benneteket.

1 szél
1 jégeső
1 bátor fiú
több gyerek
3 fa

3 madár

3 virág

maradék: gyerekek

(Előre megbeszélt és elpróbált szerep):
az Óriás (előző nap próbáltuk el vele)

fehérruhás fiú (ist.t. előtt beszéltük meg vele)

Gyakoroljuk a mozgást!

• szél: fújjon
• jégeső: zörögjön az esőkabátban
• bátor kisfiú: átmászik a kapun
• fák: felállnak egy-egy székre és kinyújtják ágaikat
• virágok: hajladozhatnak a szélben
• madarak: csiripelnek és repkednek

A főpróba megtörtént, kezdődhet az előadás!

1. Jelenet:

Volt egyszer egy csodálatos kert.
(A szereplők, ahogyan hallják a nevüket, bejönnek.)
Ez a kert tele van:

• virágokkal
• fákkal
• és
  csiripelő madarakkal

Iskola után, minden nap itt játszanak a gyerekek. A gyerekek nagyon szeretnek itt játszani. Néha ugrálnak, néha csak beszélgetnek, és néha játszanak. Most egy körjátékot játszanak.

(Gryllus dallam) „Mily gyönyörűség dallamára” körben tánc. 2x (Új ének 104. ének Gryllus: Mily gyönyörűség…bevezetője)

2. Jelenet

Egyszer csak valami furcsa dolog történik. Dübörgő léptekkel 7 év után hazatér a kert gazdája (dob hanggal kísérve). Egy óriás. Látja a gyerekeket, és nagyon dühös lesz.

• ő kertjében az ő zöld füvén
• az ő virágai között
• az ő fái alatt idegenek játszanak

Az Óriás hangosan ezt kiáltja:
- Mit csináltok itt? Ez itt az én kertem! (Elismétli az Óriás, amit a mesélő mond.)

Férfiak, énekeljétek csak el az óriással együtt!

Ének: „ Ez itt az én kertem!” 2x

- Itt csakis én játszhatok!
- Menjetek ki!- (Elismétli az Óriás, amit a mesélő mond.)

És a gyerekek kimennek a kertből és a kapu előtt várnak. (Gyerekek leülnek a kapu elé.) És az óriás és egy hatalmas falat kezd építeni a kert köré. (Egy hosszú szalaggal körbekeríti a kertet.) Nehogy véletlenül más is bejöhessen. Csak az övé a kert, a fák a virágok és a madarak! Majd így szól ki a gyerekekhez:
Óriás: A kaput bezárom!
Ének: „ A kaput bezárom!” 2x

A gyerekek kérlelik, kérlelik: - A kaput ne zárd be!

Aztán énekkel is kérlelik:

Ének: „A kaput ne zárd be!” 2x
Aztán egyszerre mondta mindenki a maga mondókáját:

Ének duó 2x
Aztán az Óriás egy táblát akaszt a kapura. A gyerekek együtt hangosan elolvassák, hogy mi van írva a táblára: - Kertbe lépni tilos!

Az Óriás örülhet, játszhat a kertjében, szaladgálhat a füvén, szagolhatja a virágait, hűsölhet a fái alatt, és hallgathatja a madarak énekét. És csak magában büszkén énekelgetheti:
- Ez itt az Én kertem!

Ének „Ez itt az Én kertem!” 2x
Ez az Óriás nagyon önző. Nem akarja, hogy mások is használják a kertjét. Nem gondol a gyerekekre. Az egész városban ez volt az egyetlenegy kert, ahol játszhattak. Nem gondolt arra, hogy a magas falak mögött mennyire vágyakoznak a gyerekek. Csak magára gondol. Mert aki önző, az csak magára gondol. (Óriás a házába megy.)

3. Jelenet.

A kertbe beköszönt az ősz.
A fák levelei lehullanak. (leengedik a kezüket a fa-gyerekek.)

A madarak elrepülnek. (kimennek a kertből)
A virágok is téli álomra hajtják a fejüket. (Alvást imitálnak.)
És beköszönt a tél. De a tavasz nem jön el. Mert hiányoznak a gyerekek. A kertbe beköltözik az északi szél. (Bejön a szél.)

Egész nap csak fúj, fúj. Az északi szél meghívja a jégesőt. (Bejön a jégeső.)
A jégeső

kopog a háztetőkön. Az önző óriás hiába várja a tavaszt. A tavasz nem jön el. A nyár sem jön el. A kerten túl már régen nyár van. Itt a kertben hideg tél. Mert az óriás túlságosan önző. Ezért egyedül van, nem illatoztak a virágok, nem zöldült ki a fű, nem énekeltek a madarak. Csak a szél fúj. Meg a jégeső kopog.

4. Jelenet.

A hosszú télben a kapun rés támad. Egy bátor kisfiú bemászik a résen. Csöndben, h

alkan a többiek is bemerészkednek. És ekkor sorban visszaköltöznek a madarak. (madárfütty) A virágok sorban kinyílnak. A fák sorban kizöldülnek. Csak a kert legtávolabbi zugában marad a tél. Itt áll egy kisfiú. Szeretne felmászni a fára, de nem tud. És csak sír. Az óriás észreveszi. Odamegy a kisfiúhoz. Ránéz. És felsegíti a fára. És az egész kert kitavaszodik. Az Óriás gondolkodóba esik.

- Milyen önző voltam! Ezért nem jött ide a tavasz!Nem lehetek önző többé. Lerombolom a falat. Hadd játszanak a kertben a gyerekeke örökkön örökké.
Lerombolja a falat. A gyerekeknek odakiáltja:
- Legyen tietek is ez a kert, gyermekeim!
Aztán ő is játszani kezdett a gyerekekkel.

(Gryllus dallam) 2x
Az Óriás keresi a kisfiút. De a kisfiú már nincs sehol. A többi gyerek nem ismeri őt. Így minden délután együtt játszik az Óriás a gyerekekkel. Csak a kisfiút hiányolta nagyon.

(Gryllus dallam) 2x lassulva

(Az óriás egyre jobban meghajlik, lelassul a zene, végén az óriás kiáll a körjátékból és leül.)
Sok-sok év telik el. És a kisfiú újra eljön az Óriás kertjébe. Az Óriás nagyon-nagyon megöregedett már. Az Óriás örömmel megy a fiúhoz. És a fiú két kezét a szeretet sebei borítják. (kisfiú kitárja a karjait, mint a kereszten Jézus)

Majd a kisgyerek ezt mondja az óriásnak:

- Megengedted, hogy játsszak a kertedben. Ezért nemsoká beléphetsz egy másik kertbe. Az én kertembe. A Paradicsomba. (kisfiú megfogja az Óriás kezét, és kivezeti a kertből.)

Gryllus dallamot játszanak halkan, amíg kimennek a teremből.