2011. szeptember 22., csütörtök

Plakátterv és levélterv

Azon töröm most a fejem, hogy hogyan írjak meg egy levelet.
Szervezünk egy istentiszteletet 4-8 éves gyerekeknek és családjuknak, akiket itt kereszteltünk meg.
Az istentisztelethez már túl sok is az ötletem.
De egy jó levelet megfogalmazni nagyon nehéz.
Mivel lehetne megfogni a szülőket?
Mert végeredményben rajtuk múlik, hogy eljönnek-e.
Személyes lesz, az biztos.
Egy történet mindig megfogja az embert.
De milyen történetet lehet elmondani egy ilyen levélben?
Maga a keresztség témája biztos nem érdekli azokat a szülőket, akik azóta sem voltak itt.
Két csoportra oszthatók a szülők.
Vannak, akiknek járnak ide a gyermekeik.
Vannak, akik azóta sem jöttek.
Az alkalomnak az a célja, hogy vagy hittanra vagy gyerekistentiszteletre bevonja a gyerekeket.
Akik járnak, és eljönnek, ők lesznek a jó példa, és a húzóerő.

Akkor koncentráljunk azokra, akik nem járnak.

Akár valami vicceset is elmesélhetnék, amin nevetnek egyet.

Például azt, hogy egy istentiszteletem alatt mi történt.
Télen a gyülekezeti teremben voltunk. Már akkor is mindig valamit variáltam.
Kitaláltam, hogy szemléltető eszközzel kísérjük végig az igehirdetést
A prédikáció alatt ezért papírt hajtogattunk. Lassan, minél egyszerűbben. A végén letéptünk egy is darabot itt is, ott is. Amikor kinyitogattuk a hajtogatott papírt, mindenkiből kiszakadt egy:
Jé! felkiáltás. Mert egy kereszt lett a papírlapból.
Már annál, akinek ez sikerült.
Egy férfitestvérünk ugyanis, mint kiderült félúton elakadt.
De nem igazán zavartatta magát. A művet befejezte. Majd miután mindenki kicsodálkozta magát, nemes egyszerűséggel útnak indította felém a papírrepülőjét.
De mi lesz, ha otthon megkérdezi a felesége:
Miről volt szó a templomban?
És ő majd azt feleli. Papírrepülőt hajtogattunk!

Lehet, hogy ezt a történetet fogom bedobni, de ki kellene hegyezni valamire. Ebből azért érezhetik, hogy nem nem lesz semmi vérfagyasztó.

Az alkalom után lesz süti-tea.
Legyen-e valami meglepetés, ami még idecsalogathatja a szülőket?

De mi legyen azokkal a szülőkkel, akik eljönnek, de nem kapnak elég motivációt?

Az jutott eszembe, hogy fel lehetne iratkozni egy hírlevélre ott helyben.
Ajándékként elküldhetjük nekik a helyben készült fényképeket. Kell valaki, aki fényképez.

Persze nem egy profi hírlevélre gondolok. Egy hétköznapi e-mail-félére, amit havonta elküldhetünk, és mindig benne lennének a gyerekprogramok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése