Hogyan tanítsuk a gyerekeket empátiára, egymás bátorítására, vigasztalására?

Nem elég beszélni arról, hogy vedd észre, ha szomorú a másik.

Gyakorolni is kell.

Mi így gyakoroltuk az egymás buzdítását:

Igei bevezetés:

"Szeresd felebarátodat!" Ez azt is jelenti, hogy vedd észre a másikat, figyelj a másikra.

Bevezető feladat: (elgondolkodtatni, hogy vajon figyelünk-e egymásra?)

• Mindenki választ egy párt magának.
• Háttal leülnek a székre.
• Sorban felelnek 3 kérdésre. Ha minden választ megadott az egész csoport, akkor ellenőrzés következik. Kérdések:
• -- Milyen színű a párod pulóvere?
• -- Milyen színű a nadrágja?
• -- Milyen színű a cipője?
• Pontok összeszámolása.

Mindenki nézze meg alaposan a párját, mert jön egy utolsó kérdés:

• Milyen a társad szeme?

Nálunk senki sem szerzett 4 pontot. Volt, aki csak egyet talált el.

Átvezetés:

Nehéz még ezt is észrevenni pontosan. Sokkal nehezebb azonban észrevenni, hogy a barátunk, osztálytársunk, testvérünk belül hogyan érzi magát.

Pedig ez is nagyon fontos, ha szeretjük a felebarátunkat.

Előkészítő feladat:

• Egy papírlap egyik oldalára írd le, egy 1-20 közötti skálán, hogy most ezen az alkalmon Te hogyan érzed magad. Egy a lehető legrosszabb, ahogy magad eddigi életedben érezted. 20 lehető legjobb, ahogy eddig érezted magad.
• A másik oldalra írd le, hogy szerinted a párod, akivel az előbb egy csoportban voltál, hogyan érzi most magát.

Ezek után megkértem az egyik gyermeket, hogy olvassa fel azt a számot hogy a társát hányasra értékeli. Megkértem a többieket is, hogy ők is mondjanak egy számot az adott emberre.

Utána megkértük az érintettet, hogy ő maga is olvassa fel, hogy saját magát hányasra értékeli.

Érdekes, hogy elég magas számok születtek. 15 volt az átlag.

De pontosan senkit sem sikerült eltalálni a társnak.

És most kezdődik a buzdító gyakorlat.

Buzdításra tanító feladat:

Ki adott saját magának legkevesebb pontot az előző feladatban? Ezek szerint ő ma a legkevésbé jókedvű.

Feltettem néhány kérdést a gyermeknek:

- Miért nem érzed magad olyan jól? Válasza: mert egy kicsit beteg vagyok, és nem érzem magam ilyenkor olyan jól.

- Szerinted miért gondolták mégis a többiek, hogy jól vagy? Válasz: Mert én mindig mosolygok, és azt mutatom, hogy jól vagyok.

- Miért akarod mindig azt mutatni, hogy jól vagy? Válasz: Mert nem szeretem, ha sajnálnak.

- Miért nem szereted? Válasz: Mert nem jó.

Tovább nem mentem a kérdésekkel, hanem most jött a gyakorlat.

Megkérdeztem, hogy te mit teszel, ha észreveszed, hogy valakinek rossz a kedve.

Erre egy kislány vállalta azonnal, hogy megmutatja:

Odament és megkérdezte: Mi a baj?

(De ezt olyan tökéletesen tette, hogy magam is meglepődtem, szinte megállt a levegő. Nem is tudom, hogy hogyan tudta ennyire kedvesen és nem túljátszva kérdezni.)

Ezt mondtam:

- Most megmutatom, hogy mit tehetünk még, ha valakit megkérdeztünk és meghallgattunk.

Mindenkinek az lesz a feladata, hogy mondjon ennek a lánynak egy olyan bátorító, buzdító mondatot, amiben Isten benne van.

Kicsit gondolkodjatok.

Álljunk fel.

Mondjátok el a mondatokat.

És minden gyerek nehézség nélkül mondott egy mondatot.

Ilyen mondatok voltak:

"Kérj Istentől segítséget.""Isten meggyógyít." "Isten figyelemmel kísér téged." "Isten megvigasztal téged."

Én pedig egy igét mondtam.

Ezek változatos mondatok voltak, amelyek egy konkrét gyerekeknek szóltak egy konkrét helyzetben. És mindenki tudott mondani egy igazán kedves és bátorító mondatot.

Láthattuk végig az arcát annak, akit buzdítunk.

Majd megkérdeztük, hogy most hogyan érzi magát.

Azt mondta, hogy sokkal jobban.

Jó érzés volt elmondani ezeket a mondatokat, átélhették, hogy tényleg valakinek ez sokat jelentett.

Befejezés:

Ha látod, hogy valaki kedvetlen, szomorú, akkor figyelj rá, mert ezzel is kimutatod a szeretetedet iránta.

Aki önző, csak magára figyel, de akiben Krisztus él, az másokra is figyel.