A téma: Krisztus teste és tagjai.
Játék-élmény segítségével tanultunk.
A csoportot két csapatra osztottam.
1. Játék: Hengerszállítás
a. Két filctoll segítségével vigyétek át egy hengert a székről az asztalra.
Beszéljétek meg, hogy ki lesz az a két ember, aki átviszi.
Észrevétel:
Mind a két csapat a leggyengébbnek gondolt láncszemet hagyta ki. Bár az egyik csapatban önként adta át a helyét egy csapattag azzal, hogy ti ügyesebbek vagytok. (nagyon enyhén mozgássérült gyerek)
b. Most az a feladat, hogy beszéljétek meg, hogy hogyan tudnátok még gyorsabban átvinni a hengert. Csak most egy tollat kaptok.
Nem hirdettem eredményt, és valójában az eredményre nem is utaltam, mert itt nem ez a lényeg.
Észrevétel:
Az egyik csapat azt mondta, hogy próbálja meg az a gyerek is, aki mozgássérült.
Utána következett a másik játék.
2. Játék: Közös rajz
- Mindkét csapat kap egy nagy papírt, egy vastag filcet, egy gombóc fonalat és egy kis darab ragasztószalagot (papír).
- Készítsetek egy olyan eszközt, amelynek segítségével együtt tudtok rajzolni úgy, hogy nem értek a filctollhoz.
- Beszéljétek meg és készítsétek el az eszközt. Erre van 5 percetek.
- Most rajzoljatok együtt egy házat
- Nézz.ük meg az elkészült rajzokat!
Ezután leültünk körbe. Egy plüssállat segítségével beszélgettünk. Csak az beszélhet, akinél ott van.
Az élménypedagógiában mindig meg is kell beszélni és tudatosítani az élményeket.
Ezt három lépcsőben tesszük meg.
1. Tények: Mit csináltunk?
Csak elismételjük a játék menetét és a szabályokat. A tényekre visszaemlékszünk.
2. Érzések: Hogy éreztem magam a játék közben? Mit éreztem?
Mindenki elmondja, hogy milyen érzéseket élt meg. Nem csak egyfélét általában.
3. Tanulság: Mit tanultál meg a játék során?
Általános következtetéseket vonunk le. Illetve elmondjuk, ha magunkkal kapcsolatban rájöttünk valamire.
Pl. Jobb csapatban dolgozni, mint egyedül. vagy: Jobban szeretek másokkal együtt megoldani egy feladatot, mint egyedül.
Miután elmondták a gyerekek, hogy mi a tapasztalatuk, szinte ki is futottunk az időből. Ezért nem tudtam velük kimondatni néhány igazságot, hanem nekem kellett elmondani.
Így elmondtam, hogy amit tanulságként levontak, az még inkább igaz a keresztyén közösségre, az egyházra.
Pál azt mondja, hogy minden tagnak meg van a helye. Akkor is, ha kicsi. Aki az első feladatban nem versenyezhetett, az szurkolt.
Aztán a kisebb és gyengébb tagok is ugyanolyan egyenjogú tagjai az egésznek. Ezért örültem nagyon, hogy az egyik játékban nem az számított, hogy győznek-e, hanem, hogy a gyengébb se maradjon ki a játékból. Ezt nem terveztem be, de annyira jó, hogy így jött ki a játék.
Ha együtt egy a cél, akkor öröm együtt dolgozni. Közös cél elérésénél mindegy volt, hogy fiúk, lányok dolgoznak együtt, támogatták egymást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése