Játék ismerkedéshez

Év elején több csoportban is játszottuk ezt a játékot.
Az a jó benne, hogy közben lehet nevetni. Látjátok a képen is.
A lényeg, hogy be kell mutatkozni egymásnak. Elmondani pl., hogy
"Attila vagyok, a Petőfi Sándor Iskolába járok."
A másik gyerek is bemutatkozik. És a kézfogással átvesszük a másik nevét és iskoláját. Így már új névvel és iskolával megyünk a következő gyerekhez.
Szóval forog az infó, és pár percig lehet játszani.
Aztán befejezzük, és mindenki bemutatkozik új nevével és iskolájával.
Egyszerű játék, de megtöri a feszültséget, a távolságtartást, és vicces is.

Így működik a lufis tanítás

Bizonyítékok arra, hogy negyed liter ecet és egy csomag sütőpor mit tud kihozni egy lufiból.

Érdemesebb több sütőporral próbálkozni, akkor nagyobb lesz a lufi.

Ötlet születése

Néha megkérdezik, hogy egy-két ötletem alapján:
- És ez HOGY jutott eszedbe?

Akkor most leírom egy ötletem születését.

Reggel: 7 óra 35.
Megnyitom ezt az oldalt:
http://pinterest.com/pin/208784132696338087/
Ez a kép elnavigált erre az oldalra:
http://www.momto2poshlildivas.com/2012/01/blow-it-up-exploring-gas-with-balloons.html

Ezt gondolom:
Az első hittanosaim a Kindertojás műanyag belsejében összekeverték a sütőport és az ecetet. Lerakták a földre, az pedig kilőtt a földön.
Mindegyikük fiú volt.
A fiúk szeretnek ilyesmivel játszani.
Kevés olyan ötletem van, ami elsősorban a fiúknak való.

Elolvasom a leírást, mi kell ehhez a lufifújáshoz.

Tegnap találtam egy zacskó lufit.
Ma lesz konfirmációs előkészítő.
Mi legyen az interaktív rész? (A téma mindig: a konfirmáció a hitre jutás alkalma lehet, azaz: Most itt vagyok hitben, és hova juthatok el.)
Tavaly gyertya, Biblia volt.
Nem volt valaki tavaly ilyen alkalmon, ahol ezt már végigvettük?
Valami új kellene.

Jön Bence.
Bence bátyja Máté állandóan kísérletezget.

Mi lenne, ha az első órán elővennénk ezt a lufis dolgot.
Az ember olyan Isten nélkül, mint ez a lufi. Aztán a Szentlélek hittel tölti meg, és lesz az, amire teremtetett. 
Gyönyörködni lehet benne.

Az ecet és a sütőpor keverését nem szabad összefüggésbe hozni a Szentlélekkel. 
Majd erre nagyon kell figyelni, amikor ezt elmondom.

Időben le kell venni a lufit, nehogy kidurranjon.
Ki kell próbálnom előtte.

Valamit még kellene a lufival csinálni.

Mi legyen a feldolgozás?

Mondjuk, hogy a lufit mindenki körberajzolja egy lapon. Ez azt az állapotot jelképezi, amikor a lehető legjobban eltölt minket az Isten iránti hit.
Utána a lapra felrajzoljuk a mostani lufiállapotot, hogy vajon most mennyire tölt el engem az Isten iránti szeretet, hit.
Utána lehet erről beszélgetni:
- Vajon miért van ez így? (ok)
- Mi kellene ahhoz, hogy ne így legyen? (változáshoz való mód)

Ezt nem csak konfisokkal lehetne kipróbálni, hanem ifisekkel is.
Még felnőttekkel is kipróbálnám.
A végén mindenki ajándékba kaphat egy lufit, ami emlékezteti majd erre a tanításra.
Év végén pedig elő lehet majd venni ezt a lapot, és majd lufi nélkül ismét berajzolni egy másik színnel, hogy most egy év múlva hol tartok.

Erről az jut eszembe, hogy például egy önvizsgálós alkalmon azt is lehetne nagyobbakkal, hogy kül. életkoromban mekkora volt ez a lufi, és úgy rajzolgatni.
(Állj! Elég az ötletekből!)
Ezt leírom a blogra.


Így született reggel meg 10 perc alatt egy ötlet. Már csak pontosan ki kell dolgozni.
Kipróbálni a kísérletet, és hogy mennyit lehet közben beszélni, mekkora lesz a lufi felfújva, és a lapon körberajzolva.

Elő kell készíteni:
- flakon
- ecet
- sütőpor (vajon szódabikarbónával is működik?)
- madzag a lufikötéshez
- papírok
- filcek
- tiszta törülközők

Van, hogy így születnek nálam az ötletek.

És nálatok?

Vállalod?

Szeretném, ha ebben az évben a gyerekek állandó feladatokat is vállalnának. Tudjuk, hogy meg kell már gyerekként tanulni, hogy a szolgálat hozzátartozik a hitélethez.
Ezt megalapoztuk a korábbi években az éves koncepciókkal.
Most ideje a tettek mezejére lépni.

Szeretnék figyelembe venni egy fontos dogot.
Személyre szabott szolgálatokat szeretnék adni a gyerekeknek.
Miért?
Azért, hogy szeressék a feladatot.
Azért, hogy a már meglévő tálentumaikat még jobban ki tudják bontakoztatni.

Hogyan találhatjuk meg a személyre szabott szolgálatokat?

A mai gyermekistentiszteleten (4. osztályostól felfelé) ezt a következő módon kezdtük el keresni.

1. Teológiai alapvetés:

139. zsoltár 14. verse a Károli fordítás szerint:
"csodálatosan megkülönböztettél..."
Ez azt jelenti, hogy Isten engem úgy rakott össze különféle alkotóelemekből, hogy megszülessek én, aki mindenki mástól különbözik. Vannak képességeink és adottságaink, amelyek nagyon jók. Vannak közepesek. De ebben a variációban, ahogyan ezek a képességek bennünk vannak, senki másban nincsenek így. És ez csodálatos. Ennek nagyon örülünk. Ezeket a képességeinket használhatjuk Isten dicsőségére.
2. Gyakorlat:

Lerajzoltuk egy lapra a kezünket. Mindenki beleírta, hogy miben nagyon jó, vagy mi jellemző rá. Akár külső, akár belső.
Aztán megbeszéltük.
Ezeket a jegyzeteket használjuk fel a következő alkalommal arra, hogy személyre szabott feladatokat találjunk.


Kérdés:
Ti próbáltatok-e már rendszeres szolgálatokat gyerekeknek és hogyan? Melyek voltak ezek?
Működött?
Van tanácsotok?

Hogyan?

A gyerekeknek tanítunk igazságokat.

Például úgy, hogy kimondjuk, vagy elmesélünk történeteket, megtanítunk énekeket, amik erről szólnak. De engem most az érdekel, hogy mit tegyünk hittanon, hogy ezt át is éljék ezeket az igazságokat?

Én nem a memóriájuk felől szeretném a lelküket elérni, hanem az élmények által. És most nem csak kifejezett az élménypedagógiára gondolok.

Van ötletetek?

Örömelv

Olvastam egy blogbejegyzést. Egy olyan cikkre reagál, amely az Élet és Irodalom c. újságban jelent meg. Írója az ELTE tanára. A cikket nem olvastam, csak ezt a blogbejegyzést, de megragadott egy kifejezés:
örömelv.

Idézet a blogból:

Az első számú probléma a cikk írója szerint a "negatív visszajelzések rendszere":
" ... az iskola számára sohasem az a fontos, hogy egy gyerek mit tud, mihez van kedve vagy tehetsége, hanem hogy mit nem tud, mi az a tantárgy, amiből rosszabb az átlagnál, hogy aztán azon legyen, hogy az illetőt az átlagra "felhozza"... Ami hiányzik a magyar iskolából, az az örömelv."

Rendben, nem értek egyet azzal, hogy csak arra figyel minden iskola, hogy mit nem tud a gyerek. És tanára válogatja, de a cikk írója a rendszerről írta ezt, nem az egyes emberekről.
Viszont, ha ez így igaz, hogy az iskola nem számol az örömelvvel, akkor nekünk itt nagy lehetőségeink vannak.
Mi mekkora előnnyel indulunk, mert

• nem osztályozunk (még)
• elvből örülünk
• nem a memória a lényeg a hittanon
• nem a logika a lényeg a hittanon
• nem a kézügyesség a lényeg a hittanon
• nem a külső a lényeg a hittanon.

Örüljetek mindenkor, még a hittanon is.

Megoldás a kreativitásos gyakorlathoz

Egyik előző bejegyzésben feltettem egy képikérdést.
Most elárulom, hogy mire vonatkozott a 4 fekete pont és az ezer darab piros pont. (Bölcsföldi András egyik interaktív kiállításának az ötlete alapján.)
Minden egyes pont egy generációt szimbolizál.
Isten azt mondja a Tízparancsolatban:


" Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem.  ⁶De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat." 2. Mózes 20.

Amikor ezt olvassuk, akkor  nagyon sokszor méltatlankodunk, hogy harmad-negyedízig büntetést ígér Isten? Aztán nem is nagyon figyelünk arra, hogy ezerízig pedig irgalmat ígér.
És az mennyivel több. Lényegesen több.
Nekem nagyon meglepő volt az arányt látni.
A kép megmutatja, hogy Isten hogyan is gondolkodik. Szinte eltűnik az a 4 pont az ezer között.
Ha arról beszélünk, hogy Isten milyennek mutatta meg magát az Ószövetségben, akkor gondoljunk erre. Ez az arány sokkal irgalmasabb, mint a bibliai korban irgalmasnak számító szemet-szemért elv.
Vagyis Isten az Ószövetségben nem annyira büntető, mint kegyelmes. Arányosan kegyelmesebb, mint nem.
Az Újszövetségben Jézussal ez tovább fokozódik.

Ez a képi megjelenítés az arányra teszi a hangsúlyt. Egymás mellett látjuk a 4-et és az 1000-et. Egyszerre érzékeljük.
Amikor szöveget mondunk vagy olvasunk, akkor ezek a számok egymás után vannak. Nem egymás mellett.
Ezért más a hallott, olvasott élmény, mint a látott.

Fontos, hogy hittan órán igyekezzünk a verbális igazságokat
láthatóvá
érzékelhetővé
átélhetővé is tenni.

Látod? azaz a gyerekekhez való hozzáállásról

Régen sokszor megfogalmaztam már magamnak azt, hogy amikor egy gyerekkel beszélgetek, akkor tisztelem benne előre azt a felnőttet, akivé lesz. Tudomásul venni, hogy a gyerek nem csak gyerek, hanem az a jövőbeli felnőtt is.
Aztán nyáron találkoztam ezzel a gondolattal, csak persze megalapozottabban.

A kamaszkorban minden megváltozik, és születőben van valami új.
Egy gondolat a kamaszokról, és arról, hogy hogyan viszonyuljunk hozzájuk.
Pécsi Rita írja édesapjáról, aki szakmunkásképzőben tanított.

"Nagyszerű volt azt az élvezetet még csak látni is, ahogy végigment az iskola zsúfolt folyosóján és meg-megállt, hogy utánuk nézzen:
"Látod, milyen aranyos, drága, gyönyörű gyerekek?"
Nos, nem mindenki ezt látta bennük, pedig neki volt igaza." (A nevelés az élet szolgálata 3.)

Azt mesélte egy előadásában, hogy amikor egyszer véletlenül nem ment be megtartani egy órát az édesapja, a diákjai elmentek érte a lakására, hogy menjen be.

Kreativitás fejlesztő gyakorlat- munkatársi megbeszélés 3

A munkatársi megbeszélést a következő feladattal kezdtük:

A kérdésem: Melyik bibliai idézet jut eszetekbe az alábbi ponthalmazról.

Az eredeti kép, amit a munkatársaknak megmutattam egy műanyag lapra felragasztott piros pöttyökből álló kép, ahol a piros pöttyök között van fekete is. Ez a rengeteg o betűből több napi kísérletezés után összeállt kép szerintem ugyanazt mutatja, mint az eredeti.

Szóval a feladat: kitalálni, hogy milyen igéről van szó.  

Ma nem árulom el, várom a válaszokat legalább egy napig.

De: Miért fejleszti ez a kreativitást?

Azért, mert meg kell próbálni más szemszögből nézni, meg kell próbálni minél több megoldást találni.

Kaptam karácsonyra egy könyvet, amiben kreativitásfejlesztő gyakorlatok vannak. Az egyik gyakorlat:

15 perc alatt találjunk minél több felhasználási módot egy téglára. A könyv írója javasolja, hogy legalább 50 ötlettel álljunk elő a negyed óra alatt.

Szóval szerintem próbáljátok meg kitalálni, melyik ige, történet stb. kapcsolódik ide. 

Remélem több megoldás is van.

És az az érdekes, hogy egyes igék lerajzolva mennyire többet mutatnak, mintha csak halljuk.

Majd kiderül minden!

                                                        

                                                         ooooooooo

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo
ooooooooo