2012. október 5., péntek

Ötlet születése

Néha megkérdezik, hogy egy-két ötletem alapján:
- És ez HOGY jutott eszedbe?

Akkor most leírom egy ötletem születését.

Reggel: 7 óra 35.
Megnyitom ezt az oldalt:
http://pinterest.com/pin/208784132696338087/
Ez a kép elnavigált erre az oldalra:
http://www.momto2poshlildivas.com/2012/01/blow-it-up-exploring-gas-with-balloons.html

Ezt gondolom:
Az első hittanosaim a Kindertojás műanyag belsejében összekeverték a sütőport és az ecetet. Lerakták a földre, az pedig kilőtt a földön.
Mindegyikük fiú volt.
A fiúk szeretnek ilyesmivel játszani.
Kevés olyan ötletem van, ami elsősorban a fiúknak való.

Elolvasom a leírást, mi kell ehhez a lufifújáshoz.

Tegnap találtam egy zacskó lufit.
Ma lesz konfirmációs előkészítő.
Mi legyen az interaktív rész? (A téma mindig: a konfirmáció a hitre jutás alkalma lehet, azaz: Most itt vagyok hitben, és hova juthatok el.)
Tavaly gyertya, Biblia volt.
Nem volt valaki tavaly ilyen alkalmon, ahol ezt már végigvettük?
Valami új kellene.

Jön Bence.
Bence bátyja Máté állandóan kísérletezget.

Mi lenne, ha az első órán elővennénk ezt a lufis dolgot.
Az ember olyan Isten nélkül, mint ez a lufi. Aztán a Szentlélek hittel tölti meg, és lesz az, amire teremtetett. 
Gyönyörködni lehet benne.

Az ecet és a sütőpor keverését nem szabad összefüggésbe hozni a Szentlélekkel. 
Majd erre nagyon kell figyelni, amikor ezt elmondom.

Időben le kell venni a lufit, nehogy kidurranjon.
Ki kell próbálnom előtte.

Valamit még kellene a lufival csinálni.

Mi legyen a feldolgozás?

Mondjuk, hogy a lufit mindenki körberajzolja egy lapon. Ez azt az állapotot jelképezi, amikor a lehető legjobban eltölt minket az Isten iránti hit.
Utána a lapra felrajzoljuk a mostani lufiállapotot, hogy vajon most mennyire tölt el engem az Isten iránti szeretet, hit.
Utána lehet erről beszélgetni:
- Vajon miért van ez így? (ok)
- Mi kellene ahhoz, hogy ne így legyen? (változáshoz való mód)

Ezt nem csak konfisokkal lehetne kipróbálni, hanem ifisekkel is.
Még felnőttekkel is kipróbálnám.
A végén mindenki ajándékba kaphat egy lufit, ami emlékezteti majd erre a tanításra.
Év végén pedig elő lehet majd venni ezt a lapot, és majd lufi nélkül ismét berajzolni egy másik színnel, hogy most egy év múlva hol tartok.

Erről az jut eszembe, hogy például egy önvizsgálós alkalmon azt is lehetne nagyobbakkal, hogy kül. életkoromban mekkora volt ez a lufi, és úgy rajzolgatni.
(Állj! Elég az ötletekből!)
Ezt leírom a blogra.


Így született reggel meg 10 perc alatt egy ötlet. Már csak pontosan ki kell dolgozni.
Kipróbálni a kísérletet, és hogy mennyit lehet közben beszélni, mekkora lesz a lufi felfújva, és a lapon körberajzolva.

Elő kell készíteni:
- flakon
- ecet
- sütőpor (vajon szódabikarbónával is működik?)
- madzag a lufikötéshez
- papírok
- filcek
- tiszta törülközők

Van, hogy így születnek nálam az ötletek.

És nálatok?

2 megjegyzés:

  1. Én most csak ennyit írok: köszi, köszi, köszi!
    Mégis írok: én az alázatot szemléltettem lufival. A felfuvalkodott ember olyan mint egy hatalmas lufi. DE mindig eljön a pillanat, amikor már nem lehet tovább feszíteni a gömböt, mert kipukkad...akár csak a beképzelt, öntelt ember. Isten ezzel szemben alázatra tanít minket...

    VálaszTörlés
  2. Ez is nagyon jó. Biztos van még egy-két dolog, amit lehet ezzel a lufis dologgal szemléltetni.

    VálaszTörlés