Elmesélek nektek egy történetet.
Segítetek nekem elmesélni?
Ti lesztek a szereplők, én leszek a mesélő, aki mindent irányít és mondja, hogy mit kell tennetek.
Egyikőtök kap egy egyiptomi nyakdíszt.
Cáfenat-Panéah vagyok. (A gyermek kezét egyiptomi módra előtte keresztbe tetetem.)
Én vagyok Egyiptom felügyelője.
Már hét éve vagyok Egyiptom felügyelője.
(Megjegyzés: Nem árt, ha a szokatlan fogalmakat kétszer is elmondjuk egymás után, majd a továbbiakban megismételjük, mert így tudják megjegyezni a gyerekek.)
Hét évig csak gyűjtöttük a gabonát, meg gyűjtöttük. Építettünk hatalmas magtárakat, meg raktárakat gabonának. Sok volt az eső, ezért sok volt a termés.
Aztán elmúlt egy a csodálatos időszak, és most már minden megváltozott.
Már nem esik egy ideje az eső. És a gabonamagot hiába vetjük el, csak nem akar megnőni. A Nílus folyóból próbálunk öntözni. De alig van vize. Hiszen nem esik az eső.
Amióta kevés a gabona, az emberek egyre kevesebbet tudnak enni.
Nekem pedig nagyon sok dolgom lett.
Képzeljétek el, hogy a hatalmas fáraó mindenkit hozzám küld, aki gabonát akar vásárolni.
Azt mondja:
Menjetek, csak Cáfenat-Panéahhoz! Ez vagyok én. Azt mondja: Vegyetek tőle gabonát! Majd ő ad nektek!
Képzeljétek, még egészen messziről is jönnek!
Ma is érkeztek Kánaánból.
Én intézem az eladásokat.
Ma fogadom a kánaáni vevőket.
(Néhány gyereket odavezetek József elé. A későbbiekben mindig a mögött a gyermek mögött leszek, akit éppen beszéltetek. A kezét időnként megmozgatom. Szeretek beiktatni egy-két vicces dolgot is. Például megvakartatom az orrát.)
Honnét jöttetek?
Kánaánból. Nagy az éhínség nálunk. Nem esik az eső. Becsületes emberek vagyunk. Testvérek. Kánaán földjéről jöttünk, hogy gabonát vásároljunk. A legkisebb testvérünk meg otthon maradt.
Ekkor ismerte fel az egyiptomi felügyelő, hogy ezek az emberek az ő testvérei. Mert ő nem volt más, mint József, aki a börtönből azért jutott ki, mert meg tudta mondani, hogy mit jelent a fáraó álma.
Rájött József, hogy a testvérei állnak előtte.
De nem mutatta az arcán, hogy mit érez.
Pedig sokfélét érzett!
Örült, hogy látja a testvéreit.
Aztán mérges volt, hogy eladták őt.
Aztán félt, hogy mi történt az apjával, él-e még.
Büszke is volt, mert érezte, hogy az ő álma meg most teljesedett be, amit álmodott a csillagokról, meg a meghajló kévékről. Itt hajlonganak előtte a testvérei!
De őt nem ismerték fel, mert egyiptomi ruhában volt, mert már megnőtt, mióta utoljára látták. És egyiptominak nézett ki.
Így a sok érzés miatt azt mondta nekik József: Bizonyítsátok be, hogy nem kémkedni jöttetek az országunkba. Menjetek haza, hozzátok ide a legkisebb testvéreteket.
Lehet, hogy nem akartok visszajönni, ezért egy valaki itt marad közületek.
Te maradsz itt!
(Rámutatunk valakire, akit kiemelünk a testvér-szereplők közül, leültetjük egy székre.)
Adjátok ide a pénzt!
Menjetek a raktárba a gabonáért, amit kifizettetek.
A testvérek kimentek. József odafordult az egyik emberéhez. Itt az erszény és a pénz, tett vissza a zsákokba!
Így is lett, a testvérek hazamentek az apjukhoz. Mindent elmeséltek neki. És kérték, hogy a legkisebb testvért, Benjámint engedje el velük vissza Egyiptomba, hogy bebizonyíthassák, hogy ők nem kémek.
Jákób nagyon-nagyon szomorú lett. Hiszen egy gyermekét már elveszítette, Simeon kint maradt Egyiptomban, és most Benjámint is küldje el az ismeretlenbe?
De ahogy telt az idő, elfogyott megint az élelem, és Jákób elküldte fiait ismét Egyiptomba, de most már velük ment Benjámin is.
Vittek magukkal sok ajándékot.
Meghajoltak József előtt.
Bemutatták Benjámint, a legkisebbet.
Ekkor József annyira megörült, de annyira szomorú is volt, hogy ilyen rég nem találkozott a családjával, hogy kiment egy másik terembe.
A teremben pedig minden szomorúságot kisírt magából. Amikor megnyugodott, akkor kiment újra.
József most azt parancsolta az egyik emberének, hogy Benjámin zsákjába rejtsék el az egyik ezüst serlegét.
Megint elindultak hazafelé a testvérek.
József utánuk küldetett. Azzal vádolt meg őket, hogy ellopták a serlegét.
Ellopták?
Nem, bizony, ő viccelte meg így a testvéreit.
Azt mondta, ha meglesz a serleg valakinél, akkor azt megbünteti, az lesz az ő rabszolgája.
Ekkor a testvérek nagyon megijedtek, mert nem akartak Benjámin nélkül hazatérni.
Hogy ijedtek meg?
Próbálták Józsefet rábeszélni, hogy ne tegye Benjámint rabszolgává, mert az apjuk ebbe belebetegszik.
Ekkor József nem bírta tovább.
És elárulta, hogy ő nem más, mint a testvérük.
Nagyon megijedtek a testvérek, hogy baj lesz, mert József megbünteti őket, amiért eladták.
De József megbocsátott a testvéreinek, és nem haragudott már rájuk.
A testvérek bocsánatot kértek, meghajoltak József előtt.
József megbocsátott a testvéreinek, akik rosszat terveztek ellene. De Isten segített Józsefnek, és beteljesítette az álmát, meghajolt előtte mindenki.
Ezután boldogan éltek szeretetben Egyiptomban József és a testvérei.
Hazamentek apjukért, és kiköltöztették őt is Egyiptomba, hogy ne kelljen otthon éhezniük.
