Csoportosan

Történetcsoportok

Általában csak egy bibliai történetet szoktunk tanítani a hittanon.
De miért ne lehetne néha történet-egységeket, történet-blokkokat tanítani?
Például lehetne egyszerre venni a három elveszett történetét is.
Tudom, hogy azért a tékozló fiú egy nagyobb falat, de mégis együtt jobban kidomborodik az, amit maga az evangélista is ki akart emelni: Isten nagyon keresi az embert és nagyon örül, ha megtalálja.
Úgyhogy költöttem is egy éneket erre az estre:

1. Nem találom a drachmám, a drachmám, a drachmám.
Nem találom a drachmám, hova gurult el?
2. Nem találok egy bárányt, egy bárányt, egy bárányt.
Nem találok egy bárányt, hova szökött el?
3. Nem találom a fiam, a fiam, a fiam.
Nem találom a fiam, hova kószált el?

Van persze dallama is, amit most ide nem tudok lekottázni.


Vagy van egy másik ilyen történet egység, amit nemrég vettünk gyerekistentiszteleten.
A tanítványok kiküldése-ötezer ember-Jézus a tengeren jár. Márk evangéliumából.
Az az érdekes az egészben, hogy szolgálatba mennek, elfáradnak, szinte ez a történet vége. Hiszen annyi csodát átéltek, lehet ezt még fokozni?
Jézus nagyon figyel rájuk, észreveszi, hogy éhesek, aztán csodát tesz, egy olyan nagyhatású csodát, amit minden evangélista feljegyez. Jól lakik egy elképesztően nagy tömeg az ő kenyerükből. Lehet ennél többet átélni?
Aztán még ugyanekkor hajóra szállnak, és Jézus megint egy újabb arcát mutatja meg, megint egy újabb képességét, csodát, amikor a tengeren jár.
Jézus mindig újabb és újabb csodákat enged átélni a tanítványaival.

És még egy. A tegnapi kérdéshez. Hogy mi tűnt fel az 5000 megvendégelésénél?
Hogy hova lett a maradék 12 kosár kenyér? Erről könnyű megfeledkezni, ha csak a szöveg van előttünk. De ha esetleg a kosarak is ott vannak...
Szerintem az a tanítványoké lett.
Vitták magukkal a hajóba. Hiszen nem lett vége a kiküldetésüknek, hiszen mentek más városokbe és falvakba hirdetni az evangéliumot.
Szerintem ezért maradt pont 12 kosár.
Odaadták az utolsó falatukat és sokkal többet kaptak vissza. Ha nincsenek a figurák, ez nem jut eszembe.

Bartimeushoz

Ha egy bibliai történetet előadunk, eljátszunk, egyszóval vizualizálunk, akkor érdekes mondanivaló derülhet ki a történetből.

Két ilyen felfedezésemről szeretnék most írni Bartimeussal kapcsolatban.

1. Az első felfedezés pár éve történt. Bibliodrámás hittantábort tartottunk Bartimeusról. Miközben eljátszottuk a gyógyulás csodáját, közben néhány gyerek beleélve magát a szerepve, mint jerikói járókelő, beszélgettek. Lejátszódott a csoda. Megkérdeztem a gyerekeket/szereplőket, hogy milyen érzés volt látni, ahogyan meggyógyul Bartimeus. Mire azok, akik beszélgettek, megkérdezték, hogy milyen csoda. Ők nem vették észre, hogy bármi történt. Miközben pontosan háttal álltak "Jézusnak", aki valóban nem több, mint 1 lépésre volt tőlük.

És semmit sem vettek észre.

2. Amikor felállítottuk a múlt héten a hittanon a figurákat. Odament Jézushoz Bartimeus, és előtte megállt, akkor a bábu valahogy meghajolt és én úgy hagytam, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy akkor vettem észre, hogy mennyire szemtől szembe van egymással Jézus és Bartimeus.

Az első, akit a gyógyulás után meglátott Bartimeus, az Jézus volt.

Vasárnap prédikáltam és megfertőződve a játékfigurás hittanórától, magam elé képzeltem figurákkal is a történetet. És feltűnt valami, ami amúgy nem. Az 5.000 ember megvendégelése volt a történet. És elárulom, hogy a kenyerekkel kapcsolatban tűnt fel valami. De mi?

Bartimeus meggyógyítása

Playmobil játékfigurák az evangélium szolgálatában. Időnként előkerülnek ezek a figurák is a hittanon. (Néhány éve ezekkel a figurákkal az irgalmas samaritánus történetét játszottuk el hittanon.)

Nem csak azért érdemes térben elmesélni a történetet, mert jobban megragad, hanem azért is, mert olyan mozzanatokat is felfedezünk a történetben, amit nem látnánk, ha csak halljuk a szöveget.

Sokkal több információt tudunk közölni, mintha csak mesélünk. Itt például nem esik szó a város faláról, mert az ott van a szereplők körül. Mégis megjegyzik. Régebben vittem Jerikóról szóló történetekhez hittanra fügét és mazsolát, de ma már annyi az allergiás, hogy nem próbálkozom ezzel, főleg nem az ovisoknál.

A történet elmesélése 8 jelenetben.

1. kép: A jerikói városkapun emberek jöttek-mentek.

Utazók és vásározók, kereskedők vitték a város csodálatos fügéit, mazsoláit szerte az országba.

Nem mindenki számára volt itt az élet gyönyörű.

Nem mindenki látta, hogy hol legelésznek a lovak, nem mindenki gyönyörködhetett a csodálatos pálmafákban!

Az út mentén egy fiatal fiú üldögél. Szeretne újra látni, mint amikor még gyermek volt. De sajnos mára elvesztette látását. Dolgozni nem tud. Ezért minden nap leül az út szélére, és koldul.

-Könyörüljenek rajtam!- ezt mondogatja.

2. kép: Ezen a napon azonban hallja ám, hogy sok ember közeledik a városkapuhoz. Kik lehetnek, miért jönnek ennyien? Hallgatózik. Hallja ám, hogy Jézusról beszélnek. Bartimeus, mert így hívják a fiút, hallott már Jézusról. Ő egy csodálatos ember, egy gyógyító, egy tanító! Úgy látszik, hogy ő jön a sokasággal.

3. kép: Bartimeus felkiált: Dávid Fia, Jézus könyörülj rajtam!

De az emberek nem akarják, hogy Jézust megállítsa. Odamennek Bartimeushoz, és mondják neki, hogy ne kiabáljon.

4. kép: Csakhogy Jézus meghallja. És odafordul a hang irányába, és azt kéri a barátaitól, hogy hozzák oda hozzá a fiút.

5. kép: Az emberek szólnak a fiúnak, hogy menjen oda Jézushoz.

6. kép: Bartimeus felpattan, és odamegy. Jézus azt kérdezi tőle, hogy mit szeretne? Bartimeus azt mondja, hogy szeretne megint látni. És Jézus meggyógyítja.

7. kép: Jézus azt mondja, hogy menjen el, mert a hite miatt meggyógyította őt.

8. kép: De Bartimeusnak esze ágában sem volt elmenni. Ő is követni akarta a Mestert, mint a többiek, hogy városról-városra, faluról-falura, házról-házra hirdesse, hogy Jézus a gyógyító, hogy Jézus a világ Megváltója.

Ti milyen játékfigurákat használtatok már hittanon?

Mindennapi hálaima? Hogyan tanítsam meg erre a gyerekeket?

Hogyan lehet megtanítani a gyerekekkel, hogy az imádság nem csak kérés, hanem többek között hálaadás is?

Például a Hálaima-Levendula nevű szekrényillatosítóval.

Ezt a példányt hittanórán készítettük.

Volt néhány nagyon szép papírlapunk, amiből kivágtunk egyszerűen egy hosszú téglalapot. Félbehajtottuk. Egyik oldalára zöld papírból kézzel csíkokat téptünk. Lila papírból szintén hosszú csíkokat téptünk, majd tovább tépkedtük apró darabokra. Felragaszottuk a téglalap egyik felére. Aztán összeragaszottuk zacskó alakúra, utána levendula virágot szórtunk bele kb. egy evőkanálnyit zacskónként. Végül leragasztottuk.

Feladat: a szekrénybe betenni jól látható helyre. Amikor meglátjuk, amgunkban egy hálaimát elmondani. Ha az illat gyengül, csak jól fel kell rázni.

Ez a Hálaima-Levendula 3 éve készült. Még most is illatos.

Múlt héten említette egyik hittanosom, hogy még mindig ott van az ő szekrényében is, és még mindig használja imára! Ahogy én is.

Nem csak gyerekeknek való!

Keresztelőről való ötlet

Nemrég kereszteltem egy kisfiút. Mivel már ovis volt, ezért a keresztelési tanítás a következő módon történt. Találtam a szekrény mélyén egy erősen retro napszemüveget (ami betakarja a fél arcot), ezt mind a két oldalról erősen bekentem mosogatószerrel, hogy ne lehessen átlátni. A keresztelés közben azt kértem a gyermektől, hogy vegye fel, és mondja meg, hogy jól lát-e benne. Aztán vegye le. Így látjuk mi is Istent, egymást, magunkat, amíg csak meg nem tisztítja Valaki a látásunkat. Ekkor egy tálban előkészített vízbe melemártottuk a szemüveget. Gyorsan letisztult, megtöröltük. És mostmár, hogy tisztára mosta a víz, így látott a gyermek. A keresztvíz emlékeztet minket arra, hogy Jézus tisztára mossa a látását annak, aki hisz benne.
A fiú neve Áron, ami azt jelenti: tisztán látó.

Szerintem hittanon is felhasználható, ha arról akaunk tanítani, hogy a bűn elhomályosítja a látásunkat, de Jézus megisztít.

Csodálatos halfogás

Gyermekistentisztelet előtti helyszíni fotók a napfényes hittanteremben. Minden nagyon napsütötte a Genezáreti tó partán. Jézus tanítja az embereket. Jakab és János mossák a hálóikat. András és Simon szintúgy. Jézus megszólítja őket.

Mózes születése

Van néhány babám, amit tavaly készítettem, és szeretem használni meséléshez. Ilyen baba a bal oldali, aki a mai napon Mirjammá lépett elő.

Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan mondjam el a gyerekeknek úgy Mózes születésének a történetét, hogy ne ijedjenek meg nagyon attól a ténytől, hogy a fáraó meg akarta ölni a fiúgyermekeket.

Azt a megoldást választottam, amely szerint már az első mondatból kiderül, hogy egy fiúbaba túlélt valami nagy veszedelmet Isten segítségével. A nevét direkt nem is mondtam el az elején, és így az történt, hogy aki nem ismerte Mirjam nevét, de ismerte Mózes történetét, nagyon sokáig nem is jött rá, hogy milyen történetről van szó.

Menet: Mirjam bemutatkozik és kéri a gyerekeket, hogy ők is mutatkozzanak be egy énekkel.

Az ének szövege:

Szia ..., jó hogy eljöttél, (3X) hittanóra van.

Ez egy német ének fordítása, egyszerű és nagyon szeretik a gyerekek, hogy elmodhatják a nevüket.

Mirjam nevét nehéz megjegyezni, ez derült ki az egyik csoportban, ahol 2. osztályosok vannak, ezért felírtam a táblára rögtön az óra elején a nevét.

Mirjam vagyok. Szia ...(itt sorban elismételtem a gyerekek nevét, közben a baba integetett)!

Szia Eszter! Én is ismerek egy Esztert. (Ha bibliai neve van valakinek, akkor elmondom Mirjam nevében, hogy ismerek ilyen nevűt. Igy volt egy Annánk is.)

Egy nagyon nagy országban lakom. Egyiptom a neve. És képzeljétek el, hogy nemrég született egy kistestvérem és nagyon segített nekünk Isten.

Az országunkban egy nagyon gonosz király uralkodik. Olyan gonosz, hogy azt mondta, hogy az én népemből minden megszülető fiút meg kell ölni. És csak a lányoknak engedi, hogy éljenek. Ilyen gonosz volt. De az én testvérem még él, mert Isten segített.

Amikor az anyukám megtudta, hogy kistestvérem fog születni, akkor nagyon boldog lett. Először. De utána pedig szomorú, mert tudta, hogy ha lány lesz, akkor minden rendben, de ha fiú, akkor nem is tudja, hogy mit csináljon. Mert a király az király. Amit ő mond, az úgy van ebben az Egyiptomban.

Szóval az anyukám nagyon félt. És bizony, amikor megszületett a testvérem, és meghallotta a hangját, hogy sír, azonnal tudta, hogy ez a baba egy fiú. És a szíve nagyon kezdett félni. De olyan jó bábát, szülést segítő asszonyt küldött hozzá Isten, hogy ez a kedves néni nem árulta el senkinek sem égen, sem földön, hogy itt gyermek született.

Ahogy imádkozott az anyukám, furcsa dolgot tett. Elővett egy kosarat, amiben tudjátok a gabonát szoktuk tárolni. Jól bekente kivülről ragacsos fekete anyaggal. Azt mondta nekem, hogy ez azért kell, hogy ne folyjon bele a víz. Nem értettem, hogy miért, de azért csak figyeltem, és fogtam a kezemben a babát, amíg az anyukám ezt készítette. Utána azt mondta, hogy most csendben kell maradnom, és halkan mehetek vele. Nem tudtam miért. A kosarat vette a kezébe az öcsémmel, és elindultunk.

Tájékoztató a hittanórákról

Utóbbi két évben év elején az evangélikus és katolikus lelkészekkel bemutatkozunk az elsős szülőknek az első szülői értekezleten. Ilyenkor szórólapot is viszünk magunkkal, hogy tájékoztassuk a szülőket a hittanórákról. Amióta tudomásomra jutott, hogy van ez a lehetőség, és bemutatkoztam, sokkal több gyerek jön hittanra. Próbáltam ide bemásolni a tájékoztatót, de nem sikerült eddig. Ha időm engedi, beszkennelem.

Kézműves hittanos napközis tábort tartottunk. Egy bibliai történetet vettünk egész héten. Minden nap olyan tárgyat alkottunk, ami kapcsolódott az egész történethez. Így készült el Salamon kincsesládája. Sába királynő fürdőbombája és fűszeres olaja. Alkottunk ékszereket, lovakat papírból és sok-sok tárgyat papírmaséból.