Nincs kedvem!

A legnagyobb kihívás, ha azzal fogadnak hittan előtt a gyerekek, hogy:

"Nincs kedvem hittanra menni!"

Ilyenkor mit lehet tenni?

• Agresszív variáció:- Amíg nem íratnak ki a szüleid a hittanról, addig járnod kell!
• Lelkizős:- Mi a baj, rossz jegyet kaptál?
• Lelkes:- Gyere, mert ma nagyon jó óra lesz! Színházast fogunk játszani, hoztam ruhákat is!
• Sértődős:- Jó, akkor ne gyere!
• Lekenyerezős:- Hoztam valamit.
• Tehetetlen:- Szólok a napközis tanító nénidnek, hogy nem akarsz jönni.
• Utálatos:- Nem kell, hogy kedved legyen, csak gyere.
• Kompromisszumos:- Figyelj, most gyorsan megtartjuk az órát, és elengedlek titeket hamarabb, és akkor tudtok még játszani egy kicsit.

Múlt héten három 4. osztályos lány ezzel fogadott az iskola udvaron. Roppant lelkes lettem ettől a felvetéstől, mindjárt ráéreztem a hitoktatás szépségére.

Ti milyen válaszokkal próbálkoztatok már?

És milyen lenne egy kreatív verzió?

Hogy hogyan sikerült megváltoztatni a lányok hozzáállását, arról írok a következő bejegyzésben.

Idegenek az órán

Szoktak-e a hittanórátokra szülők is járni? Nem felnőtthittanra. A gyermekükkel! És ha igen, akkor mik a tapasztalataitok?

Nekem volt egy anyukám, aki a kislányával járt gyülekezeti hittanra. Mivel ő nem járt soha gyerekkorában, megkérdezte, hogy maradhat-e. Megengedtem, mert én nagyon szeretem, ha szülők is vannak az órán. A legjobban az tetszett, amikor egyszer annyira beleélte magát az órába, hogy egy kérdésre, amit a gyerekeknek feltettem, egyszerűen és természetesen ő válaszolt. És várta, hogy jó-e a válasz vagy nem.

Én mindig azt mondom a szülőknek, hogy jöjjenek be az órára. Azért, mert akkor legalább ők is megtanulják, amit a gyerek. Ha már úgyis várniuk kell, ne unatkozzanak a folyosón. Aztán természetesen be is szoktam őket vonni. Megkérem, hogy segítsenek. Nem árt a szülőket is tanítani.

Azon gondolkodom, hogy volt-e rossz tapasztalatom. Egyszer egy kisfiú végig az anyukája ölében ült, és nem kapcsolódott be. De amikor nagyobb lett, akkor bekapcsolódott.

Jár hozzátok szülő is?

Vagy nem engeditek? Miért igen és miért nem?

Székszínház-órai tapasztalat

Korábban írtam egy hittanóra tervezetről. Itt el lehet olvasni, hogy mit gondoltam ki.

És ebben a bejegyzésben pedig, hogy mi valósult meg.

Két csoportban tudtunk székszínházat játszani.

Sikerült azon a napon székszínházat rendezni, amikor a tantermekből iskolai rendezvényre elvitték a szék nagy részét. 10 maradt. Tamás kapta a tanári széket. Jézusnak maradt egy kis üres hely szék nélkül.

1. Tapasztalat az első csoportban:
Az első csoportba vegyesen vannak elsős és negyedikes gyerekek. A negyedikesek annyira komolyan tudták venni az egészet, hogy néha olyan mondatok hangzottak el, hogy csak megdöbbenve hallgattam. Fel kellett volna venni.
Nekem nagy élmény volt az óra. A gyerekek nagyon jól beleképzelték magukat a tanítványok helyzetébe.
Érdekességek:
Tamás nehezményezte, hogy nem szóltak neki, amikor odament hozzájuk a feltámadt Jézus.
Javasolták Tamásnak, hogy kérje meg Jézust, hogy jelenjen meg neki külön.
A második jelenetben pedig amikor Jézus megint megjelent, akkor mondogatták a tanítványok, hogy ugye, hogy feltámadt, ugye, hogy megmondtuk. Jézus nevében is mondta valaki, hogy: Látod, hogy élek?
És akkor nem lehetett sehogy máshogy sem felelni, csak úgy, hogy elhiszem, hogy feltámadtál. Szabályos hitvallással.

2. Tapasztalat a második csoportban:
Ők aztán nevetgéltek: 8 másodikos lány.
De nem hagytam magam, folytattuk a játékot, amikor kicsit félre akarták vinni, akkor beszálltam egy tanítvány szerepébe, és mondtam valamit. Nem kellett őket rendre utasítani, hanem átvették a játékmódot.
Nekik annyira tetszett ez a játék, hogy kérték, hogy többször is játsszuk el, mert ők szeretnék több módon is kipróbálni.
(A fényképen az egyik nagy nevetgélős lány. Látszik a testtartásából is, hogy ő nagyon szeret szerepelni.)

Összegzés:
Gyakrabban fogok székszínházazni.
A jeleneteket mindig észrevehető jellel indítom.

Ráhangolódás a történetjátszásra

Anita az előző bejegyzéshez írt egy kérdést. Először a megjegyzésben szándékoztam megválaszolni, de a válasz túl hosszúra sikeredett. Inkább ide írok.

A kérdést is bemásolom. A kérdés a (székszínházas) történet eljátszásra vonatkozik.

"Hogyan szoktad a gyerekeket "bemelegíteni" az ilyen foglalkozásokra? Én még csak egyszer próbálkoztam, de folyton nevetgéltek..."

Nem véletlen, hogy a bibliodráma bemelegítő gyakorlatokkal kezdődik. Pontosan azért, hogy ráhangolódjon az ember.

A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor egyszer egy sok (felsős)fiúból álló csoporttal bibliodrámáztam. Bevittem magnót, és kértem, hogy feküdjenek a hátukra, miközben már nem tudom mit, maguk elé kellett képzelni csukott szemmel. Én lepődtem meg a legjobban, amikor teljesen ráhangolódtak.

Igazából az óra eleji énekek, körjátékok, harangozás is nálam azt a célt szolgálja, hogy éles határt húzzak a kinti és a benti világ között. Ez itt a hittan óra, ezt kimondom. Vagy gyerekistentisztelet.

De ez még sokszor nem vezeti be a gyerekeket a bibliai korba. Mindenképpen valami érdekes dolgot végeztetek el vele, amivel egy kicsit muszáj magára figyelnie.

Például volt olyan óra, amikor az egyiptomi kiszabadulást úgy vezettük be, hogy körben székekre ültünk. Utána lehajoltunk keresztbe tett kézzel, és megérintettük a padlót, és úgy maradtunk egy kicsit, majd lassan felegyenesedtünk. Itt nem lehet másra figyelni. Viszont egyúttal azt is megtapasztalod, hogy milyen érzés majdnem megkötözve lenni.

Hogyan hangolódjunk rá a székszínházra és Tamás történetére?

Lehet például azt is, hogy lassan elindulunk körbe a székek körül, mindenki. És az a feladat, hogy próbáld meg elolvasni a széken a neveket. Érintsd meg a szék támláját. És miközben lassan körbejárunk, én megpróbálom elmondani a bevezető szöveget. Amikor a szövegnek majd vége lesz, akkor megállok és hátra lépünk a székek mellől.

Ez alatt a körben sétálás alatt megszokjuk, hogy a székekhez hozzáérünk, hogy a szék mögött vagyunk. Megszokjuk a neveket.

Szerintem ezt fogom holnap kipróbálni. Úgyis van egy olyan csoportom, ahol sok gyerek van. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy sikerül ez náluk, de most úgy érzem, hogy megvan a megoldás. Holnap kiderül.

Egyébként minden történethez valami saját, kapcsolódó ráhangolódást érdemes kitalálni.

Székszínház-Jézus és Tamás

A székszínház módszerével Németországban találkoztam egy bibliodráma tanfolyamon. A székszínházas történetjátszás különbözik a többi történet előadástól. Itt ugyanis egy gyerek több szereplőt is eljátszhat, több szereplő nevében is megszólalhat.

Azért székszínház a neve, mert székeket rakunk körbe a terembe. Minden szék egy szereplőt szimbolizál. Amikor a gyerekek a szereplő nevében szólalnak meg, akkor egyszerűen a szék mögé állnak.

Jézus és Tamás találkozásának története: János 20, 24-29

Húsvét előtt egy könyv segítségével nagyhéttől kezdve a mennybemenetelig a történeteket elmeséltem. Tamás története nem ismeretlen. Óra elején a bibliai történetet nem olvasom föl.

Előkészületek: 11 kártya a tanítványok nevével megírva, és egy Jézus nevével.
5 szék (most csak ennyi, különben túl nagy lenne a kör, egy székre 2 név is kerülhet most, rendezzük úgy, hogy egy ismertebb mellett legyen egy ismeretlenebb tanítvány)
Egy szék Tamásnak, amit később viszünk oda a többihez.

Elmondok pár fontos információt, ami alapján elkezdődhet a történet.

1. Jelenet.
Bevezető szöveg:

Egy szobában vagyunk, Jeruzsálemben. Ebben a szobában van 10 ember. Látjátok a széken a neveket. Nemrég ezt a 10 tanítványt meglátogatta a feltámadt Jézus. Egyszerűen csak bejött a zárt ajtón keresztül. Megmutatta a szögek helyét. Aztán azt mondta ennek a 10 tanítványnak, hogy a Szentlélek erejével kimennek a világba, és azt fogják hirdetni, hogy Isten megbocsátja a bűnöket. Azután Jézus elment.

Ekkor lép be az ajtón Tamás. Az a tanítvány, aki nem volt itt bent az előbb.
Vajon most mi történik akkor ebben a szobában?

Próbáljuk meg elképzelni, hogy hogyan fogadják a többiek Tamást. Mit mondanak neki?

(Fontos, hogy jelen időben beszéljünk, és ne ragadjunk meg a múltban, mert akkor azt hiszik, hogy vissza kell emlékezni pontosan valamire. De itt ki kell találni valamit a jelenben.)

Ha megálltok most egy név mögött, akkor megszólalhattok annak az embernek a nevében.

(Ha megakad a játék, akkor majd kérdezgetni fogok.)

2. Jelenet.

Bevezető szöveg:
8 nap telt el azóta, hogy Tamás a tanítványokkal beszélgetett.
8 nap után ugyanabban a jeruzsálemi szobában van mind a 11 tanítvány. Az ajtók zárva. Jézus mégis bejön. Megszólítja Tamást.
Vajon hogy zajlik a beszélgetés?

A színház utáni megbeszélés:
Felidézzük a beszélgetéseket. Megbeszéljük, hogy vajon
• mit gondolhattak,
• mit érezhettek a beszélgetők.
(Amikor arról beszélgetünk, hogy a tanítványok vajon mit gondolhattak, érezhettek, akkor a gyerekek magukról kezdenek majd beszélni.)
• Vajon miért érezték, gondolták azt, amit.

Ha van idő: Hogyan fogalmaznátok meg Tamás hitvallását? Egy mondatot akár csoportokban. sok idő esetén én leíratnám.

Mit akarunk elérni ezzel a játékkal? Egy kis belső utazást a hitetlenségtől a bizonyosságig.

Záró kérdés: Te hogyan fogalmaznád meg Jézusnak Tamás helyében, hogy most már elhiszed, hogy feltámadt?

Körbe adunk egy követ például, akinél van, az elmondja.

Kíváncsi vagyok, hogy hogyan sikerül megvalósítani.

Bosszantó színezők

Úgy döntöttem, hogy viszek az egyik csoportnak színezőt. Hazaviszik, megnézegetik, otthon kiszínezik.

Azaz hogy vittem volna.

Mert nem találok normális rajzot Tamás történetéhez.

Mert vannak jó rajzok más történetekhez.

De Tamásról csak olyan rajzok vannak, amelyeket a következők jellemzik együtt vagy külön:

• Jézusnak tengerész-matrózos a szakálla (nincs bajsza)
• Jézusnak a tenyere közepén van a szegek helye (nem ott volt korhűen, bár ezt még elviselném)
• Tamás megfogja Jézus kezét (a bibliai történetben ez a lényeg, hogy nem ér hozzá)
• Jézus méreteihez képest Tamás egy törpe
• kiszínezhetetlen a kép, mert annyira részletgazdag
• gyerekarcú Jézus és Tamás is

Egyébként.

Milyen szempontok szerint választotok színezőt?

• Csak gyorsan találjak egyet, amit illik a történethez?
• Én úgysem tudok jobbat!
• Addig is csendben vannak, amíg színeznek!

Jó, ha nem ezek szerint, akkor hogyan?

Ima a hittanon

Ezen a képen egy korábbi bejegyzésben leírt módon egyénileg imádkozik egy hittanos. Az asztal alá bebújva.

Zafiram egy korábbi bejegyzéshez azt írta itt, hogy nehézséget okoz az iskolai hittanteremben az imádkozás.

Én azt tapasztalom, hogy a gyerekek nehezen figyelnek oda az imádkozásra a tanteremben.

Úgyhogy azt találtam ki, hogy kipróbálom azt, hogy viszek be a hittanra egy nagy anyagot, ráterítem az asztalra, amit körbeállunk. Utána az asztalra leteszem a kinyitott Bibliát. Ez szimbolizálja, hogy az ima felelet Isten meghallott szavára.

Első verzió szerint szokás szerint megkérem a gyerekeket, hogy mondjanak 3 dolgot, amit fogalmazzak meg.

A második verzión még gondolkodom, de valami olyasmit szeretnék, amikor a gyerekek valami színekkel variálnak, színes papírokkal.

Szeretek szimbólumokat alkalmazni, mert jobban megmarad a lényeg.

Ha van valakinek ötlete, kérem, hogy írja le.

Sába olaja

A nyári napközi kézműves táborban készítettük el Sába olaját.

Hogyan tartósítottak aBbiblia korában? Például olajjal.

Sába olajának elkészítése:

• alaposan megmosott és jól megszárított zöld fűszereket teszünk egy szép üvegbe (itt: rozmaring, kakukkfű, és egy kis fokhagyma),
• tölcsérrel óvatosan olajat öntünk az üvegbe, nem egészen színültig,
• celofánnal és zsinórral lezárjuk.

Nagyon sokáig eláll. Ha elfogy az olaj, újratölthető. Mint ahogyan egyik ovis résztvevőnk otthon ezt megtette.

Olyan egyszerű, hogy a legkisebb ovisok is elkészíthetik felnőtt segítségével. De amikor elkészül nem úgy néz ki, mint amit egy ovis készített.

Javaslom, hogy udvaron és kötényben készítsük.

Mi a hittanóra?

A hittanórát én nem annyira tanórának tekintem, sokkal inkább egy istentisztelethez hasonló eseménynek. Nem az a lényeg, hogy valamit elmondjak, és azt a gyerekek képesek legyenek egy év múlva is elismételni.

Nem a gyerekek intellektusát szeretném megmozgatni, hanem a lelküket megérintetni.

(Ezért nem szoktam soha olyan feladatot kitalálni, amit az okos gyerekek tudnak jobban elvégezni. Például, hogy az aranymondást találd ki úgy, hogy megadok minden második betűt.)

Egyszer egy anyuka beíratta hozzám a gyermekét azzal, hogy hátha nekem sikerül megneveli a gyereket. Túl sokat gondolt rólam. De nagyjából a szülők fele azzal az indíttatással küldi hittanra a gyermekét, hogy itt csak jót tanul a gyerek, és nem árt, ha ismeri a Bibliát.

Nem azért tartok hittanórát, hogy a gyerekek általános műveltségét támogassam.

Azt szeretném, ha hinnének. És erre is biztatom őket.

Minden órán vannak olyan elemek, amelyek liturgiai elemeknek lehet nevezni. Ezeket fontosnak tartom.

Hittanos liturgiai elemek:

1. Kezdő elemek
2. Ima
3. Ének
4. Záróelemek

Néhány gondolat az egyes elemekről:

1. Kezdő elemek: Többféle módon szoktuk határozottan kifejezésre juttatni, hogy most kezdődik az óra. Szerintem ez fontos a gyerekeknek. Főleg, hogy nem a csengetési rend szerint kezdődik az óra.

- Harangozás: Egy egyszerű mozgással kísért dal, amit én találtam ki.

Harangozunk, miközben azt ének énekeljük: Bim-bam-bim-bam kezdődik a hittan!

Háromszor énekeljük el, mindig egy fél hanggal magasabban. A harmadik ének után a ugrunk egyet

és a fejünk fölött tapsolva mondjuk, hogy: Most.

Ezzel világos, hogy figyelni kell. Ez a kicsiknél nagyon jó. Alsósok is szeretik.

- Néven köszönés: Van egy német ének, amit szabadon lefordítottam, és az szövege:

Szia ..., jó, hogy eljöttél! (A kipontozott résznél mindenki a saját nevét énekli.) Ez háromszor ismétlődik,

aztán az a szöveg: Hittanóra van!

- Áldás kérés: Körbe állunk és miközben a szomszéd vállára teszi a kezét, mindenki elmondja azt a mondatot: Az Úr áldjon meg Téged!

Ha körbeér az áldás: Az Úr áldjon meg minket!

Ez a formula minden évben változik.

2. Ima.

Mindig megkérem a gyerekeket, hogy ők mondják meg, hogy mit imádkozzak.

Összesen három témát kérek. Annyit könnyű megjegyezni.

3. Ének:

Énekeket szeretem mindig mozgással összekötni. Ez nem csak a mutogatást jelenti, hanem körjátékokat is.

Pl.: Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak....

4. Záróelemek: Szerintem nagyon fontos, hogy le legyen zárva liturgikusan az óra. Ugyanazok az elemek, mint a kezdésnél.

Egy variáció van, amit sok csoport nagyon szeret. Úgy mennek ki a teremből, hogy a Néven köszönős éneket éneklik.

Ilyenkor a szöveg: Szia...! Jó, hogy itt voltál! És a 3. sor után: Hittanóra volt.