Anita az előző bejegyzéshez írt egy kérdést. Először a megjegyzésben szándékoztam megválaszolni, de a válasz túl hosszúra sikeredett. Inkább ide írok.
A kérdést is bemásolom. A kérdés a (székszínházas) történet eljátszásra vonatkozik."Hogyan szoktad a gyerekeket "bemelegíteni" az ilyen foglalkozásokra? Én még csak egyszer próbálkoztam, de folyton nevetgéltek..."
Nem véletlen, hogy a bibliodráma bemelegítő gyakorlatokkal kezdődik. Pontosan azért, hogy ráhangolódjon az ember.
A legemlékezetesebb élményem az volt, amikor egyszer egy sok (felsős)fiúból álló csoporttal bibliodrámáztam. Bevittem magnót, és kértem, hogy feküdjenek a hátukra, miközben már nem tudom mit, maguk elé kellett képzelni csukott szemmel. Én lepődtem meg a legjobban, amikor teljesen ráhangolódtak.
Igazából az óra eleji énekek, körjátékok, harangozás is nálam azt a célt szolgálja, hogy éles határt húzzak a kinti és a benti világ között. Ez itt a hittan óra, ezt kimondom. Vagy gyerekistentisztelet.
De ez még sokszor nem vezeti be a gyerekeket a bibliai korba. Mindenképpen valami érdekes dolgot végeztetek el vele, amivel egy kicsit muszáj magára figyelnie.
Például volt olyan óra, amikor az egyiptomi kiszabadulást úgy vezettük be, hogy körben székekre ültünk. Utána lehajoltunk keresztbe tett kézzel, és megérintettük a padlót, és úgy maradtunk egy kicsit, majd lassan felegyenesedtünk. Itt nem lehet másra figyelni. Viszont egyúttal azt is megtapasztalod, hogy milyen érzés majdnem megkötözve lenni.
Hogyan hangolódjunk rá a székszínházra és Tamás történetére?
Lehet például azt is, hogy lassan elindulunk körbe a székek körül, mindenki. És az a feladat, hogy próbáld meg elolvasni a széken a neveket. Érintsd meg a szék támláját. És miközben lassan körbejárunk, én megpróbálom elmondani a bevezető szöveget. Amikor a szövegnek majd vége lesz, akkor megállok és hátra lépünk a székek mellől.
Ez alatt a körben sétálás alatt megszokjuk, hogy a székekhez hozzáérünk, hogy a szék mögött vagyunk. Megszokjuk a neveket.
Szerintem ezt fogom holnap kipróbálni. Úgyis van egy olyan csoportom, ahol sok gyerek van. Azon gondolkodtam, hogy vajon hogy sikerül ez náluk, de most úgy érzem, hogy megvan a megoldás. Holnap kiderül.
Egyébként minden történethez valami saját, kapcsolódó ráhangolódást érdemes kitalálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése