Székszínház-órai tapasztalat

Korábban írtam egy hittanóra tervezetről. Itt el lehet olvasni, hogy mit gondoltam ki.

És ebben a bejegyzésben pedig, hogy mi valósult meg.

Két csoportban tudtunk székszínházat játszani.

Sikerült azon a napon székszínházat rendezni, amikor a tantermekből iskolai rendezvényre elvitték a szék nagy részét. 10 maradt. Tamás kapta a tanári széket. Jézusnak maradt egy kis üres hely szék nélkül.

1. Tapasztalat az első csoportban:
Az első csoportba vegyesen vannak elsős és negyedikes gyerekek. A negyedikesek annyira komolyan tudták venni az egészet, hogy néha olyan mondatok hangzottak el, hogy csak megdöbbenve hallgattam. Fel kellett volna venni.
Nekem nagy élmény volt az óra. A gyerekek nagyon jól beleképzelték magukat a tanítványok helyzetébe.
Érdekességek:
Tamás nehezményezte, hogy nem szóltak neki, amikor odament hozzájuk a feltámadt Jézus.
Javasolták Tamásnak, hogy kérje meg Jézust, hogy jelenjen meg neki külön.
A második jelenetben pedig amikor Jézus megint megjelent, akkor mondogatták a tanítványok, hogy ugye, hogy feltámadt, ugye, hogy megmondtuk. Jézus nevében is mondta valaki, hogy: Látod, hogy élek?
És akkor nem lehetett sehogy máshogy sem felelni, csak úgy, hogy elhiszem, hogy feltámadtál. Szabályos hitvallással.

2. Tapasztalat a második csoportban:
Ők aztán nevetgéltek: 8 másodikos lány.
De nem hagytam magam, folytattuk a játékot, amikor kicsit félre akarták vinni, akkor beszálltam egy tanítvány szerepébe, és mondtam valamit. Nem kellett őket rendre utasítani, hanem átvették a játékmódot.
Nekik annyira tetszett ez a játék, hogy kérték, hogy többször is játsszuk el, mert ők szeretnék több módon is kipróbálni.
(A fényképen az egyik nagy nevetgélős lány. Látszik a testtartásából is, hogy ő nagyon szeret szerepelni.)

Összegzés:
Gyakrabban fogok székszínházazni.
A jeleneteket mindig észrevehető jellel indítom.