Helyzetjelentés a szituációsjátékról:
A feladat az volt: segíts egy szomorú osztálytársadnak!
Hogy bátran vállalják a szerepet, én voltam a szomorú osztálytárs először.
A gyerekek nagyon gyorsan beleélték magukat a szerepbe, és nagyon sok variációt találtak ki arra, hogy hogyan tudnák megvigasztalni a barátjukat.
A vegyes csoportban a nagyobbak szerepelhettek először.
A legnehezebben a 4. osztályosok vállalkoztak a feladatra. Az áldott "kő-papír-olló" segített eldönteni, hogy ki legyen az elős. Nem kérdőjelezték meg az eredmény érvényességét. Vesztési sorrendben vállalták el a szerepeket.
(Ha máskor is előfordul, hogy nem vállalja először a szerepet senki, akkor mindig ezt fogom alkalmazni.)
A végén odáig fajult a dolog, hogy a rendes hittanidőn túl még kértek 15 percet a szerepjátékra, mert annyira élvezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése