Szoborcsoport

Szoborcsoport.

Ismerős kifejezés? Emlékeim szerint bibliodrámás kifejezés. A lényeg, hogy az emberek szobrot alkotnak többen. Egy érzést, történetet vagy gondolatot fejeznek ki.

Ma hittanokon szoborcsoportokat alkottunk. Hogy ne legyen túl nehéz, minden csoportnak adtam a kezébe egy rajzot, amin egy tanult történet van. Az volt a feladat, hogy szobrot kell alkotni a kép alapján. Elsős

öknek is könnyen ment. Egyenként bemutatták az alkotást. Majd a többieknek ki kellett találni, hogy melyik az a történet. És én lefényképeztem őket.

Azon gondolkodom, hogy akár lehetne egy kis összefoglaló füzetet is készíteni. Benne pár fénymásolt fotóval. Alá elmesélném, hogy mi van a képen. Persze kiemelve azt, amit a gyerekek arca és testtartása alapján látni lehet. És ezt a füzetet kapnák meg a hittanévzárón. És biztos vagyok benne, hogy a szüleik is elolvasnák.

Egy példa, hogy hogy képzelem a szöveget a kép mellé.

Jézus a tanítványaival elindul hajón. Útközben Jézus elalszik. Hirtelen hatalmas vihar kerekedik. A hajó hánykolódik, ide-oda dobja a víz. Kapaszkodni kell. Nem is tudnak megállni a lábukon a tanítványok. Amint Jézus felkel, ráparancsol a tengerre. Kezét előre nyújtja. Nyugalmat és erőt sugároz

va lecsillapítja a hullámokat. A csoda láttán a tanítványok csak néznek maguk elé, és nem értik, hogy ki is ez a Jézus, aki csak úgy parancsolni tud a tengernek, és az engedelmeskedik neki. (Lukács 8, 22-25)

És ide lehetne mellé másolni azt a jó kis éneket, amit először németül tanultunk meg a napközis táborban, de aztán kiderült, hogy magyarul is megvan:

Ha vihar dúl, ha vihar dúl...

Jézus a kereszten. Keresztje alatt néhányan, akik követték őt és szolgáltak neki. Nem tudják nézni, ahogy Jézus szenved. Bár arcukat eltakarják, ott vannak vele.

Jézus őket nézi. Még a kereszten is, amikor a saját szenvedésével lehetne elfoglalva, másokra gondol. Az arca előre néz, de a szemei azokon, akik ott vannak vele.

(Máté 27, 55-56 és Lukács 23, 34)

Anita is kipróbálta a szoborcsoportozást.Lefényképezte a gyerekeket a tanteremben, és utána "eredeti környezetébe" helyezte az eseményeket.

Itt a képen láthatjátok. Kattintsatok a képre, és nagyban lehet látni, hogy a gyerekek mennyire beleélik magukat a helyzetbe.

Anita írta: Ezt én is megcsináltam hittanon a gyerekekkel! Nagyon jól beálltak a jelenetnek megfelelően. Én is lefényképeztem a jeleneteket, a következő órán pedig kinyomtatva odaadtam nekik, és ők kicsit maguk köré rajzolták a helyszínt, úgy, hogy az eredeti eszközök látszódjanak (pl. dús szobanövény mint tábortűz), és képregényt csináltunk belőlük. Tetszett nekik. :)